Közel tíz év után továbbra sem látszik, mikor születhet jogerős ítélet Budaházy György és társai ügyében. Az elsőrendű vádlott korábban 13 évet kapott, ezt azonban idén hatályon kívül helyezték, és ősztől tárgyalják újra a korábban terrortámadásnak nevezett eseteket. Budaházy eközben ismét a figyelem középpontjában: egyszer a Fidesz érdemeiről nyilatkozik, másszor a Pride ellen tüntet. Toroczkaiék most alapított pártjáról és testvére mozgalmáról is kérdeztük őt.
– Mikor még az interjút egyeztettük, mindig szóba hozta a Pride-ot, ami ellen tüntetnek, és az utóbbi hetekben is sokszor felszólalt ellene. De jó pár éve már, hogy tiltakoznak a menet ellen. Nem érzi úgy, hogy szinte többet foglalkoznak vele, mint a szervezők?
– Ez elég erős megjegyzés volt, gondolom, ironikusnak szánta. A szervezőknél nyilván nem foglalkozik vele senki többet. Egy hónap alatt közel száz programot tartottak meg, az egészet pedig borzasztó veszélyes dolognak tartom. A migrációval azonos súlyú probléma, azt hiszem. Sőt, a migrációt is megelőzte nyugaton, kvázi megágyazott neki, rombolva a társadalom hagyományos értékrendjét, illetve ellenálló-képességét. Az utolsó identitás, amit le akarnak rombolni, az a nemi identitás, és már általános iskolai tanároknak készítenek érzékenyítő füzeteket. Mi a tüntetésekkel fejezzük ki ellenállásunkat, és próbáljuk a dolgot nem a súlyánál kezelő jobboldali kormányzat figyelmét is ráirányítani erre. Törvényi változásra lenne szükség, az orosz minta megfelelő lenne.
– Úgy gondolják, hogy a szexuális identitást meg lehet változtatni?
– Nem megváltoztatásról beszélünk, aki menthetetlenül ilyen, az már ilyen marad. Mindig voltak a történelem során, és valószínűleg mindig lesznek. A propagandát kell megszüntetni, mert ezzel újabb és újabb embert érnek el. A témát pedig éppúgy Soros támogatja, mint a migrációt. Ez is a „Soros-terv” része.
– Amikor megjelenik a Pride egy zárt térben tartott rendezvényén, mint tette nemrég, ott pedig másokkal vitába keveredik, akkor nem épp ön provokál?
– Azt azért nem mondanám, hogy én ott csak provokáltam. Két órán át hallgattam a beszélgetésüket, és a végén elmondtam a véleményemet. A másik eseményen az Aurórában, amiről a Népszava és az összes balliberális lap írt, még csak meg sem szólaltam. Mire odaértem, már volt más, aki vitázott velük, engem pedig azonnal ki akartak dobni, csak azért, mert én vagyok. Egyébként magam is szívesen távol maradnék, mert elég fárasztó és idegesítő őket hallgatni. De akkor nem tudnám, mi ellen kell harcolni.
– A Polgári Mulatóban már önök tartottak nemrég egy rendezvényt, ahol Barcsa-Turner Gábor pozitív példaként említette, hogy a csapata rászállt a Pride-on papnak öltöző olasz férfira. Bementek a munkahelyére, kikerült az internetre a lakcíme is. Végül valakik megverték, ő pedig külföldre távozott. Az erőszak is belefér önök szerint?
– Erről a támadásról nem tudok semmi közelebbit, házi őrizetben is voltam. De ez a LMBTQI…-propaganda szintén olyan erőszakos és veszélyes dolog, hogy én nem is fogok emiatt elhatárolódni. Egyébként sem tudom, ki volt. A rendőrség dolga, hogy felderítse, nyilván az elkövető feleljen aztán érte. De az a liberálisok módszere, hogy iszonyatos romboló tevékenységet folytatnak, majd felháborodnak, hogy nem kell erőszak, és békésen kell mindent megbeszélni. Ráadásul hogy beszéljük meg, mikor a kommunikációs teret túlnyomórészt ők uralják a világban és így elérik, hogy mindig az van, amit ők akarnak?
