Az úgynevezett szabad világ többé nem tiltakozik az emberiség elleni bűntettek miatt, hanem vidáman üzletel az elkövetőkkel.

Az úgynevezett szabad világ többé nem tiltakozik az emberiség elleni bűntettek miatt, hanem vidáman üzletel az elkövetőkkel.
Ami most történik, az orbáni álprivatizáció unalomig ismert receptje szerint történik: a közvagyon egy újabb darabja veszíti éppen el közvagyon jellegét.
Hogyan kerülhető el, hogy a demokrácia a többség(re hivatkozó politikusok) zsarnoksága legyen? Egyre nehezebben.
Hosszú időbe, rengeteg próbálkozásba és fejtörésbe kerülhetett, amíg az emberiség feltalálta a közcélok finanszírozásának legszerencsétlenebb és legkorruptabb módját: a pályázati rendszert.
Nem lehet elégszer elmondani: az ökológiai politika ott kezdődik, ahol bal- és jobboldal fogalma értelmetlenné válik.
A piac meghódítása hódítás a javából. Az ellenfél megsemmisítésére alkalmas anyagi erő koncentrált bevetésével megszállják a város stratégiai pontjait – mi ez, ha nem háború, más eszközökkel?
A piaci verseny helyébe a pályázati pénzekért folyó tülekedés lépett. Fejlesztési forrásokhoz kizárólag a „mieink” jutottak, s a hűbéreseink hűbéresei. Felépült a nemzeti középosztály: kicsi, korrupt és bunkó, de legalább a miénk. Aki nem hódolt be, tönkrement.
Egymástól félnek pártunk és kormányunk vezetői, és van is rá okuk. Egymást kémlelik, gyűlölik, és egymást fogják elárulni abban a percben, amikor elvész a parlamenti többség. Egészen pontosan: amikor felmerül ennek a lehetősége.
A 22-es választások kimenetelét azok a jobbközép szavazatok fogják eldönteni, amelyeket Orbán feláldozott az alsójobboldal kegyeiért. Elhódításukra semmi esélye az egyenként is kétes hitelű ellenzéki pártok kényszerszövetségének.
Miről is volt szó? Ja, valami mesekönyvről. Egyetlen mesekönyvről az évente megjelenő sok száz közül. Nem lesz belőle kötelező olvasmány. Ha elfogy, az is csak Dúró Dórának köszönhető.