Szécsi Noémi

Millió és egy

Szerző: Szécsi Noémi | 2021. április 03., 12:49 | Magyar Hang Plusz, Pár perc próza

A világégések idején az emberek egy ponton túl már képtelenek értelmezni a halmozódó haláleseteket. Egyet még üggyel-bajjal kapiskálunk, értelmezzük a hiányt, amit az életünkben kelt.

Nyitnikék

Szerző: Szécsi Noémi | 2021. március 13., 13:24 | Magyar Hang Plusz, Pár perc próza

Akkor is lesz tavasz, ha még áprilisban sem ér véget a járvány (hiszen emlékszünk rá, tavaly is volt). Akkor is lesz tavasz, ha idén sem tesz boldoggá minket a közélet.

Déjà vu

Szerző: Szécsi Noémi | 2021. február 28., 06:55 | Magyar Hang Plusz, Pár perc próza

Lehet így élni? Persze. Hónapokat, éveket vagy akár évtizedeket is. Csak amióta elmúltam tízéves, nem szeretnék. Jobb lesz, ha megint elkezdek a fényes jövőben hinni.

A rendíthetetlen textilmaszk (Andersen nyomán)

Szerző: Szécsi Noémi | 2021. február 12., 18:33 | Magyar Hang Plusz, Pár perc próza

„Ó, csak már engem is elvinnének! Csak már viselne valaki az arcán! Vajon mi következik aztán?”

Füstbe ment tervek

Szerző: Szécsi Noémi | 2021. január 30., 13:06 | Magyar Hang Plusz, Pár perc próza

Vagy a kiszámíthatatlan sors, a zűrzavaros világ, az engedetlen test, vagy a szívtelenül kikalkulált törvények borítják fel a terveket. Pedig mélyen benn biztosan még a kulcsmásoló is tudja, hogy olyan kevés szabályos család létezik.

Olyan, mint régen

Szerző: Szécsi Noémi | 2021. január 03., 14:29 | Pár perc próza

Hát igen, gondoltam ellágyulva, ilyen rosszul is csak a munkahelyén érezheti magát az ember. Ez az érzés hiányzik a Zoomon.

Élet, élet!

Szerző: Szécsi Noémi | 2020. december 13., 13:12 | Pár perc próza

Elmúltunk negyven, és mostantól ez tényleg élesben megy: rákosak leszünk, elválunk, meghalnak a szüleink, megutáljuk a hivatásunkat, és rádöbbenünk, hogy túl késő újat kezdeni, egy másik városban, földrészen vagy bolygón.