– Szerencsés, ha így áll az erőszakhoz? Önt is vádolják a bírósági ügyében azzal, hogy másokat fizikai erőszakra bujtott fel. Csintalan Sándor megverésére gondolok.
– Bocsánat, de ne mossuk össze a kettőt. Azt is nem egyszer elmondtam, hogy nem volt közöm ehhez, és nem is bizonyították ránk. Aki ismeri jobban a tevékenységét, nem lehet kétsége afelől, hogy neki volt jó pár ellensége. Több pálforduláson ment át, elég sok ember bögyében volt. De lehetett egy sima rablás is, a nyomozás ezen a címen futott.
– Az ilyen mondataiból azért nem nehéz kihallani, hogy meg lehetett volna az indítéka önnek is.
– Én ettől még nem kívántam neki, hogy megverjék. Egy dolog, hogy engem is mocskolt, de én ezért feljelentettem.
– Arra gondol a mocskolás alatt, hogy az MSZP ügynökének nevezte?
– És idiótának is. Azért ez már túlmegy a véleménynyilvánítás határán. De a bíróság neki adott igazat. Persze volt egy másik ügy, ahol más idiótázott, és annak végül fizetni kellett. Csintalannak a kapcsolatai jobbak, úgy látszik.
– Szokás volt mondani, hogy Toroczkai László a mozgalmi, ön pedig a katonai vezető. Ez mit jelent?
– Ez inkább csak sztereotípia volt, ami abból fogalmazódott meg, hogy én voltam többnyire ott a tüntetések sűrűjében. Én indítottam a vonulásos demonstrációkat és maradtam az első sorban. Nem arra kell gondolni, hogy bármiféle katonai szervezetet építettem volna. Én voltam a bevállalósabb, mondjuk így. Bujkáltam a rendőrség elől is egy időben.
– Heves embernek tartja magát?
– Ha valamelyik gyerekem rosszul viselkedik, én is rákiabálok, de amúgy nem mondanám magam annak. Sosem voltak ilyen ügyeim, a gyerekeimet sem ütöm.
– Radikálisabbak között pedig akadnak, akik ma is vallják, hogy néhány szülői pofon belefér. Ön ezek szerint nem ért egyet ezzel?
– Gyanúsan liberálisak ezek a kérdések, amit sajnálok. Azt tudom mondani, hogy szélsőséges hozzáállásokról beszélünk. A gyereket ütni-verni borzasztó dolog, de ettől még nem biztos, hogy egy hirtelen pofont is el kell ítélni, és hogy az államnak ebbe bele kéne szólnia. Hallottam már olyat, hogy válás során a férfit azzal próbálják meghurcolni, hogy milyen erőszakos ember, mert lekevert egyszer egyet a gyereknek, miközben szó sincs róla. Engem is megpofozott párszor apám, és visszagondolva mindegyik jogos volt. Az egy másik dolog, hogy akkor nem így éltem meg.
– Az utóbbi hónapokban gyakrabban szólalt meg aktuálpolitikai kérdésekben, többször dicsérve a Fidesz-kormányt. Utóbb leszögezte, hogy nem lett fideszes, de korábban mintha mégsem nyilatkozott volna hasonlókat.
– Nem pontos ez, hogy dicsérem a kormányt. Akkor ezt is tisztázzuk. A Jobbik átvette a tipikus balliberális mocskolódó stílust a kormánnyal szemben, ami szerintem egy értelmetlen stratégia. Jobboldali emberek körében evidenciának számít, hogy 1990 óta ez a kormány mondható a legjobbnak. Baloldaliak ezt nyilván nem ismerik el, de ettől még nem hallgathatjuk el. Ezek után ezt a vezetést ilyen szinten támadni, „élet-halál kérdésnek” beállítani a leváltását, mintha csak a Gyurcsány-rezsim folytatása lenne, értelmetlen. Mindenáron nem kell kormányt váltani. Főleg olyan áron nem, hogy esetleg Gyurcsány is visszajöjjön a hatalomba. De még a Momentummal és az LMP-vel sem, akik szintén ennek a gender-baromságnak a szekértolói. Nem is értem, Vona Gábornak mi jutott eszébe. XXI. és XX. századi pártokat emlegetett, miközben a határt nem így kell meghúzni. Csomó liberális agymenés XXI. századi. Míg a XX.-ból akkor Horthy sem vállalható? Kétharmadra mondjuk nem számítottam, és ahogy láttam, Hódmezővásárhely után a fideszesek is meg voltak ijedve. A kétharmadhoz azért kellettek a radikális szavazók is.
