Az egyetlen, ami segíthet rajtunk, ha megszabadulunk a reálpolitika kényszerképzetétől és a reálpolitika illúzióját kergető politikusainktól. Vegyük már észre: amit azelőtt reálpolitikának neveztek, végérvényesen a múlté.
Lányi András
Az emberiség egyötöde már egy óriási koncentrációs táborban él. Az eurázsiai kontinens túlnyomó részén minden korábbinál kegyetlenebb tekintély- és parancsuralmi rendszerek ragadták magukhoz a hatalmat.
A mai Oroszországról ilyen hiteles és ennyire megrendítő film nem sok készült, mint a Manifesto. Akik készítették, tudták, alighanem az életükkel játszanak.
A Margit hídról is jól látható Mol-torony szó szerint hídfőállása lett a városkép és a városi élet ellen indított brutális támadásnak. A felhőkarcolók a Rákosrendezőnél – és ezentúl bárhol – ennek a támadásnak a pusztító hatású nehézfegyverzete.
Azt kell mondanom, Orbán hithű követői ma már nincsenek is olyan sokan. A választások sorsát többé nem ők döntik el. És ennek a felismerésnek azért lehetne némi hírértéke.
Dubajban a klímacsúcson az emberiség ügye vereséget szenvedett. A pazarlás az energiával, az élettel ezentúl sem csökken, sőt, nőni fog. Győztek az atomerőművek, a gépkocsik, az akkumulátorok.
Milyen alapon tilthatja a törvény, hogy véget vessek az életemnek és ehhez embertársaim (orvosom) segítségét kérjem, ha tűrhetetlennek érzem a tartós szenvedést és/vagy magatehetetlen, kiszolgáltatott állapotomat, és gyógyulásra többé nincs esély?
Magyarország épp az elmúlt hetekben csatlakozott végérvényesen, ünnepélyes keretek között az új „tengelyhatalmakhoz”.
Az Orbán-rendszer nem az akkumulátor-üzletág felfuttatásába fog belebukni. Az országos méretű civil tiltakozás azonban ráébreszti a résztvevőket és mindazokat, akikhez eljut a hírük, hogy sorsuk jobbra fordulását hiába várnák bárki mástól, csakis magukra számíthatnak.
Ő volt kortársaink közül a legnagyobb hatású képviselője a fékek és ellensúlyok alkotmányos rendszerének, amely útját állja a közhatalom kisajátítására irányuló kísérleteknek.
Annyi bizonyos, hogy jelenleg Nyugaton is, Keleten is politikai intézmények – és nem a spontán alakuló árviszonyok – hárítják át a termelésnek nevezett pusztítás költségeit az adófizetőkre meg a jövő nemzedékekre.
Ennyi otrombaságot elkövetni egyetlen névváltoztatással, komolyan mondom, teljesítmény. E vészteljes és végzetterhes időkben (idézet, na honnan?), bevallom, nyugtalanít, hogy önnek, miniszter úr, a hon védelméhez bármi köze lehet.