Minket magyarokat mindig csak erőszakkal lehetett megfosztani a szuverenitásunktól, a demokráciánktól – erről beszélt Schmidt Mária a Terror Háza előtt kedd délután. A főigazgató szerint ami 1989-90-ben történt, az az ötvenhatos forradalom egyenes folytatása, sőt, beteljesítése volt. Hozzátette, akkor is voltak, akik megpróbálták elmosni a demokrácia és diktatúra közti határvonalat, de ők is kudarcot vallottak. Itt az ideje, hogy rendszerváltás helyett végre kimondjuk, ami akkor történt, az antikommunista forradalom volt.
A történész felidézett emellett egy ötvenhatos viccet is. Ez így szól: a régészek rábukkannak egy múmiára. Az amerikaiak szerint 2500 éves, az angolok 2800-ra taksálják. Aztán megvizsgálja az ÁVH is, és megállapítja: 2786 éves, hat hónapos és hét napos. Emellett két felesége volt, az egyik pedig sokat ivott, házsártos volt. A kérdésre, hogy de hát ezt honnan lehet tudni, az állambiztonság azt feleli: bevallotta.
A beszéd után Ákos 1956-ról szóló dalával hangoltak a Terror Háza Múzeum előtt.
Lágerközeli állapotok
Schmidt után a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnöke, Orosz Ildikó következett. Személyében a kárpátaljai magyarokat, a kárpátaljai ötvenhatosokat lássák – kérte. Az ott élők napjai a Szovjetunió részeként úgy kezdődött, hogy a férfiakat elvitték málenkij robotra, Munkácson egy néptanács dekrétuma kimondta, hogy a magyarok és a németek az ukránok ellenségei. A magyar fiúkat évekig nem sorozták be, hanem lágerközeli állapotokat ismertettek meg velük. 1956 végén falvaikon keresztül mentek a szovjet tankok, ők pedig szorongva figyelték a történteket.
Párhuzamot vont a mai helyzettel, azt mondta, a kárpátaljai magyarok ma is célkeresztbe kerültek Ukrajnában. „Történelmi emlékhelyeinket megrongálják, történelmünket átírják, a KMKSZ székházát felrobbantják” – sorolta. Az események emlékeztetik a 100-150 évvel ezelőtti, zsidóellenes tüntetésekre. Orosz szerint nem tiltakoztak az érdekükben sehol, kizárólag Magyarországon. A kisebbségvédők is mintha nem hallanák, mi történik. Orosz Ildikó bírálta az ukrán oktatási törvényt is, amivel elmondása szerint súlyosa szűkítik a magyarok jogait. A nyelvtörvény pedig „szinte szájzárat rendel el a nem ukrán nyelvhasználók számára”, mondta. De ők maradnak, mert otthon vannak.
Orosz Ildikó beszéde után fiatalok játszottak el egy 56-os jelenetet, az akkori New York Times-ból felolvasva, Hannah Arendt, Alekszandr Szolzsenyicin, Albert Camus és a forradalom mellett felszólalók kiállását felelevenítve.
Két negatív szám szorzata mindig pozitív
Négy előtt kicsivel aztán Orbán Viktor érkezett a színpadra. A matematika egyik tételével kezdett, miszerint két negatív szám szorzata mindig pozitív. „Nehezen érthető igazság ez”, jegyezte meg, és ez alapján kirajzolódnak „a magyar história alapvonalai.” Szinte minden forradalmunk negatívan zárult, de a végeredmény aztán csak pozitív volt: megmaradás, haza és szabadság. 1955-ben a szovjet csapatok kivonultak Ausztriából, akkor már tíz éve éltünk szovjet megszállás alatt. A megfélemlítés, az önkény, a deportálások logikája szabta meg életünk rendjét. Mindenki érezte, ha ez így megy tovább, a kommunista barbárság nyomása alatt atomjaira hullik az ezer év alatt teremtett keresztény, magyar kultúra.
[caption id="attachment_9282" align="aligncenter" width="1000"]
Az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörésének 62. évfordulóján tartott megemlékezés résztvevõi a fõvárosi Terror Háza Múzeumnál 2018. október 23-án (MTI/Kovács Tamás)[/caption]Az ötvenhatos szabadságharcosok ésszerű döntést hoztak szerinte. A magyar kommunisták egymást bicskázták, a szabad nyugati világ pedig buzdított minket, segítséget ígért. Meg kellett próbálni, s meg is próbálták úgy, ahogy azt csak mi, magyarok tudjuk – mondta Orbán. Olyan egységben voltunk, ahogy a hont foglaltuk, olyan halált megvető bátorsággal, ahogy Nándorfehérvárnál.
Minden évvel, amellyel távolodunk 1956-tól, egyre kevesebben vannak a szemtanúk – jegyezte meg. A pesti srácokból nagyapák lettek, mondta. Mi nem a meghasonlás és az emberi gyengeség, hanem a nagyság példáját kaptuk útravalóul – mondta, de ezt már nem hallhatták azok, akik a Kormány.hu-n követik a beszédet, mert leállt az élő közvetítés. Mi magyarok tudjuk a legőszintébben elsiratni magunkat, s közben itt állunk ezer évvel a keresztény magyar állam alapítása után. A magyar történelem matematikája: a sok-sok mínusz kiadott valahogyan egy pluszt.
