Felelősségvállalás, szolidaritás, együttérzés, áldozatvállalás a jó ügyekért, jogállamiság, a sajtó, a tudományok, a kutatás és a bíráskodás függetlensége, valamint a fékek és ellensúlyok alapelveinek tisztelete. Így felelt lapunk kérdésére Mikulás Dzurinda egykori kétszeres szlovák kormányfő, akitől azt szerettük volna megtudni, hogy a Fidesz–Európai Néppárt (EPP) viszony múlt heti fejleményeinek tükrében vajon a nagyobbik magyar kormánypárt mennyire tekinthető kereszténydemokratának, illetve, mit gondol, melyek ma ennek a politikai családnak az alapértékei.
Dzurinda, aki legutóbb 2010 és 2012 között Iveta Radicová kormányában volt külügyminiszter, jelenleg pedig az Európai Néppárt agytrösztjének, a Wilfried Martens Európai Tanulmány Központjának (WMCES) az elnöke, a CEU meghívására érkezett Budapestre, szerdán kora este adott elő az egyetemen, majd csütörtökön a sajtó néhány képviselőjével, így lapunkkal is leült egy közös beszélgetésre.
Mint mondta, nem tiszte aktuálpolitikai kérdésekben állást foglalnia, a Néppárt mögött álló Martens központ elnökeként az erős Európát célzó, kialakítás alatt álló programjukról folytatnak intenzív tárgyalásokat. Ezért látogatott el Budapestre, ahogy korábban folytatott már háttérbeszélgetéseket Bécsben, de mennek még Rómába, Madridba, Berlinbe és Stockholmba is. A volt szlovák kormányfő egyébként – mint mondta – most nem találkozott senkivel a Fideszből. (Orbán Viktor például épp az afrikai szigetországban, a Zöld-foki Köztársaságban tartózkodik.) De jelezte, hogy mindenképpen szeretne kormánypárti politikusokkal beszélgetni, és tervezi is. Dzurinda a beszélgetés során többször is utalt rá, hogy korábban, még aktív politikusként sokszor tárgyalt, egyeztetett többek között Orbán Viktorral is, és, hogy jó volt a viszonyuk.
Közben már a beszélgetés elejétől az is érződött, amit Dzurinda végig hangsúlyozott: a párbeszéd híve, ahhoz hogy Európát afelé tereljük, hogy tényező lehessen a globális politikában, nagyon sok vitára, párbeszédre, érvek ütköztetésére van szükség, ám egyelőre ma sajnos ennek épp az ellenkezője megy. Az pedig nem politikai retorika, amit például Szlovákiában, vagy épp Magyarországon úton útfélen hallani, hogy ha valami siker az a hazai politika érdeme, miközben a kudarc az Brüsszel hibája.
Érdekes volt azt látni, hogy mennyire más egy politikus, ha már nem aktív; ez esetben is ezt lehetett érezni, Dzurinda pedig jól tud sztorizni, nem mellesleg, mert gyakorlatilag a rendszerváltás óta benne volt a szlovák politikában, a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió pártelnöke egészen 2012-ig, de alapító tagja volt a politikai alakulat elődjének, a Kereszténydemokrata Mozgalomnak is. Így a beszélgetés során természetesen nem kerülhette el a napi politikai kérdéseket sem. A globális, európai spektrum mellett esett szó a visegrádi négyekről, de a szlovák-magyar kapcsolatokról, vagy épp Jan Kuciak szlovák újságíró meggyilkolásáról, a politika felelősségéről is.
„Ma legalább már van internet, mikor én régen nem kaptam nyilvánosságot, biciklivel kampányoltam”
– Orbán Viktor, illetve a Fidesz és az Európai Néppárt vitája létezik, de ennek semmi köze sincs a közelgő EP-választásokhoz – mondta újságírói kérdésre Dzurinda. Úgy látja, a frontvonalak az utóbbi két-három évben merevedtek meg, a probléma ekkor csúcsosodott ki, de a vége még nem látszik, hiszen folynak az egyeztetések, például a CEU esetében is. Szerinte a bajor Manfred Weber kezdeményezése jó lehet, belépő arra, hogy a CEU ügye nyugvópontra jusson, az egyetem folytathassa a munkáját. Úgy véli, ezekről a kérdésekről a Fideszen belül is biztosan elgondolkodtak, miközben ismét aláhúzta, hogy tényleg nem tiszte erről nyilatkozni.
Manfred Weber napirendre vetetné a hazánkkal szembeni uniós atombombát | Magyar Hang
Az MTI beszámolója alapján az Európai Néppárt csúcsjelöltje kifejezetten felszólította erre az uniós állam- és kormányfőket tömörítő testület elnökét, Donald Tuskot.
Ami a sajtószabadságot, a sajtó zavartalan működését illeti: most legalább már van internet – mondta. Ugyanis mint felidézte, bő húsz éve az információs társadalom, digitális tartalomfogyasztás még nem volt ilyen szinten. „Az elődöm (a magyarbarátságáról sem túl híres nacionalista, konzervatív Vladimír Meciar) miniszterelnökként sem volt nagy híve a sajtónak, én pedig, mivel ki voltam tiltva a sajtóból, 1998 előtt biciklin kampányoltam végig a választások előtt, 1500 kilométert tekerve az egyes állomások között, más idők voltak; ma csak bátoríthatok minden újságírót, végezze csak a munkáját. Miniszterelnökként egyetlen egyszer sem jutott eszembe, hogy még csak véletlenül is felemeljem a hangom egy újságíróval szemben sem, pedig impulzív alkat vagyok, mint láthatják” – mondta Dzurinda.
