Negyedszázaddal ezelőtt halt meg a rendszerváltozás tragikus sorsú miniszterelnöke, Antall József. Kevéssé ismert, hogy a történész-kormányfő pályájának kezdetén, 1955 és 1959 között – amíg politikai okok miatt el nem tanácsolták –, középiskolai tanárként működött.
„Kedélyét tekintve, a magyar lélek uralkodó vonása a nyugodt, talán egykedvű külcsín alatt elraktározott és rendben tartott értelmesség” – húzta alá a Ravasz László püspöktől származó sorokat Antall a Szekfű Gyula által szerkesztett Mi a magyar? című, a harmincas években napvilágot látott kötetben. A mondat az utókor számára megdöbbenő, hiszen plasztikus tömörséggel jellemzi a későbbi miniszterelnök egyéniségét is.
„… sohasem voltam kedves fiú”
Antall József első pillantásra valóban zárkózott, nehezen barátkozó férfinak tűnt. Távolságtartását sokszor elértették: gőgös úr, akit nem érintenek meg a szenvedések – a vele kapcsolatos efféle igaztalan vádakkal kormányfősége idején gyakran találkozhattunk.
– Félremagyarázott úriember, aki mindenkit tisztel, akitől az intimpistáskodás abszolút távol áll – jellemzi kérésemre a tanítvány, barát és rokon Jeszenszky Géza Antall egyéniségét és a hozzá kötődött torz legendát. – Rajongásig tisztelték intézetének portásai, takarítói, teremőrei. Mindenkit vele egyenrangú polgárnak tekintett. Szívélyes ember volt, akit inspiráltak a beszélgetőpartnerei, ám kétségtelen: miniszterelnökként például a képernyőről az ország számára sokkal rezerváltabbnak tűnt. A torzképhez hozzájárulhatott az is, hogy ő valóban nem a televíziós nyilvánosság embere volt – teszi hozzá a volt külügyminiszter.
ANTALL JÓZSEF emlékfilm
Egy zárt ülésen elhangzott Antall-beszéd, ma is érvényes tanulságokkal. A kamera azokat a perceket örökítette meg, amikor a koalíciós frakciók köszöntötték a miniszterelnököt, aki ezt az alkalmat is arra használta fel, hogy egy nagy ívű politikai beszédet rögtönözzön.
„Mennyire téved, aki komornak, rideg nekikeseredőnek véli – emlékezett Az ismeretlen Antall József című könyvben a tanítvány, Bárczy István. – Bármit mondott, lovagias volt. Egy idősebb testvér, barát adott így vívóleckéket tanítványainak, a jövendő mestereknek.”
Nem volt közvetlenkedő, nem kereste mindenáron mások szeretetét. Ahogy egy rádióinterjújában nem sokkal a halála előtt Osskó Juditnak önmagát jellemezte: „Mindig utáltam a képmutatást, az áljóindulatot és a paprikajancsi népszerűsködést. Ennek következtében mindig bizonyos időbe telt, ameddig az emberek megismerhettek.” Igaz volt ez pedagógiai munkájára is: „Rövid tanári pályafutásom során ismertem olyan kollégát, aki a folyosókon hercigeskedett a diákjaival. Közismert volt, hogy milyen jóindulatú, kedves ember, de az égegyvilágon semmit sem tett a diákjaiért. Az én diákjaim azért ragaszkodtak hozzám ennyi évtized után is (pedig sohasem voltam kedves fiú, a legnehezebb szituációkban sem kerestem a népszerűséget), mert tudják, hogy nem lehet olyan problémájuk, amivel ne fordulhatnának hozzám.”
Antall József titkos tájékoztatója halálos betegségéről
Ez a videó Kónya Imre „...és az ünnep mindig elmarad?" című könyvének videó melléklete. http://konyaimre.hu A miniszterelnök 1993. július 22-én betegsége lefolyásáról és akkori egészségi állapotáról zárt körben bizalmasan tájékoztatta az MDF és a kormány egyes vezetőit, hogy ennek ismeretében döntsenek további támogatásuk felől.
