„Ákos szemlátomást részeg, elég, ha az All I Want for Christmas alatt melléfurakodsz, a refrén alatt végig a szemébe nézel, és a teakonyhában magadra rántod. De ha a lelkiállapota olyan ingatag, hogy így berúg a karácsonyi partin, holnapután úgyis kibékül a családjával.”
A buszon nekiesett a plexifalnak, mert a két táskával nem tudott kapaszkodni, neki senki sem adta át a helyet. Ahhoz túl öreg volt, hogy várandós nőnek nézzék, reszketeg vénnek pedig túl fiatal.
Nem, nem, dehogy. Anya, hogy gondolhatsz ilyet! Csak egy pohár bort ittam. Legfeljebb kettőt. Az még egészséges is. Tudod, hogy ovis korom óta mindig milyen rossz volt a vérképem.
A nő úgy érezte, hogy mindjárt elpattan egy ér az agyában. Harmadik hete járt be a tableten a férje chatfiókjába, mindig csütörtökön, vacsorafőzés közben, mert ilyenkor vitte a férje a gyereket az edzésre.
Egész nap kialvatlanul csámborogtam, és – mint komoly alváshiány esetén mindig – a világ és Magyarország vesztére gondoltam, bár utóbbira némi megnyugvással.
Bódis Kriszta egy olyan nő történetében sem hazudtolja meg magát, mint Tüdős Kláráé, aki élete során számos alkalommal került kivételezett helyzetbe, sokszor éppen magas állású férfiaknak köszönhetően.
A minap éppen a csomagolt kávék kilónkénti árát és töltősúlyát illetően végeztem el az arányszámításokat a házunktól 100 méteren belül elhelyezkedő diszkontok egyikében, amikor vita hangjaira figyeltem fel.
A városi gyerekek zacskóból eszik a cseresznyét, dobozból az epret, piszkét pedig boltban nem kapni. Galambszaros gangon szaladgálnak, szeretnének kutyát, de szóba sem jöhet, a körút tövében szívnak friss levegőt.
Valakinek meg kellene végre rajzolnia a magyar böngészőket, ahol a kert végében nem egy fűnyíró traktor parkol a komposztálóállvány mellett, hanem kerekeitől megfosztott autóroncs korhad a rozsdás benzineshordó társaságában.
„Ezek a rohadékok akarnak tönkretenni minket, már a járványt is ők hozták a nyakunkra, aztán az úgynevezett védőoltásokat is ők találták ki. Most a háborúban is ők mozgatják a szálakat, minden az ő kezükben fut össze.”
Ki vehetett villát az irodalmi keresményéből 1927-ben? József Attilára bizonyára senki sem gondol. Kosztolányi a budai kertes házára felvett hitelt nyögte. De akkor ki?
