Meghalt a bátyám, P. – keresett január végén egy gimnáziumi osztálytársam öccse. Egykori iskolatársammal az elmúlt években közel négy évtized után jártunk ismét össze évente két-három alkalommal, így érzékenyen érintett halálnak híre. P. a 65 éves korhatár elérését követően hosszú ideig várt a lassan kiszámolt nyugdíjra, majd tavaly decemberben boldogan újságolta, a vártnál nagyobb lett az összeg, és egyszerre kéthavi pénzt utaltak neki decemberben. – Talán el sem tudom költeni – mondta akkor. Azt tervezte, eladja lakását a fővárosban, és vidékre költözik. Testvére abban kért segítséget, vajon a 13. havi nyugdíjat még megkapja-e a bátyja után, hogy fedezni tudja a temetési költségeket. Kis utánajárást követően kiderült, hogy nem.
Egy idén életbe lépett jogszabály-módosítás értelmében a januárban elhunytak után már nem jár hozzátartozóinak a 13. havi nyugdíj. Tavaly még az elhunyt családtagja – házastárs, gyermek, unoka, szülő, nagyszülő és testvér – megkaphatta a pluszjáradékot, ha kérvényezte. Idéntől azonban erre már nincs lehetőség. A módosítás februárra fixálta a plusz egyhavi járadék fizetésének idejét – azzal a kitétellel, hogy családja csak akkor jogosult az összegre, ha az elhunyt legalább egy napot élt még februárban. Pedig a 13. havi járadék nagy segítség lenne az átlagosan mintegy félmilliós temetési költségek kifizetésében a 13. havi járadék.
Érdemes végiggondolni, mi motiválhatta a kormányt e népszerűtlen, antihumánus és méltatlan jogszabály-változtatásra. Talán annyira rossz a költségvetés helyzete, hogy még ezt is kénytelenek voltak meglépni? Megpróbáltuk kiszámolni, mennyit nyer ezen a kormány.
Az idén januári elhalálozási adatok ugyan még nem ismertek, de azért meg lehet becsülni nagyságukat. A KSH hosszú évekre visszanyúló halálozási statisztikájából kiderül, hogy a nyári időszakkal szemben jellemzően az év végén, illetve januárban halnak meg a legtöbben. Számításunkhoz ezért a 2024. decemberi adatokat vettük alapul, amikor a 65 évnél idősebbek közül 8427-en veszítették életüket. Minden bizonnyal nem tévedünk sokat, ha idén januárra 8500 fővel számolunk. 2024 decemberében az átlagnyugdíj 234 426 forint volt, ha erre rászámítjuk az idei évben kapott 3,2 százalékos emelést, akkor 241 928 forintot kapunk. Ezt az összeget az elhunytak számával megszorozva kiderül, hogy a kormány a jogszabályváltozással 2,056 milliárd forintot vett ki az elhunyt nyugdíjasok családjainak zsebéből. Az intézkedés létjogosultsága ugyanakkor nehezen érthető, hiszen az így megspórolt összeg csak töredéke, 0,37 százaléka a 13. havi nyugdíjra szánt mintegy 550 milliárd forintnak. Legfeljebb az magyarázhatja a döntést, hogy az immár második éve a helyben toporgó gazdaság miatt a várttól jelentősen elmaradnak az adóbevételek, így költségvetésnek minden apró fillérre szüksége van.
Lesújtó adat, és tovább árnyalja a képet, hogy hazánkban a férfiak egyharmada nem éri meg a 65 évet. Az 1959-ben születettek – mint volt osztálytársam – esetében még rosszabb az arány, hiszen közülük alig több mint 65 százalék érte meg 2025-öt. Mindez azt jelenti, hogy a férfiak legkevesebb harmadának – bár aktív korukban fizették a nyugdíjjárulékot – egyetlen fillért sem fizet az állam nyugdíjként.
Ez a cikk a Magyar Hang 2025/7. számában jelent meg február 14-én.