Meghökkentő, hogy szinte ugyanazokkal a szavakkal, fordulatokkal idézik fel a tanár alakját egymást nem ismerő egykori diákok, akár az Eötvösbe, akár a Toldyba jártak. Magával ragadó egyéniségét, imponáló tudását emeli ki Jeszenszky Géza is, hangsúlyozva, hogy a fiatal pedagógus „titka” ennél jóval több, összetettebb, hiszen fontos szerepet játszhattak az irracionális tényezők is: a leendő miniszterelnök hanyag eleganciája, vastagon kötött nyakkendője, hogy egy micisapkás korban diákjait urazta és magázta, másutt beszerezhetetlen könyveit pedig hatalmas aktatáskában szállította az iskolába és kölcsönözte tanítványainak. Antall, akit alig kilenc esztendő választott el növendékeitől, a mából nézve meglepően modern pedagógus volt. Igyekezett diákjait felkészíteni például a párkapcsolati nehézségekre, az akkori, nem koedukált iskolarendszerben felhívni a figyelmet a férfi és nő közötti viszony alapkérdéseire szexuális téren is.
– Idősebb barátot, pótapát láttunk benne – mondja Jeszenszky. Gyakran előfordult, hogy még a betegek is bejöttek az iskolába „Tóni” órája kedvéért. (A Tóni volt Antall iskolai ragadványneve.) Akik korábban egyáltalán nem szerették a történelmet, elkezdtek olvasni, járni a szakkörére.
Névtelen tabló
György András egy korábbi cikkében évtizedek távlatából is pontosan emlékszik Antall 1955 őszi, első osztályához intézett szavaira: „Irodalmat és történelmet fogok tanítani – az Urak engedelmével. Igen, Uraim, tanítani szeretnék, és nagyon fontosnak tartanám a közreműködésüket, mert bár több osztályban is tanítok, de a maguké az első életemben, amelynek az osztályfőnöke lehetek.”
Hogy mi történt a következő hónapokban? „Óráról órára, percről percre észleltük, hogy csoda résztvevői lettünk. A zabolátlan kamaszok a világon mindenütt egyformák. Persze voltak stiklik, puskázások, nagy és mások számára teljesen érthetetlen röhögések, lógások, ál- és valódi betegségek – minden, ami egy gimnáziumban előfordul. De a társulat – bár nem nagyon élt vissza vele – elmondhatatlan biztonságban érezte magát. Volt egy tanárunk, aki ugyan másokat is tanított, de igazából csak a miénk volt. Mert mit lehet mondani egy olyan emberről, akinek ilyen osztályfőnöki órái voltak: »Kérem szépen, óránk tárgya az iskolai faliújságverseny. Ezen részt kell venni. De ahogy látom az urak mérhetetlen érdeklődését ezen súlyos téma iránt, úgy döntöttem, hogy elmondom a brit gyarmatbirodalom történetét«. És elkezdte, elmondta. Közben kicsengettek, az udvaron már pattogott a futball-labda, a tanításnak vége volt, mi pedig szájtátva hallgattuk az addig soha, sehol el nem hangzó tényeket, adatokat, összefüggéseket, a történelem logikáját és a történész ítéletét, véleményét.”
George H. W. Bush, Antall József és a magyarok barátja | Magyar Hang
Nem hiszem, hogy valaha is lesz magyar kormányfő, akinek olyan levelet fog írni a világ legerősebb hatalmának a vezetője, mint Antallnak.
Aztán eljött 1956 októbere. Antallt tanártársai megválasztották az iskolai forradalmi bizottság élére, ő pedig a gimnázium falain kívül kereszténydemokrata ifjúsági mozgalmat szervezett és közreműködött a kisgazdapárt Semmelweis utcai székházának visszafoglalásában. „Uraim, belekerültek a történelembe és ezt ne feledjék el életük végéig!” – mondta osztályának. November végétől aztán egyre több magyar- és történelemóra maradt el. Antall Józsefet rendőrségi kihallgatásokra vitték, 1957 április elején pedig közölték vele, hogy politikai okokból azonnali hatállyal eltávolítják az Eötvösből, a Toldy gimnáziumban fog tanítani. „A torokszorító búcsúzáskor megpróbált mosolyogni, mi tizenhat évesen zokogtunk. »Uraim, csodálatos időket éltünk át együtt. Büszke vagyok rá, hogy veletek lehettem és nem fogom elfelejteni az első osztályomat.« Gyorsan elment, mert már nem tudott mosolyogni.”
