Így utaztunk be a lezárt Amerikába – videóval

Március közepe óta – amikor is Donald Trump elnöki kiáltványban tiltotta meg a schengeni övezetből a beutazást az Egyesült Államokba – egyszerű földi halandónak nagyon nehéz beutazási engedélyt szerezni. Hiába van érvényes vízuma – az elnöki döntés alól csak akkor van felmentés, ha a beutazás nemzeti érdeknek minősül. A mágikus NIE-t (National Interes Exception, vagyis nemzeti érdekből való kivételt) csak egy bonyolult és elég drága eljárás során lehet megszerezni, ha van nagyon alapos indok a halaszthatatlan utazásra. 

Én hétfőn délután kaptam vissza az útlevelem, benne az új újságírói vízummal és azon kulcsmondattal: NIE under P.P. on novel coronavirus. Magyarán: a koronavírus kapcsán kiadott elnöki kiáltvány alól nemzeti érdekből felmentve. Kedd hajnalban már indultam is Washingtonba.

Két megfizethető áru megoldást találtam: KLM–Delta Amsterdamon és Detroiton keresztül, vagy Lufthansa–United frankfurti átszállással, de hetvenezer forinttal drágábban. Az előbbit választottam.

Itt álljunk meg egy pillanatra. Békeidőben, vagyis a járvány előtt naponta több száz járat indult az EU területéről az Államokba és vissza. Téli időszakban tavaly nagyjából heti 2500 ilyen járatpár közlekedett, a nyári főszezonban pedig 4 ezer! Bár friss, pontos statisztikát nem találtam, a tapasztalat azt mutatja, hogy most a téli számnak is csak a töredéke repül. (Egy májusi összehasonlítást túrtam fel a világhálón: 2019 májusában 18,6 millió elérhető üléskapacitás volt a két kontinens között, rá egy évre alig 1,9 millió. És arról végképp nincs adat, hogy ezek hány százalékán ültek is). Az ok nyilvánvaló: nincs utas. Az európaiakat nem engedi be Amerika, az amerikai állampolgárokra – az ország magas fertőzöttsége miatt – nyár óta beutazási tiltást vezetett be az EU. 

Hogy ez mekkora károkat okoz a légiiparnak és a gazdaságnak, egyelőre felmérhetetlen. Az Amerikai Kereskedelmi Kamara adatai szerint tavaly 19 millió amerikai állampolgár látogatott el Európába, emellett az uniós statisztikák azt mutatják, évente nagyjából 15-16 millió európai megy turistáskodni vagy más indokkal az Államokba. 

Amíg a beszállásra várakoztam Amszterdamban, három egyenruhás is megnézte, hogy a mentességem benne van-e a rendszerben – ha kétség merül fel egy utassal kapcsolatban az amerikai beutazást illetően, nem is ülhet fel a gépre. Hangos igennel kellett belegyeznem, hogy az utazás során végig maszkot viselek, amikor épp nem eszem vagy iszom, és az üléseket is úgy osztották ki, hogy távolság legyen az utasok között. Nem volt nehéz dolguk, a szélestörzsű gépen alig volt utas. Az én soromban az összesen kilenc széken mindössze ketten ültünk.

Ehhez képest meglepett, hogy a gépen nem osztottak kitöltendő űrlapokat, melyek korábban minden esetben kötelezőek voltak – a személyes adatok mellett meg kellett adni azt, hogy pontosan hova utazunk, meddig, és a vámnak is nyilatkozni kellett a bőröndünk tartalmáról. Soha ilyen könnyen nem jutottam be az Államokba, mint most: a gép elhagyásától számítva 15 percen belül már a csomagjaimra várhattam volna, ha adtam volna fel bőröndöt. Nem tettem, így egyből kisétálhattam – senki sem mérte meg a lázam, nem kérdezték meg, honnan jövök és betegnek érzem-e magam.

Washington egyébként megdöbbentően üres, de ezt látják a képekből. Csak a Fehér Ház környékén volt némi mozgás, no meg a kirakatok bedeszkázásán ügyködtek. No meg a szavazóhelyiségek környékén volt tömeg – az emberek hosszú sorokat állnak ki, hogy éljenek az előre hozott szavazás lehetőségével. Csütörtök estig 80 millióan tették ezt meg – mivel az Államokban most éppen nagyjából 240 millió ember jogosult a voksolásra, ezt azt jelenti, hogy ugyan még négy nap van a választásig, de máris harminc százalékos a részvétel az urnáknál.

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

  Választási szuvenírek a washingtoni Ronald Reagen reptéren (Fotó: Lukács Csaba/Magyar Hang)