Éppen Zolit fogtam le, hogy Erik a szájába tömhessen valami fura kinézetű cuccot, amikor megláttalak, az apukád kezét fogva ballagtál a kerítés túloldalán, helyes csíkos harisnyában.
Lackfi János
Édesapám a munkát sosem hozta haza, de az íveket igen, azokat pontosan kellett kitölteni, ahhoz nem volt elég a nyolc óra bent a hivatalban.
Nem is értem, hiszen olyan tökéletes volt az életünk. Az elején leszögezte, hogy ő gyereket nem akar erre a rohadt bolygóra.
Marcsinéni nem csak Marcibát tartotta szemmel, mindenki másról is megvolt a véleménye, engem nyikhajnak nevezett, szerinte mindig meg akarom úszni a munkát.
Próbáltam nem nagyot ütni. De úgy ütni nem nagyot, hogy azért nagynak látsszon. Nem durván nagynak, nem akartam hősködni, bár tetszett volna.
Az emberéletnek, akár az eurónak, mindennap más árfolyama van. A mait, a tegnapit folyton elviszi az ár. Megemészti a tűz.