Az első osztály hűséges maradt: a diákok ragaszkodtak ahhoz, hogy az osztálytablón Antall József is szerepeljen. Nem engedélyezték. (1959 tavaszán Antallnak már a Toldyban is meggyűlt a baja a kommunistákkal, a tanári pályáról való végleges letanácsolását tervezték a minisztériumban a kerületi pártbizottság és az iskola volt ÁVH-tiszt igazgatóhelyettesének javaslatára.) „Akkor találtuk ki teljes egyetértésben – hogy ki említette először nem tudom, de csodálatos ötlet volt – a külön tablót. Azt a tablót, ahol CSAK Ő van a középpontban, a diákjai körében. Mit tudtuk akkor, hogy mi az a szamizdat!? Egyetlen dolgot tudtunk: az egyedül méltó és igazságos módszer, ha megemlékezünk az együtt eltöltött megismételhetetlen időről.” A tablóra titokban adták össze a pénzt; egyetlen név sem szerepelt rajta.
Megbabonázott ügynökök
A Toldy Gimnáziumban Antall igen gyorsan vezető személyiséggé, orientációs ponttá vált, amiben ötvenhatos híre is fontos szerepet játszott. Ahogy Jeszenszky Géza megfogalmazza, bár Antall József diákjai körében a szó büntetőjogi értelmében nem „izgatott”, ám néhány, esetleg ironikus megjegyzése elegendő volt ahhoz, hogy rámutasson bizonyos tényekre és összefüggésekre, amelyek alapján a tanulságot mindenki levonhatta magának. A Toldyban két besúgó is figyelte Antall lépéseit: egy diák és az orosz- és pszichológiatanár. (Őket politikai zsarolással vették rá a „munkára”.)
Ahogy Rainer M. János történész az iratokat tanulmányozva megállapítja, mindketten az általuk megfigyelt ifjú pedagógus hatása alá kerültek. „Őket Antall, az osztályfőnök, a tanár és a kolléga nyűgözte le. Ez a sajátos esztétikai viszony mindkét ügynök esetében […] megfigyelése tárgyához való szinte mániákus viszonyt eredményezett.” Különösen érdekes az a lelki folyamat, amely a tanáráért lelkesedő, kényszerű tevékenységét feltehetően szégyellő, azt sajátos tudathasadásos állapotban ellátó „Kerekesben” lejátszódott. Az ügynök diák maga kezdeményezte, hogy az osztályban állítsanak fel egy bizottságot a besúgók felderítésére és „elintézésére”.
Antall József legrosszabb tanítványa | Magyar Hang
Ma a jogállam romjain élünk, az eszközök brutálisak. Amit az utóbbi nyolc évben a jogalkotási cunami által mi, jogalkalmazók átéltünk, az felér egy istencsapással.
Antallnak az osztályához intézett 1959. májusi búcsúszavairól „Kerekes János” beszámolójából tudunk. A jelentés sorai közül világosan kiérződik a megbecsülés, az elismerés: „A tanulók a feszült légkört, amit Antall teremtett maga körül, még egy pisszenéssel sem zavarták, rendkívüli figyelmet tanúsítottak […] Azt mondta, hogy ha innen kikerülünk az iskolából, soha ne felejtsük el azt, hogy magyarok vagyunk, sőt becsületes magyarok. Egy hazáját szerető magyar ember soha nem képes becstelen dolgokra, és a haza érdekében minden áldozatra képes. […] A légkör szinte izzóvá vált, amikor Antall azt említette, hogy most kilépünk az életbe, abba az életbe, amelynek számtalan, újból és újból megismétlődő rúgásait kell elviselni. El kell viselni összeszorított foggal, törhetetlen akarattal tartogatni az energiát máshova. Nem szabad reagálni az élet csapásaira, nem szabad összeomlani, kifelé mutassunk jó arcot az egész környezetünknek, de a belsőnket nem ismerheti meg soha senki illetéktelen és arra nem hivatott. […] Az óra után az osztály vezető egyéniségei csillogó szemekkel és átszellemült ábrázattal kérdezték egymástól, hogy megértetted, hogy Antall mit akart nekünk mondani, és az osztály nagy része, aki meg akarta érteni, az megértette…”
Egy esti iskolai rövid kitérőtől eltekintve Antall József soha többé nem léphetett a katedrára. Fél évnyi munkanélküliség után a Vadász utcai Szabó Ervin fiókkönyvtárba került „segéderőnek”…
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 31. számában jelent meg, 2018. december 14-én.
Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon!