A magyar megmaradás misztériuma megfejthetetlen Orbán szerint. A szív azért megsejthet valamit az okok közül, ott van a magyar hősiesség is. Dobó Istvánra és Szondira hivatkozik Orbán, majd Zrínyire, aki legszebb ruhájában rontott ki Szigetvár várából. S itt vannak ők, a harmincas években született, fiatal pesti srácok, akiknek az életből háború, rettegés, óvóhelyek és Budapest ostroma jutott osztályrészül.
A nemzetek hazája, nem olvasztótégely
Mi európaiak maradtunk akkor is, amikor Jaltában eladtak, és 56-ban is, amikor cserben hagytak bennünket – tette hozzá. A szovjetek távozása után azt hittük, megnyugodhatunk, „minden olyan szépen elrendezettnek tűnt.” Nem gondoltuk volna, hogy 29 évvel a berlini fal leomlása után rég látott erőpróba elé nézünk. Európát szerinte már nem külső katonai fenyegetés, hanem saját maga sodorja veszélybe. Az európai emberek nemzetek fiainak születtek, és amikor az európai ember világra jön, akkor német, olasz, francia vagy magyar. Ezért van, hogy Európa más, mint a többi kontinens – mondta Orbán. Mert Európa a nemzetek hazája, nem olvasztótégely. Ki gondolta volna hát, hogy újra megjelenhet a birodalmi gondolat, és „mások akarják megmondani nekünk, hogy kikkel éljünk együtt a saját hazánkban.” Szerinte koholmányok alapján fenyegetik Magyarországot és Lengyelországot, miközben korábban a nemzetek tisztelték egymás jogait. Helmut Kohl és Jacques Chirac meghívását, nem pedig Bonaparte vagy a III. Birodalom hódítását szenvedtük el szerinte.
A birodalmi vágyálmok kergetéséről beszélt ezután, és az új típusú emberfajta megteremtésének szándékáról. Ma nem fegyverekkel hódítanak szerinte, „Brüsszelből csak gyarmatokat igazgattak.” Mi viszont nem voltunk gyarmatok és gyarmattartók, és másnak sem fogjuk odaadni a hazánkat. Brüsszelt ma azok utalják szerinte, akik európai birodalmat kívánnak, olyat, amit a bürokraták irányítanak. Felvázolta a szép új világot: növekvő számban tűnnek fel más földrészekről érkezett, katonakorú férfiak, és még a mi életünkben saját képükre formálják az európai városokat. A terror a mindennapok részévé válik, a szólás- és sajtószabadság pedig addig terjed, amíg őket visszhangozza. „Az európaiság mértékévé tették a migránsok beengedését” – jegyezte meg a kormányfő. A migrációt esélynek és lehetőségnek állítják be, hogy multikulturális birodalommal váltsák fel a nemzetállamok Európáját. Szerinte „ez lenne Soros György paradicsoma” – jegyezte meg azon a napon, amikor kiderült, hogy valaki robbanószert küldött a milliárdos otthonába. Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok – zárta beszédét a kormányfő.
Holmi európai parlamenti jelentések
Korábban több kormánypárti politikus is beszéddel emlékezett az október 23-ai forradalomra. Gulyás Gergely a Széna téri '56-os emlékműnél tartott eseményen is hasonló húrokat pengetett, mint Orbán: 1956 hősei egy szuverén, önálló Magyarországért küzdöttek, ami független a birodalmaktól. A Miniszterelnökséget vezető miniszter szerint 1956 a magyarság történelmének legnagyobb találkozása volt, a hosszú elnyomás után találkozás a szabadsággal.
Varga Mihály már azt idézte fel: a nemzetközi rokonszenv és a támogatói nyilatkozatok ellenére Magyarország nem kapott valós segítséget. A megtorlás idejére a magyar nép így magára maradt, de a forradalom eredményeit sem elvenni, sem elvitatni nem lehet – tette hozzá. Varga szerint a nemzeti önrendelkezés értéke mellett állnak ki ma is. Napjaink kihívásait a „migrációs hullám és a brüsszeli túlhatalom” jelenti, de mi nem válunk bevándorlóországgá, a minket érintő ügyekről pedig magunk fogunk dönteni – fűzte hozzá.
Debrecenben beszédet mondott Kósa Lajos, a Fidesz országgyűlési képviselője is. Szerinte 1956 októbere azért különleges, mert létrejött a nemzeti egység, „ha úgy tetszik, a nemzeti együttműködés rendszere.” A politikus az Egyetem téri '56-os emlékműnél tartott koszorúzáson kifejtette: akadtak, akik Moszkvába futottak, „így a magyar baloldal 1919 és 1948 után a XX. században harmadszor rontott rá nemzetére.” A képviselő úgy látja, ma is vannak, akik külső érdekeket szolgálnak. „Az '56-os hősök a tankokkal néztek szembe, mi most holmi európai parlamenti jelentésekkel” – jelentette ki.
