A hajléktalanok ügyében nem született megoldás, a fedél nélkül élők inkább csak elbújtak valahol, külvárosokban, erdőkben húzták meg magukat – mondta a Magyar Hangnak adott interjújában Iványi Gábor. Az Oltalom Karitatív Egyesület elnöke szerint a kriminalizálással csak felgyorsították emberi elmúlásukat, miközben tömegeket fenyeget most is az utcára kerülés réme. A lelkésznek lenne mondanivalója a miniszterelnöknek, ha meghallgatná.
– Lehet a hajléktalanokkal választást nyerni?
– Igen, pontosan úgy, ahogy migránsozással is. A narratíva és a „megoldás” persze megint csak fikció, de sajnos éppen azért működhet. Csak azt nem értem, hogyhogy nem fáradtunk bele ebbe az örökös harcba, az állandó ellenségkeresésbe. Először jött az IMF, aztán a kirekesztett egyházak, a pedagógusok, majd jött Soros és a menekültek, az újságok, és most a hajléktalanoknál tartunk.
– A Guardiannek nyilatkozva nevezte a hajléktalanokat új migránsoknak, a kormány új bűnbakjainak. Mi a közös bennük – már azon felül, hogy célkeresztbe kerültek?
– A hajléktalanok éppúgy láthatóak és védtelenek, miként a menekültek voltak. És az ő ügyük, ellátásuk is terhekkel jár, mert a szeretet bizony ilyen: el kell fogadnunk, hogy nem mindig mi vagyunk a kedvezményezettjei. Áldozatot hozunk valamiért, valakiért vagy valakikért. A szolidaritás éppen arról szól, hogy vállaljuk ezt a terhet.
Kriminalizált hajléktalanság: a kisnyugdíjasok sincsenek biztonságban | Magyar Hang
Budapesten eddig sem lehetett bárhol élni a közterületen, a hatóságok emberei mégis rendre elfordították tekintetüket.
– Nyolc év alatt megtanultuk, hogy a Fidesz és a kormány szinte semmit nem tesz úgy, hogy ne lennének mérései a javaslataik következményeire, fogadtatására nézve. Miért tarthatták jó ötletnek a hajléktalankérdés hatósági kezelését?
– A társadalom megosztott ebben a kérdésben. Hogy mást ne mondjak, ha mindenki elutasító lenne a hajléktalanokkal szemben, akkor egyáltalán nem tartózkodnának a belvárosban. Sokan vannak, akik szolidárisak velük. Rengetegen adnak nekik pénzt, ételt, szeretetet, vagy állnak meg mellettük egy jó szóra. Csak egyrészt ők nem a harcos, hangos réteghez tartoznak, másrészt számukra nem fontos a hatalom. Akiknek viszont igen, és ezért állandóan acsarkodnak, azoknak úgy kell ez az ügy, mint egy falat kenyér. Ugyanis kizárólag így tudják a hatalmukat megőrizni. Tarlós Istvánnak is nagy vállalása volt a hajléktalanok kiűzése, így ez a rendelet alighanem az ő főpolgármesteri kampányának is egy fontos eleme lesz majd.
Aztán szempont lehet az is, hogy a nagypolitika most azt találta ki, hogy a turizmus lesz a gazdaságunk motorja. A látképet pedig szerintük zavarják a fedél nélkül élők. De szerintem nem tesz jót a turizmusnak, ha egy város meghal. Mert ha már ott tartunk, hogy az aluljárókban a rendőröknek kell vigyázni arra, hogy ne menjenek oda hajléktalanok, akkor az a város igenis halott lesz. Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy ki fog fulladni ez az ügy, mert szakmailag rengeteg átgondolatlanság sületlenség van benne. Aztán majd meglátjuk ki lesz a következő ellenség.
– Szakmailag vagy politikailag fog kifulladni?
– Előbb szakmailag, utána politikailag. Nem igaz például az az érv, amit unos-untalan hangoztatnak, hogy van elég hely a szállókon. Ezt arra alapozzák, hogy vannak olyan hajléktalanszállók, amelyek nem teljesen kihasználtak. De ez nem azt jelenti, hogy nincs ennyi hajléktalan, hanem mert ezek olyan szállók, ahova egyszerűen nem mennek, mert olyanok a körülmények. Megjegyzem, a mi intézményünkben nyáron is telt ház van. Az ilyen evidenciák felbukkanása vezet majd a politikai kifulladáshoz. Épp az előbb mondta, hogy állandóan mérik a rendeletek hatását, ezért ha majd eljutunk oda, hogy a hajléktalanok ölelgetésével lehet szavazatokat szerezni, akkor ezt fogják tenni. A mostani intézkedést jómagam persze visszataszítónak érzem, mert ezekkel az emberekkel akkor is törődni kell, ha az történetesen nem hozza, hanem viszi szavazatokat. Nagyon jó erkölcsi mérce egyébként, hogy megtesszük-e azt is, ami rövid távon nem hoz nekünk nyereséget.
