Elektor vagyok New York államból. Biztos vagyok abban, hogy Joe-ra és Kamalára fogok tudni szavazni – árulta el terveit a volt elnökjelölt és first lady egy rádióműsorban pár nappal ezelőtt. Hillary Clinton azt is elmondta, fel sem merül benne, hogy ne Joe Biden nyerjen, illetve hogy Donald Trump elnököt újraválasszák. „Ennyi pusztítás után” nem tud még négy évet elképzelni a republikánus elnökkel, bele se gondol.
Clinton 2016-ban majdnem 3 millióval több szavazatot kapott országosan, mint ellenfele, Donald Trump, ám az amerikai választási szabályok szerint a nép nem közvetlenül voksol az elnökre többségi szavazattal, hanem minden tagállamban elektorokra szavaznak, és ők választják meg a következő négy évre az ország elnökét és alelnökét. Két állam (Maine és Nebraska) kivételével minden államban a győztes-mindent-visz elve van érvényben: azaz, amelyik jelölt a legtöbb szavazatot kapja az állam egész területén, az kapja meg az állam összes elektorát, nem osztják el a jelöltek között az elektorokat szavazatarányosan.
Clinton maga is egyike azoknak, akik az elektori kollégiumot idejétmúlt, ősi örökségnek tartják, így különösen pikáns, hogy idén ő is elektor lesz. Mind 2016 után – amikor ő veszített –, mind 2000-ben – amikor férje, Bill Clinton alelnöke, Al Gore maradt alul –, az elektori rendszer felszámolásának szükségességéről beszélt, hiszen ő és Gore is több szavazatot szereztek, mint Trump illetve George W. Bush, mégis a republikánus jelöltek esküdhettek fel elnöknek.
Miért él még az „idejétmúlt” rendszer?
Az elektori rendszerrel szembeni három fő kifogás a következő: először is lehetővé teszi, hogy ne a legtöbb szavazatot kapó jelölt legyen az elnök. Másodszor az egyes államok nem szavazatarányosan osztják el az elektorokat, így a stabil demokrata vagy stabil republikánus államokban a gyengébbik oldal támogatójának a biztos vereség tudatában nincs értelme elmennie szavazni, ezáltal legfeljebb tucatnyi úgynevezett „csatatér-államban” fontos a szavazáson való részvétel és a jelöltek számára a minél jobb szereplés. S végül a rendszer a kisebb államoknak kedvez, ők ugyanis lakosságarányosan több elektort delegálhatnak, mint a nagyobb államok.
Amennyiben az elektori gyűlésen nem sikerülne egyik jelöltnek sem megszereznie a szavazatok több mint felét, akkor a Kongresszus döntene az elnök személyéről. Ez a kitétel gyakorlatilag kikényszerítette azt, hogy csak két esélyes elnökjelölt induljon az elnöki címért, ez pedig az előválasztás rendszerét, arra ugyanis számos példa volt az amerikai politikatörténet során, hogy egy erősebb harmadik oldali jelölt miatt az esélyes párt jelöltjével szemben a kevésbé esélyes szerezze meg az elnöki címet.
Így lett elnök a szavazatok 43 százalékával Bill Clinton 1992-ben, amikor a texasi milliárdos Ross Perot a szavazatok majdnem 19 százalékát szerezte meg. De így lett elnök a szavazatok nem egészen 42 százalékával Woodrow Wilson is 1912-ben, amikor a hivatalban lévő republikánus elnök, William Howard Taft mellett elindult egy harmadik párt színeiben a korábbi republikánus elnök, Theodore Roosevelt is.
Az elektori rendszer megváltoztatásához az kellene, hogy egy alkotmány-kiegészítéssel (gyakorlatilag: alkotmánymódosítással) szabályozza a kérdést a washingtoni törvényhozás. Ehhez pedig az szükséges, hogy a Kongresszus mindkét háza kétharmados többséggel fogadja el a javaslatot, majd az államok háromnegyede ratifikálja az alkotmánykiegészítést. Ennek esélye nagyon kevés, így több (demokrata vezetésű) állam már elfogadott egy olyan államközi megállapodást, amelyik kötelezné az állam elektorait, hogy arra a jelöltre adják le voksukat, amelyik jelölt a szavazatok többségét megszerzi.
Ez a tagállamok közötti megállapodás akkor lépne csak életbe, ha az államok többsége csatlakozna, így a megállapodást elfogadó tagállamok garantálni tudnák, hogy a kimaradó államok nélkül is biztosított lenne az elnök megválasztása. Az alkotmány egyik passzusa szerint viszont ez az államközi megállapodás jogilag csak akkor válna érvényessé, ha azt a Kongresszus is jóváhagyná – amihez már elég az egyszerű többség mindkét házban.
Az amerikai elnökválasztással kapcsolatos cikkeinket, helyszíni tudósításainkat IDE kattintva olvashatja.
