Nem mindenkit lelkesít Toroczkai László „modern kalodája” a betyárkirály hazájában

Ásotthalmon biztosan sok a lopás. Erre gondoltam, amikor megláttam, hogy a csongrádi község egyik kocsmájának teraszán minden asztalon ott áll a felirat: „Ne lopd el a hamutartót, mi is pénzért vesszük.”

Megjelent azonban a településen egy másik felirat is. Ezt már Ásotthalom polgármestere, Toroczkai László ragasztotta ki a helyi hirdetőtáblákra, és arról tájékoztatja a lakosságot, hogy egy tolvaj, noha egyáltalán nem volt rászorulva, ellopott tizenkét zsák cementet a felújítás alatt álló óvodától. A tetten ért rablónak Toroczkai felfedte a személyazonosságát: keresztneve mellett vezetéknevének kezdőbetűjét írta ki, valamint megnevezte az utcát, ahol lakik. Így aztán nincs ásotthalmi, aki ne tudná pontosan, hogy ki is volt a cementtolvaj. Erről aztán a Mi Hazánk elnökeként is ismert politikus a Facebookon is beszámolt, hozzátéve, hogy „nem volt olyan rossz ötlet régen az a kaloda”.

„Hát óvodából lopni?”

– Én tojással is megdobáltam volna a házát, megérdemelné. Hát óvodából lopni? – mondja egy indulatos fiatalember a már említett kocsmában. Jó ötletnek tartja a „kalodát”, annyira, hogy kérdés nélkül el is árulja nekünk a tolvaj teljes nevét, és meg is mutatja, merre lakik. Aztán belemelegszik, sorolni kezdi az illető korábbi ügyeit, viselt dolgait, és persze hogy kitől hallotta, az illető mit, honnan lopott el.

– Csúnya dolog volt, na – állapítja meg egy bácsi, két feliratos asztal között egyensúlyozva. Szerinte maga a lopás volt csúnya, nem pedig a kiplakátolás, azzal egyetért.

– Hadd tudja meg mindenki, hát nem? Megmondom én magának, mire jó ez: ha valaki, aki úgy lop el cementet, hogy nincs rászorulva, az lopott már korábban is. Ez szinte biztos. Aztán majd jól elgondolkozik, hogy lop-e majd legközelebb!

– Jó lenne egy kaloda a nagypolitikában is? – kérdezem, mire az öreg szeme felcsillan

– Bizony jó! Ha valami mindig figyelmeztetné így a fentieket, hogy mit is lopott, akkor lehet, nem nyúlnának le annyi mindent. Meg aki éppen nincsen a fazéknál, az is elgondolkodna, amikor odakerül, hogy még egyszer belenyúljon-e, ha már egyszer tud róla ország-világ.

Kaloda a parlamentben?

Toroczkai Lászlónak én vetem fel, hogy pártja országgyűlési képviselője, Dúró Dóra akár a parlament elé is terjeszthetné az ötletet. A mostanában már rezzenéstelen arccal, szinte teljesen gesztikuláció- és indulatmentesen nyilatkozó polgármester itt megenged magának egy elégedett szemöldökfelhúzást. Érdekes, jó ötletnek tartja. Sőt, egyfajta turistalátványosságként egy modern kalodát is elképzelt már a Rózsa Sándor-élményház mellett, ahová a jövőben kifüggesztené a „tolvajok, bűnelkövetők történetét”.

Viszont a maga idejében marhákat lopó és vonatrablást megkísérlő Rózsával ellentétben a tizenkét zsák cement eltulajdonítójáról garantáltan nem neveznek el fesztivált Ásotthalmon. Toroczkai szerint ugyanis óriási kettejük közt a különbség: szerinte a betyárkirály nem volt holmi bandita, hiszen „nemzeti hőssé vált az 1848-as szabadságharcban”.

[caption id="attachment_9457" align="aligncenter" width="1000"]

– Rózsa Sándor nem lopott volna óvodából vagy szegényebb sorban élő emberektől. Ő igyekezett az államot vagy az állammal együttműködő nagygazdákat kirabolni.

– Végül is az óvoda is állami intézmény… – vetem fel.

– Jó, ön is tudja, hogy miről beszélek. Ha, mondjuk, a NAV-tól lopott volna, az nem ugyanaz, mint az óvodától lopni. Más volt a történelmi helyzet is, akkor Magyarország megszállás alatt volt, ma viszont nincsen idegen uralom alatt.

Árulkodó talicskanyomok

Maga a kaloda előzménye, tehát a cementlopás, egyébként szinte kusturicai: Ásotthalom polgárőrei észrevették, hogy az óvodánál zajló építkezéstől talicskanyomok vezettek a tettes házához, aki a kiérkező rendőröknek bevallotta, mit csinált, majd Toroczkai elmondása szerint kapott egy tízezer forintos büntetést, amit ő felháborítóan kevésnek tart.

– Honnan tudja, hogy ennyi volt a büntetés?

– Az most mindegy, hogy honnan – jegyzi meg betyáros félmosollyal, amely azonnal eltűnik az arcáról, amikor arról érdeklődöm, számít-e esetleges feljelentésre személyiségi jogok megsértése miatt.

– Vállalnám a jogi következményeit, jó precedens lenne, ha egy tolvaj személyiségére utaló plakát miatt engem megbüntetnének, miközben ő helyszíni bírsággal megúszta az ügyet.