Cserét ajánlanak a politikusoknak a hajléktalanok | Magyar Hang
„Ezek az emberek már olyan betegségekkel, mentális problémákkal és sokszor függőségekkel küzdenek, hogy lehetetlen egyik napról a másikra szállóba parancsolni őket.”
– Mi történt pontosan október 15- én? Nem túlzás azt kijelenteni, hogy betiltották a hajléktalan életmódot?
– Hadd tisztázzak valamit, mielőtt válaszolnék! Jogos igény, hogy a város mindenki számára élhető legyen, és ne végezzék a dolgukat a hajléktalanok az aluljáróban. A hatósági vegzálás helyett lenne más megoldás is, csak épp nem történt egyeztetés a témával foglalkozó civil szervezetekkel. Mi például évek óta teszünk felajánlásokat, hogy kialakítunk mozgó vécéket és zuhanyzókat, vagy vállaltunk volna takarítást, szemétszedést is. Süket fülekre találtunk, pedig például Párizsban is ezt történik: egyszerűen úgy feltakarítanak reggelente, az első metró utasai nem veszik észre, hogy ott éjszaka emberek aludtak. Ennél persze jóval egyszerűbb rájuk uszítani a rendőröket, hogy pofozzák ki őket a belvárosból! Egyébként a rendőrök már morognak a rendelet miatt, ők is jól tudják, nem ez lenne a dolguk, hanem a bűnözők hajkurászása. Felszámolni vagy betiltani pedig ugyanúgy nem lehet a hajléktalanságot, ahogy a betegségeket sem. Az igazi választ azonban a számok adják.
Több nap telt el a hatályba lépés óta, de nem jöttek többen hozzánk, és tudjuk, hogy máshova sem, viszont a hajléktanok eltűntek az aluljárókból. Ez azt jelenti, hogy valószínűleg elbújtak valahol, külvárosokban, erdőkben húzták meg magukat. Vagyis nem született megoldás sem. Durva dolgot fogok mondani, de ezzel, hogy a rendőrök elégethetik a hálózsákjaikat, hogy kiküldik őket oda, ahol sokkal nehezebben találják meg őket a szociális munkások, hogy kiszorították őket az emberi közösségből, csak felgyorsította a hatalom a hajléktalanok elmúlását. Mert látni kell azt is, hogy a hajléktalanoknak nem az a legnagyobb gondjuk, hogy nincs fedél a fejük felett, hanem hogy nem tartoznak sehová. Az ember pedig társas lény, és közösségbe vágyik, az pedig nem közösség, hogy mindenki hajléktalan körülötte.
– Nem közösség az sem, ha mind az őrszobán vagy a börtönben kötnek ki.
– Igen, a kriminalizálás sem segít. Ráadásul az alaptörvénybe csak súlyos bűncselekmények tiltása kerülhet be, mint mondjuk a hazaárulás. Így szemétládává vált az alkotmány, ugyanis a kormány mindent belezsúfol – hiszen már attól is félnek, hogy még a fi deszes káderekkel felhígított Alkotmánybíróság is elkaszálhatja. Látszik, hogy ez a hatalom egyszerűen tart attól, hogy még akad valaki ebben az országban, aki esetleg nem a politikai céljaik, hanem a lelkiismerete és a szakmai tudása alapján dönt. Mint egy építész, aki nem készít el kontár tervek alapján egy házat, mert tudja, hogy rá fog szakadni a lakókra. A kormány közelében ilyen „építészekből” egyre kevesebb van, úgyhogy előbb-utóbb ránk fog dőlni ez az ország.
– Honnan fog indulni ez a dőlés? Vidékről vagy Budapestről? Jelent-e problémát falun a fedél nélküliség?
– A hajléktalanság jellemzően nagyvárosi probléma, abból Magyarországon pedig egy van, így főleg Budapesten érzékelhető. Akerületnyi nagyságú megyeszékhelyeken nem válnak még arctalanná azok, akik otthontalanná lettek, a fővárosban viszont több lehetőséget látnak, így itt próbálnak szerencsét. Az utcán élőknek a négyötöde vidéki hátterű, vagyis tulajdonképpen az igazán súlyos, vidékieket érintő leszakadás Budapesten válik láthatóvá.
– És ezen a leszakadó vidéken, ezekben a magukra hagyott falvakban jött össze a Fidesz harmadik kétharmada…
– A félelem nagy úr. Egy kistelepülésen, ahol mindenki ismer mindenkit, egyszerűen nem merik megkockáztatni, hogy nem a „megfelelő” helyre húzzák be az ikszet. Sokkal kiszolgáltatottabb a vidéki szegény ember, éppen ezért költöznek sokan a szülőfalujuknál gazdagabb, fejlettebb Budapestre, ahol még az ügyintézés és a közlekedés is könnyebb. És más munkalehetőség is van, nemcsak a közmunka, amit kegyként osztanak, miközben látszik, hogy valódi munkát nem tudnak adni a rászorulóknak. Nem is csoda, a legtöbb falu már úgy helyezkedik el, hogy magánkézben lévő föld veszi körül, ahol egyszerűen nincs szükség az emberi munkára, hiszen gépesítve van minden. Nem lehet már csigát vagy nagyobb mennyiségű gombát szedni a közeli erdőben anélkül, hogy ne kellene beutazni a megyeszékhelyre engedélyért, ami megint csak tortúra. Talán valamiféle megoldást jelenthetne erre az alapjövedelem, amelynek a gondolatától fázom kicsit, de lehet ráció benne, hogy mindenki kapjon valamekkora alapösszeget.
