Hogy demokráciánk halálosan sérült, és rövidesen (június 9-e után) kimúlik, azt a legszemléletesebben éppen Magyar Péter volt felesége, Varga Judit viselkedése példázza.
Reichert János
Az Isépy Tamás mellett eltöltött időszak felért egy egyetemi kurzussal. A sors nagy ajándéka, hogy a beosztottja lehettem, és hogy – talán nem nagyképűség – a barátságába fogadott. Amit a gyakorlati politizálásról gondolok, azt mindent tőle tanultam.
Rákay személyét és a rezsim ideológiáját ismerve minden bizonnyal a nemzeti mitológia egy újabb örökbecsűnek szánt darabját kapjuk ajándékba a propagandistáktól.
Földi mércével is nagyságrendi a különbség aközött, hogy valaki milliós hadigépezet tagjaként vagy pedig egy szál magában áll szemben az ördögi rezsim hatalmi gépezetével.
Eredetileg ezt a címet szántam: Tudatosan hazudik, állva tapsolják. Azért nem ez áll odafönt, mert magam nem így vagyok nevelve.
Varga Judit (még igazságügyi miniszterként!) közölte ugyan, hogy szerinte a jogállamnak nincs egzakt definíciója, így alkalomadtán nincs is mit számonkérni a kormányon – de mint látjuk, ez nem igaz.
Minden temetéssel mi, élők leszünk szegényebbek. És most sokkal szegényebbek lettünk, mert olyan lelkiatyát, iránymutatót veszítettünk el, aki biztos pont volt sokunk életében.
Ha azt vizsgáljuk – és ma ez az egyik legkínzóbb kérdés hazánkban –, hogy kell-e félnünk a saját kormányzatunktól, akkor azt a kérdést tettük fel, amelynek megválaszolása mindenkinek életbe vágó, és éppen ezért kellene a híveknek konkrét, aktuális iránymutatást kapniuk az egyházi vezetéstől.
Jobb sorsra érdemes hazánkban a tiszta keresztény gondolkodás és életvezetés vesztésre áll. Nem véletlen, hogy zuhan a magukat nyilvánosan kereszténynek vallók száma, hiszen jóérzésű ember menekül az ilyen „kereszténységtől”.
A tengernyi közpénzzel magához láncolja az Orbán-rendszer azokat az egyházakat, amelyek hagyják magukat. A közpénzből épült ingatlanokat, az átadott intézményeket képtelenek önerőből működtetni, időtlen időkig ki lesznek szolgáltatva a kormányzati pénzosztó kegynek.
November 26-a, vasárnap a magyar demokrácia, a felelős polgári és keresztény társadalmi viselkedés ünnepeként fog szerepelni a történelemkönyvekben.
Orbánék gyűlölik az EU-t, és mostanra látványosan, szerelemmel szeretik Moszkvát meg a keleti despotikus rezsimeket. Van-e ennek reális értelme? A KGST-ben mikor volt vétójoga a kicsiknek? A Varsói Szerződés kinek biztosított vétójogot?