– Nem helyesli a Mi Hazánk pártalapítását? Toroczkaiékat óva intette előtte, hogy így fogjanak bele.
– Nem gondolom, hogy most erre lenne szükség. A Jobbik felelőtlen módon megosztottságot keltett a négy-ötszázezres nemzeti radikális táborban. Szükségszerű volt így, hogy valami történjen. Toroczkai előre el is mondta, hogy olyan kormányban nem lenne benne, amiben mondjuk az LMP is. Ennek ellenére sokkal többet elvártam volna tőle és a többi távozó jobbikostól, akik most persze nagyon okosak, de a választás éjszakájáig tolták a szekeret. Most viszont itt lenne az ideje, hogy a nemzeti radikálisok képviseletét teljesen újragondoljuk. Nem sürget semmi, akadt volna erre idő. Ehelyett menetel előre a Toroczkai–Novák Előd páros, és nem érzem úgy, hogy igényük lenne a párbeszédre. Hova ez a kapkodás? Most már egyenesen arról beszélnek, hogy az EP-választáson indulnának, miközben kérdés, hogy EU-tagságra egyáltalán szükség van-e.
– Nem épp a kormány érdeke a Mi Hazánk léte, hogy így megossza a radikálisokat?
– Nem a radikálisokat, hanem a Jobbikot. A kormánymédia nyilván ezért is ad nekik annyi teret.
– Mostanában többet ad önnek is. Nem érzi azt, hogy ugyanúgy felhasználják?
– Engem? Nem hinném. Én beszélek a Fidesz felelősségéről is azt illetően mondjuk, hogy a konstruktív hozzáállás értelmét vesztette a Parlamentben. Az elején még volt a Jobbikban jó szándék, de a Fidesz minden kezdeményezést lesöpört az asztalról, majd megcsinált olyan dolgokat, amiket a radikálisok találtak ki. Ezzel részben ő is „belehajszolta” a Jobbikot ebbe a zsákutcás politikába.
– Eközben pedig már Terry Black felhasználásával támadták a kormánysajtóban Vona Gábort. Ezt a pártot ne akarják leváltani?
– Ezek gusztustalan módszerek voltak. A liberális médiavilág gyakorlatai, bulvármódszerei mindenhol felütik a fejüket. Tény és való, hogy sajnos a Fidesz-média is beszállt ebbe, és sosem mondtam, hogy ez a párt tökéletes lenne. Ettől függetlenül vannak pozitív dolgok, amiket a kormány keresztülvitt.
– Nem fog ugyanarra a sorsra jutni a Mi Hazánk, mint mondjuk a Magyar Hajnal?
– Nem hiszem, Toroczkai jobb szervező annál. De jelen állás szerint nem tudjuk még, mi a cél.
– Van egyébként olyan csoport, akár az egykori Magyar Hajnal, ami már túl radikális önnek is?
– Azokkal nem tudok mit kezdeni, akik náci reneszánszra vágynak, és ilyen réteg akad mindig. Ez nekem már sok, nem is tartom aktuálisnak, és amúgy sem vagyunk a negyvenes évekbeli németek.
– Idén hatályon kívül helyezték az ügyükben hozott ítéletet, így a 13 éves fegyházbüntetését is. Mire számít, kevesebbet kap majd végül?
– A másodfok számára ez volt az egyetlen szakmailag helyes döntés, hogy hatályon kívül helyezte. Szakmailag elfogadhatatlan döntés született elsőfokon. Egy embernek a vallomására alapoztak mindent, miközben bizonyítani nem tudták a vádat. Ennek az embernek a kihallgatásán is szabálytalanságok voltak. Számos bizonyítékot nem értékeltek, és nem indokolták, hogy ha valamit nem fogadtak el, miért nem tették. Egyébként a másodfok olyan fokú megalapozatlanságot állapított meg, amiből a felmentésem kéne következzen az új eljárásban. Azt sem értem egyébként, miért kell ezzel a végtelenséggel vesződni? A politika 2006-ot rendezhetné már, és ez is ahhoz tartozik.