– Ez a szocializmus alapja valahol. Amikor pedig létezett a szocializmus, akkor létre kellett hozni a Szegényeket Támogató Alapot, a Szetát, például éppen az ön közreműködésével. Vagyis szegények akkor is voltak, még ha az állampárt tabuként kezelte is ezt a kérdést. Üldözte is őket a hatalom.
– Hát igen. Emlékszem, mennyit szidtuk azt a rendszert… pedig akkor volt szociális lakásrendszer. Ma Európában nálunk van a legkevesebb szociális bérlakás. Volt a maihoz képest minőségi egészségügy. Aztán lázadtunk egy olyan oktatási rendszer ellen, ami napjaink központosított iskolarendszeréhez képest sokkal jobb volt. Nem sírom vissza persze azt az időszakot, de azért megjegyzem, hogy a kommunistázást sem tudom elfogadni. Pláne olyanoktól, akik az MSZMP vagy a KISZ tagjai voltak akkor, amikor én a felfüggesztett börtönbüntetésemet töltöttem politikai okokból. És hogy üldözött akkor minket a hatalom? Persze. Hozzáteszem, most is vizsgálódik nálunk az Állami Számvevőszék, ahogy több, hajléktalan-ellátással foglalkozó szervezetnél is, október 15-e után pedig különösen körültekintőek lettek.
– Október 15-én történt más is azon kívül, hogy életbe lépett volna a szóban forgó rendelet: megszüntették a lakástakarék-pénztárakat…
– Igen, és nem mellesleg aznap volt a szegénység elleni világnap. Azonban valószínű, egyik terület érintettjeinek a sorsa sem érdekli az országot kormányzókat. Megdöbbentő egyébként, hogy a problémák megelőzésére szinte semmilyen tartalék nincs. Itt van például az a 900 ezer devizahiteles család, akiken nemhogy nem segít az állam, hanem kifejezetten jól jár ezzel a mulasztással. És ezt a számot nyugodtan megszorozhatjuk hárommal, hiszen ennyi embert biztos, hogy közvetlenül érint. Ekkor eljutunk oda, hogy a magyar társadalom egyharmada kerül a hajléktalanná válás közelébe. S ha megtörténik, elkezdi őket üldözni az állam. Persze ne úgy képzeljük el, hogy egyszerre kerül az utcára ez a majd’ hárommillió ember, de már az is óriási tragédia, hogy ennyire közvetlenül fenyegeti őket a veszély.
– Korábban jó viszonyban volt Orbán Viktorral, de legalább 20 éve nem beszéltek. Mit tanácsolna neki e törvény kapcsán, ha összetalálkoznának?
– Térjen meg, és ne basáskodjon az emberek felet, valamint fogadja el, hogy az ország nem arra való, hogy ő megszedje magát. Mert ez szégyen és bűn. Ráadásul ezt fokozza is a kereszténység védelmére hivatkozással, miközben szinte semmiben nem hasonlít Krisztusra. Meg kell látnia, hogy az ő elbírálása sokkal szigorúbb lesz az Örökkévalónál. „Csókoljátok a Fiút rettegéssel ti, föld királyai és bírái, hamar feltámad az ő haragja” – ez szerepel a második zsoltárban. Aki úgy csűri-csavarja a törvényeket, hogy meggazdagodhasson, közben sanyargatja a népet, az nem nyerhet irgalmat. Zsidó testvéreinknek van egy mondása: a halotti ruhán nincsen zseb. Vagyis nem viszünk magukkal semmit, úgyhogy nem érdemes ellopni egy ország költségvetését. Ezt megpróbálnám elmondani neki, de valószínűleg ettől nem állna helyre a barátságunk.
Iványi Gábor lelkész, az általa alapított Magyar Evangéliumi Testvérközösség egyház vezetője, a Wesley János Lelkészképző Főiskola rektora, két ciklusban (1990-től 1994-ig, majd 1998-tól 2002-ig) az SZDSZ országgyűlési képviselője. A rendszerváltás előtt a demokratikus ellenzék tagjaként részt vett a Beszélő című szamizdat folyóirat, valamint a Szegényeket Támogató Alapítvány, a SZETA megalapításában. 1989 óta az Oltalom Karitatív Egyesület elnöke. Ő keresztelte meg Orbán Viktor első két gyermekét, Ráhelt és Gáspárt.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 24. számában jelent meg, 2018. október 26-án.
Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 24. Magyar Hangban? Itt megnézheti.
