Már nem az a kérdés, hogy Magyar Péter (és a mozgalmának, pártjának) megjelenése változást hoz-e a magyar politikában – ez nyilvánvaló –, hanem az, milyen léptékű lesz a változás.
Szerető Szabolcs
Friss erő kavarja fel a poshadt állóvizet, korszerű szöveggel és lendületes fellépéssel, miközben egy reménytelenül korszerűtlen, unalmas, a múltban ragadt politikai elit félti a pozícióját.
Perspektívát nyújtó fordulat helyett ötlettelen önismétlésre, kommunikációs trükközésre, hatalomtechnikai játszadozásra telik Orbán Viktortól. Hol válság van, ott válság van.
Rogán Antal nem menekül magángéppel az országból, ám a titkosszolgálatokat is felügyelő propagandaminiszter a felbecsülhetetlen szolgálataival együtt is egyre nagyobb tehertétel Orbán Viktor és a rendszere számára.
A haza üdvét szolgálná, ha Sulyok Tamás új tisztségében valóban Sulyok Dezső utódjává válna.
Nem érdemes jövőbelátó szerepben tetszelegni, de annyit talán már most meg lehet kockáztatni, hogy Magyar Péter nem egy néhány héten-hónapon belül véget érő történet múló emlékezetű főhőse lesz.
Otrombaságában a legkevésbé sem az erőt, inkább a félelmet éreztem: mi lesz, ha a kegyelmi botránnyal elindult folyamatot nem tudja megfékezni?
A forradalom végső soron mindig az emberhez méltatlan és az emberhez méltó, szabad élet közé húz világos választóvonalat.
Windisch Lászlónak szabadságában állt áldozatot hozni a szerelemért. Ha a tiszta helyzetet választja, lemond a megbízatásáról.
Nem látszik, hogy az ellenzék képes lenne kihasználni a fideszes gépezet megtorpanását a sorok rendezéséig.
Egy helyről nem érhetné szó a DK kampányát: a Fidesz köreiből. Hiszen végső soron ők kezdték el a pedofíliával alap nélkül összekenni politikai ellenfeleiket.
A miniszterelnök és családi, baráti, üzleti/politikai környezete ijesztően amorális, a keresztény és azon túl az általános emberi civilizáció értékein pőre hatalmi érdekből, a nemzet erőforrásainak uralása, vagyona eltulajdonítása céljából bármikor átgázoló gépezet.