Toroczkai magát is kiplakátolná?

– És vállalná azt is, ha valaki, mondjuk, a kampányban kiplakátolná az ön ellen hozott korábbi ítéleteket? (Ismeretes, a Kúria döntése értelmében Toroczkai felelős a 2006-os tévéostrom során a rendőrségi eszközökben okozott károkért. Aztán két év próbára bocsátották azért, mert a rendőrség gyanúja szerint a 2009-es melegfelvonulás megzavarására buzdított egy írásában, valamint pénzbüntetést kellett fizetnie, mert az ítélet alapján 2012. március 15-én egy be nem jelentett demonstráció irányítójaként arra próbált kényszeríteni két biztonsági őrt, hívják fel az IMF külföldi állampolgárságú vezetőjét, hogy vegyék át a tüntetők petícióját.)

– Nehogy már összehasonlítsuk azt, amikor én kiállok a magyar népért azzal, hogy valaki magának lop cementet egy óvodából! De egyrészt az én meghurcolásom a médianyilvánosság előtt történt, szóval ezekről mindenki tud. Másrészt ezekre büszke vagyok, úgyhogy ha kell, magam plakátolom ki őket.

Toroczkai szerint az ásotthalmiak pozitívan reagáltak rendhagyó akciójára, úgy véli, tízből kilencen egyetértettek vele.

„Most tizenkét zsák cementért?”

– Most tizenkét zsák cementért odadobni a becsületét, lejáratni magát? – kérdez vissza kérdésemre egy félmeztelen melós, a lapátjára támaszkodva. Majd ő is, mint annyi mindenki más Ásotthalmon, hozzáteszi: „pedig nem is volt rászorulva”. Meg is beszéljük, hogy persze, aki rászorul, az jellemzően kenyeret vagy legalábbis ételt lop, esetleg fát, mindenesetre valami olyasmit, ami elemibb szükségleteket elégít ki, mint egy zsák cement. Vagy éppen tizenkettő. De a lapátra támaszkodó férfinak magáról a kalodáról is megvan a véleménye.

– Most mire jó, hogy kiplakátolták a nevét? Én nem vagyok idevalósi, nem tudom, ki volt a tolvaj, de most itt fogja piszkálni őt mindenki? Az mit old meg?

Rózsa Sándor a falon

Nagy, igazi, dél-alföldi csend követi kérdését, amit én nem, csak egy elsuhanó kocka Lada hangja tör meg. Csend van a másik ásotthalmi kocsmában is, ahová betérek, és a csenden kívül még valami: Rózsa Sándor három képe a falon. Az egyik a marcona betyárkirály ikonikus körözési fotója, a másik kettő pedig börtönben készült róla.

– Az egy köztörvényes bűnöző volt, csak a Toroczkai erőlteti itt! – mondja egy szikrázó szemű vendég, aki szerint semmi hasznuk nincs abból, hogy a polgármester évente idehozza a „bakancsos betyárokat” (valószínűleg a Betyárseregre céloz) meg Oszter Sándort, aki egyrészt fiatalkorában Rózsa Sándort alakította a televízióban, másrészt pedig „csak beiszik itt, és olyankor meg akarja venni fél Ásotthalmot”. De nem tetszik neki a kaloda sem.

– A XXI. században vagyunk. Hát mire jó az, hogy most kiírják ennek a fickónak a nevét? Megfizette a büntetését, nem? Lépjünk már tovább! Törődne inkább a faluval, mert amióta pártelnök lett, azóta nem nagyon van ám itt. Szerintem egyfajta ugródeszka neki ez a polgármesterség – közli, majd elhallgat, és jön megint a nagy, dél-alföldi csend.

Toroczkai szerint megilletné őket egy önálló frakció, ám ez „a Fidesztől függ" - Magyar Hang

Merre tart Volner János, Fülöp Erik és Apáti István? Mennyire közeledik egymáshoz az LMP és a Jobbik? Mire számít a Mi Hazánk?

„Elég lesz!”

– Azért fejlődik a falu így is – mondják a szomszéd asztaltól, de ez nem hatja meg a szikrázó szemű nyilatkozót, és visszatér a kaloda ügyére.

– Ha már tolvajokat rakunk ki a hirdetőtáblákra, akkor mi a helyzet a Tiborczcal meg a Mészárossal? Vagy azokkal, akik vállalkozóként lopják meg az építkezéseket…

– A túlárazásokra, visszaosztásokra gondol? – kérdezem.

– Hát persze – mondja, és nagy levegőt is vesz, hogy belefogjon egy újabb monológba, de hallgatag, malmozó barátai rászólnak.

– Elég lesz! – szól egyikük.

– Volnának itt furcsaságok, de nem beszélek róluk, mert rászállnak itt az emberre. Maradjunk annyiban, hogy én őt raknám ki a kalodára, a Toroczkait.

– Elég lesz már! – figyelmeztet ismét a malomjáték fölül az öblös hang. Nem is szidja tovább senki Toroczkai Lászlót.

A másik kocsmában egyébként bejött a hamutartós kiírás. Korábban négyesével vitték őket, és senki nem tudja, ki vagy kik voltak a tolvajok. Viszont amióta a figyelmeztetés, vagy ha úgy tetszik, kérelem kikerült, azóta nem loptak el egyet sem.