A nyári szezonra is marad a bűz a Balaton partján

Balatonfűzfő legszebb és legbüdösebb balatoni panorámája a Máma-tetőről „élvezhető”. A négyezer lakosú település „rózsadombja” ez, ahol némelyek még a kerítést is arany karláncban festik. Az idilli hangulatot azonban gyakran teszi tönkre a közeli királyszentistváni hulladéklerakó kavargó bűze. – A múlt heti nagy eső utáni hajnalon majd’ megfulltunk. Amikor kijöttem a kertbe, vissza kellett mennem, annyira émelyítő volt – magyarázta egy, a kertjében locsoló férfi. Balatonfűzfőn általában nem itt – vagy a parthoz közeli üdülőknél – a legrosszabb a helyzet: a helyiek szerint a legtöbbször a gyártelepi részen lehetetlen ablakot nyitni, ez pedig az ottani lakások értékesítését is jelentősen nehezíti. Különben az ezúttal silószagra emlékeztető bűzfelhőt Királyszentistvánon találtuk meg – korábbi látogatásaink alkalmával inkább erjedt kukaszagot éreztünk. Az éppen a szemetesét az utcára húzó Ferenc hamar emlékeztetett Kontrát Károly fideszes országgyűlési képviselő választás előtti bejelentésére, miszerint bezárják a Királyszentistván mellett Papkeszi, Vilonya, Litér és Balatonfűzfő – nyaralók nélkül – tízezer lakójának életét megkeserítő szemétfeldolgozót és lerakót.

Apró bökkenő – hívta fel a figyelmet Ferenc –, hogy gyanúsan választási ígéretnek tűnt a bejelentés. Az újraválasztásáért küzdő Kontrát ugyanis két héttel a szavazás előtt tette közzé a bezárásról szóló értesítést. Ebben viszont nem közölt részleteket az ezt elrendelő Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő (NHKV) elnök-vezérigazgatója, Weingartner Balázs, így nem tudni, mikor lélegezhetnek fel a környéken élők. Miután Kontrát Károly a bezárás elrendelését a saját sikereként igyekezett bemutatni, a képviselőt telefonon hívtuk fel, de új információval nem tudott szolgálni. Weingartner – aki időközben államtitkár lett – azt mondta neki, tájékoztatni fogják a lakosokat a folyamatról. Ennyit árult el.

Mindenesetre a bezárásról szóló döntés körülményei és időzítése hű képet rajzol a magyar hulladékgazdálkodásban uralkodó áldatlan állapotokról. Az NHKV ugyanis március 23-án úgy hozta meg a döntését, hogy arról három nappal korábban a lerakót 2010-ben megvalósító Észak-balatoni hulladékgazdálkodási társulás elnöke (Czaun János, fideszes veszprémi képviselő) és projektvezetője, Farkas László sem tudott. A lépéssel a társulást és a lerakót üzemeltető ÉBH Kft.-t is kellemetlen helyzetbe hozták, mivel foggal-körömmel ragaszkodnak ahhoz, hogy a bűz nem tőlük származik. Furcsa módon – noha már rég kész volt – csak jóval a bezárásról szóló bejelentés után ismerhették meg a megrendelő balatonfűzfői képviselők is azt a közpénzből fizetett szakértői jelentést, ami igazolta: az elviselhetetlen bűz forrása egyértelműen a Királyszentistvántól egy kilométerre felhúzott feldolgozó és lerakó. A jelentést készítő cég vezetője, Latorczai János mellesleg politikus is, a KDNP veszprémi elnöke. Ez a jelentés megerősíti azt, amit forrásaink mondtak. Nevezetesen hogy ugyan a lerakóról szóló népszavazás idején a társulás akkori szocialista vezetése azzal győzködte az embereket, hogy a környező településeket már a nyugati technológia és távolság miatt „sem érheti szaghatás”, a tervezők csúnyán elkalkulálták magukat. A lerakót ugyanis eleve rossz helyen építették meg, mivel magasabban fekszik, mint a környező falvak. Emiatt és a széljárás okán valamelyik község mindig bűzölög a szemétszagtól.

Noha az NHKV kérdéseinkre lapzártánkig nem válaszolt, az ügyről név nélkül beszélő informátoraink szerint nem egyik napról a másikra kerül lakat a depóniára. Ha ez – hívták fel a figyelmet –, meg is történik, leghamarabb november-december tájékán zárhatják le a telepet. A szemét végleges elhelyezése viszont nincs megoldva. A legnagyobb bűzzel járó biológiai hulladék esetében viszont – állítják – megindult a lezárás előkészítése: később takaróanyaggal fedik be; egyébként pedig a biológiai hulladék nagy részét már ebben az üdülőszezonban sem itt helyezik el.