– Az ön ügye 2006-hoz? Miért?
– A legnagyobb adóssága a Fidesznek, hogy a 2006-os rendőrterror elkövetőit elszámoltassa. Az igazi gazemberségek esetében még csak vádat sem emeltek. Miközben akkor sokan bekerültek a darálóba, békés tüntetőket vertek/lőttek a rendőrök. Ezzel összefüggésben lehetne rendezni a mi ügyünket is. Sokszor szóba került ez, és soha nem mondták kategorikusan, hogy nem. A rendőrterror volt a valódi terror.
– Kormányközelből azért hangzottak el kategorikus állítások két éve. Szikszai Péter például azt írta Nincs ártatlan terrorista című írásában: „Budaházyék is úgy gondolták annak idején, hogy ha a hatalom büntetlenül szemeket lőhet ki, ők jogosan robbantgathatnak.”
– Ezt kijelenteni akkor lehetne, ha egyértelműen bizonyították volna a vádakat, de nem tették. De meg lehet ebből a szempontból is közelíteni, hogy ha már a rendőrterrorért az állam nem csapott vissza, az embereknek joguk van-e. Erkölcsileg megvizsgálható a kérdés.
– A bíróság nyilván nem fog ilyen egyéni erkölcsi vizsgálódásokat figyelembe venni.
– Ez érthető, de semmi sem bizonyítja, hogy mi „robbantgattunk” volna. Egyébként is milyen „robbantások” voltak ezek, összehasonlítva a rendőrterrorral. Kisebb rongálásokról van szó, pár tízezer forintos károkozásokról. A sajtó általában túlzásokba esik a Molotov-koktéllal kapcsolatban, miközben láttam a nyomozati anyagban, hogy milyen szintű károkat tud csak többnyire okozni.
– Az ilyen szintű esetek inkább csak rossz fényt vetettek az akkori kormányellenes megnyilvánulásokra, nem? Még az is kénytelen volt Szilvásyékat védelmébe venni, aki amúgy ki nem állhatja őket.
– Hát azért Szilvásy még Gyurcsánynál is nagyobb közutálatnak örvendett. Egyébként meg valakinek ennyihez volt bátorsága, mit mondjak erre? Esélyesebb volt, hogy a rendőrterror fog halálesettel járni, ott iszonyú közel jártunk hozzá. Azt kellett volna sokkal komolyabban venni.
– Ön amúgy jelenleg a Szkíta Boltból él?
– Ott csak besegítek édesanyámnak és a húgomnak, de nem vagyok benne tulajdonosi szinten. Nem tudtam még újrakezdeni mindent a bírósági eljárás miatt. Fix munkahelyem nincs.
– Mit csinálna szívesen?
– Ezt a fajta kereskedelmet szeretem, de végzettségem szerint mérnök vagyok. Műszaki területen is dolgoznék szívesen, esetleg visszatérnék az épületgépészethez. Nagy hiány van ma a műszaki végzettségűek terén. De az is lehet, hogy a közéletben keresek valamit.
– Nemrég a húga is nagy visszhangot váltott ki a Hozz Világra Még egy Magyart mozgalom videójával. Kicsit a radikális tábor kritikája is volt ez, nem? Azokhoz szólt például, akik a migráció ellen vannak, de nem akarják bevállalni a családalapítást.
– Benne volt ez a dolog. Itt is sajnos sok olyan ember akad, aki megideologizálja, hogy miért nincs családja. Jön ez a hülye szöveg, hogy „erre a világra nem éri meg”, miközben a szüleink, nagyszüleink még rosszabb körülmények között vállalták be. Nincs jogunk úgy dönteni, hogy mi nem adunk esélyt a jövő nemzedéknek. Mi is szívesen vállalnánk egy negyedik gyereket, de most úgy tűnik, a bírósági ügy miatt ebből már kifuthattunk. De azért nem adom még fel.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 10. számában jelent meg, 2018. július 20-án. Keresse a lapot az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még? Itt megnézheti. Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.
