Mint néhány napja megírtuk, a Nancy Pelosi demokrata képviselő által vezetett alsóház megszavazta, hogy újból vádat emelnek Donald Trump leköszönő amerikai elnök ellen, kevesebb, mint egy héttel hivatali idejének lejárta előtt. Bár az impeachment megszavazói szerint az elnöknek egyetlen napot sem szabadna hivatalban töltenie a Capitolium január 6-i lerohanása után, az eljárás sokkal inkább a jövőről szól.
Amennyiben ugyanis a szenátus kétharmados szavazati többséggel elítélné Trumpot, akkor soha többé nem indulhatna újra választott pozícióért, továbbá megvonnák az exelnöki juttatásait is, így a titkosszolgálati jelentéseket sem kapná meg (bár azokat egy sikertelen impeachment esetén sem biztos, hogy megküldenék neki).
Mint ismert, a vád szerint Trump volt az, aki lázadást szított a törvényhozás ellen, azaz alapjaiban támadta meg a demokráciát. Ez rendkívül komoly vád, jóval komolyabb, mint amellyel az első impeachment-eljárás során kellett szembenéznie. Akkor azzal vádolták, hogy saját belpolitikai célú előnyökért cserébe egy, a kongresszus által megszavazott, Ukrajna részére menő támogatás felfüggesztését helyezte kilátásba az ukrán elnökkel való telefonbeszélgetése közben.
Minden jel arra mutat, hogy Mitch McConnell felsőházi republikánus többségi vezető aligha fogja erőltetni az eljárás gyorsított tempóban való megszavazását. A felsőházat eleve csak január 19-re hívta össze, és 20-a után már Chuck Schumer demokrata szenátor lesz az új felsőházi többségi vezető, és Kamala Harris alelnök lesz a szenátus elnöke. Hetekbe, sőt, akár hónapokba is telhet, mire az alkotmányos felelősségre vonásról szavazhatnak.
A kongresszusi vizsgálat mindenesetre remélhetőleg újabb részletekre derít fényt. Jelenleg is napról-napra egyre több a letartóztatott, és egyre több minden derül ki az erőszakos behatolásról. Tisztázásra váró kérdés, hogy miért nem történt több előkészület az épület biztosítására, vagy miért késlekedtek a Nemzeti Gárda bevetésével (mint ismert, arra végül nem Trump, hanem Mike Pence alelnök adott felhatalmazást).
Van-e esélye annak, hogy elítéli őt a Szenátus?
A Washington Post számításai szerint van ugyan esélye annak, hogy a szenátusban végül megszavazzák az amerikai politikatörténetben előzmény nélküli elítélést (Andrew Johnson és Bill Clinton elnökök esetében nem volt meg a kétharmados többség, ahogy Trump első impeachmentje során sem, Richard Nixon pedig még az eljárás lefolytatása előtt lemondott az elnöki címről, hogy utódja, Gerald Ford megkegyelmezhessen neki), ám jelen pillanatban ez nem sok. A Washington Post úgy számol, hogy 41 szenátor támogatja az impeachment megszavazását, 18-an nyitottak rá, 21 szenátorról nem tudni, 20 pedig biztosan ellenzi. A felelősségre vonásra nyitottak körében említik Mitch McConnell nevét is. Három demokrata szenátorról nem tudni, hogyan vélekedik (közülük ketten még el sem foglalták hivatalukat), ám ha őket is az igenlők közé számítjuk, és minden ingadozót is az igenek közé, akkor is csak 62 fő jönne ki. A dolgok jelenlegi állása szerint tehát nem fogják elítélni, hacsak a kongresszusi vizsgálat nem áll elő olyan megfellebbezhetetlen bizonyítékokkal, miszerint Trump személy szerint is tudta, hogy várhatóan mi fog történni, sőt, várta, hogy az általa felbőszített emberek megszállják a törvényhozás épületét.
Az amerikai közvéleményben enyhe többségben vannak az elmozdítást támogatók a felméréseket összegző Fivethirtyeight.com oldal szerint. A pártpreferencia erre is rányomja bélyegét: a demokrata szavazók 85 százaléka, míg a republikánus szavazók kicsit több, mint 15 százaléka támogatná az elnök elítélését (a független szavazók 49 százaléka mellett). E számok értelmezéséhez érdemes tudni, hogy relatív többségben vannak a magukat függetlennek valló amerikaiak, és a két párt viszonyában többen vannak a regisztrált demokraták, mint a regisztrált republikánusok, így a nagyjából egyforma számok mellett ez enyhe támogatottságát jelenti az eljárásnak.
Váratlan védelem
Közben váratlan helyről kapott „támogatást” nemrég az elnök: James Comey egykori FBI-igazgató – akinek a 2017. májusi felmentésével kezdődött Trump kálváriája –, új könyvének promóciója során úgy vélekedett, hogy az elnököt, bár el kell ítélni, de nincs szükség arra, hogy hivatali ideje után vádeljárás alá helyezzék. Szerinte ugyanis Trump kimondottan élvezi, ha a figyelem középpontjában lehet, ráadásul az eljárás biztosítja számára az egész ország előtti megszólalási lehetőséget, amire annyira vágyik, amelyre annyira ki van éhezve, főleg most, a közösségi platformokról való eltiltása után. Szerinte a legnagyobb büntetés számára az lenne, ha Mar-a-Lagoban, fürdőköpenyben nézné a tévét, és kiabálna a verandájáról az elhaladó autókra. Comey semmi szükségét nem látja annak, hogy több héten vagy akár hónapon keresztül az összes tévétársaság közvetítse az ügyet.
Készülődés a beiktatásra
Eközben gőzerővel készülnek Biden beiktatására. Nagyjából 25 000 nemzeti gárdista biztosítja majd a kicsit több mint 700 ezer fős főváros utcáit, ahogy az FBI is kiemelten kezeli a belföldi terrorizmus kérdését. Összehasonlításul: Trump beiktatásának napján kevesebb, mint harmadannyi, nagyjából 8 000 gárdista biztosította az eseményt. A gárdistákat több mint 70 szállodában fogják elhelyezni, több száz busszal fogják őket utaztatni.
A január hatodikai támadás után egyébként a gárdisták egy része, fegyverét a falnak támasztva, a Capitoliumban aludt, mint ahogy az arról készült képek bejárták a világsajtót. A törvényhozás épülete jelenleg le van zárva, a gárda betonelemekből és szögesdrótból épített védvonalat vont köré.
Szervezett támadás volt?
Egyre valószínűbbnek tűnik, hogy a hatodikai támadást ténylegesen megszervezték szélsőjobboldali körök, és el akartak rabolni a törvényhozókat, vagy akár meg is akarták őket ölni. Itt most nem azokról az elszórt esetekről van szó, mint amikor az elhíresült QAnon-sámán, Jacob Anthony Chansey, azaz Jake Angeli Mike Pence irodájában egy papírdarabot helyezett el, amely halállal fenyegette az alelnököt.
Egyre több jel mutat arra, hogy a lázongók felmérték a támadás előtt a terepet, segítséget kaptak bentről, taktikai felszereléssel (golyóálló mellény, gázmaszk) érkeztek rögtön a Trump által elmondott beszéd után, és bombákat helyeztek el – minden valószínűség szerint elterelésül – a republikánus és a demokrata párt washingtoni irodáinál.
Az egyik demokrata képviselő állítja, hogy még a hatodikai támadás előtt eltávolították irodájából a pánikgombot. Egy frissen megválasztott republikánus képviselőasszony – aki amúgy a QAnon-összesküvés-elmélet híve – pedig a támadás ideje alatt élőben közvetítette Twitteren, hogy képviselőtársaival éppen merre tartózkodik, továbbá azt is kitweetelte, hogy ma újra 1776 van (a Függetlenségi Nyilatkozat aláírásának éve).
A „Stop the Steal”-mozgalom (Állítsátok meg a lopást, utalva arra, hogy a mozgalom támogatói szerint el lettek csalva a választások) vezetője, Ali Alexander pedig állítja, ahhoz, hogy megszervezze a washingtoni tüntetést, három republikánus képviselőtől is segítséget kapott, gyakorlatilag négyen tervezték meg. A három megnevezett képviselő Andy Biggs, Mo Brooks és Paul Gosar, akik a képviselőházban a leghangosabban követelték az elektori szavazatok érvénytelenségének kimondását.
Alexander egy azóta törölt videóben állította, hogy kívülről akartak nyomást gyakorolni a kongresszusra, vagyis az épületet körbevéve, jelszavakat skandálva – bár egy másik tweetben azt írta, hogy „még nem tudják, mi lesz, de 1776 mindig egy lehetőség.” Biggs és Brooks képviselők tagadták az érintettségüket, bár Brooks még szónokolt is a támadást megelőző tüntetésen. Paul Gosar még hatodikán is arról tweetelt, hogy Bidennek azonnal be kéne ismernie a csalást, és beismerő vallomást kéne tennie.
Ismert, Joe Biden nyerte a választást, több, mint 7 millióval több szavazatot kapott Donald Trumpnál. Biden az elektori kollégium szavazását 306-232 arányban megnyerte, a Trump ügyvédi csapata által indított pereket, melyek a szavazások érvénytelenségét mondták volna ki, 64-1 arányban utasították el. Az összes kormányzó hitelesítette a választási eredményeket, a szakértők nem találtak semmilyen szervezett, tömeges csalásra utaló bizonyítékot. Sőt, azt találták, hogy a Trumpra szavazó választópolgárok próbáltak csalni, hogy ezzel is „kiegyenlítsék” az esélyeket, merthogy „köztudott, hogy a demokraták csalnak”.