Lapunknak arra a kérdésére, hogy Jan Kuciak szlovák újságíró tavalyi meggyilkolása után a politika hogyan képes újraépíteni a közbizalmat, így válaszolt: „Úgy gondolom, ama szörnyű bűncselekményt követően egyrészt megmozdult a társadalom, tízezrek mentek ki az utcákra, másrészt pedig szembenézett vele a politika, voltak következmények, lemondott a kormányfő (Robert Fico, de a belügyminiszter, Robert Kalinák és az országos rendőrfőkapitány is). A tragédia egyúttal segített a politikusoknak, hogy megértsék, konstruktív párbeszédre épülő politikát kell folytatniuk, és azt hiszem magukba is szálltak, levonták a következtetéseket.”
Egy üzletembert vádolnak a Kuciak-gyilkosság megrendelésével | Magyar Hang
A gyanú szerint Marián K. rendelte meg a merényletet az oknyomozó újságíró, illetve annak barátnője, Martina Kušnírová ellen. A The Guardian szerint bár a teljes nevet nem hozták nyilvánosságra, de feltehetőleg Marián Kočnerről van szó.
„Tizenöt éve engem még durván megszóltak, amikor magyarokat vettem be a kormányba”
Dzurinda úgy látja, a szlovák–magyar kapcsolatok minden meglévő súrlódás ellenére óriásit javultak. Ebben, a politikus szerint a határok átjárhatósága, azaz a két ország schengeni csatlakozása elképesztően sokat segített. Ahogy megjegyezte, a határok eltűnése, az útlevélellenőrzés megszűnése nagy mértékben lecsillapította a kedélyeket.
Elképesztően sokat változott a helyzet, akár a 15 éves távlatot nézve is – véli. „Három magyart vettem be a (második) kormányomba (2002 és 2006 között), tudják mit kaptam érte? Nem szép jelzőket. Tizenöt éve még elképzelhetetlen lett volna az, mint ma, hogy például Bugár Béláék (Most-Híd) koalícióban kormányon lehessenek. Ma ez akár realitás is lehet, és ez jó” – mesélte a politikus.
De a legizgalmasabb történet, már szlovák-magyar relációban a realitás és a sztereotípiák között, az mindenképp egy 2010-es sztorija volt. Dzurinda kedveli a sportot, és szeret maratont futni. Már külügyminiszterként, 2010-ben ezért elhatározta, eljön lefutni a Budapest Maratont. „Mikor jeleztem a tervem, a külügyminisztériumban a kollégáim aggódva mondták, rizikós lenne Budapestre mennem. Kérdeztem, miért? Mert vannak érzékeny témák a két ország között, például a kettős állampolgárság ügyében, így félő, hogy fizikai inzultus ér, és célkeresztbe kerülhetek. Erre a valóság mi volt? Az, hogy Budapesten valósággal ünnepeltek, felismertek az utcán, sokan üdvözöltek, a nevem kiabálták, és nem negatív értelemben. Így vasárnap futottam, hétfőn pedig maradt idő a politikai egyeztetésekre, emlékszem, az akkori magyar államfő, Schmitt Pál is invitált” – idézte fel kilenc évvel ezelőtti emléket Dzurinda, majd hozzátette, szomszédok vagyunk, miért kellene félnünk.
Rátaposnának a sajtó torkára Szlovákiában | Magyar Hang
Ami a régiót, és a visegrádi együttműködést, a V4-et illeti, szerinte mindig is volt potenciál a csoportban; mint mondja, a képességek itt vannak, a politikai eliten múlik, hogyan használja ki és miként kommunikálja a dolgokat. Ennek ellenére azonban úgy véli, térségünk lassan közelit az uniós centrumhoz, s még ma is csak a német GDP mindössze 60 százalékán állunk. Ezzel összefüggésben, miként azt kérdésere válaszolva elmondta: ugyan a szlovák fiatalok közül a jobb munkalehetőségek és magasabb bérek miatt még ma is mennek Nyugatra dolgozni, ám ez a trend már nem olyan látványos, mint korábban volt. „Sok fiatallal beszélek mostanság, és azt látom, jönnek hazafele is.”
„A Kreml nem egyenlő Oroszországgal”
Szintén újságírói kérdésre, Oroszország térségi aktivitása kapcsán Dzurinda úgy látja, közép- és hosszútávon óvatosabban kellene kezelni a témát. Közben azt is aláhúzta, Oroszország nem egyenlő a Kremllel, a politikai stratégiáért az utóbbi a felelős, és ebből egyértelműen látszik, hogy a Nyugat destabilizálására játszanak a híres ókori görög-római „oszd meg és uralkodj” (divide et impera) elve mentén.
Érdekes megjegyzés volt részéről, hogy több kelet-ukrajnai, a frontvonalakhoz közeli látogatása alapján úgy véli, Putyin ugyan nem szándékosan, de mégis ma már inkább Ukrajna „újraegyesítésében” segít. „Oroszország nem túl népszerű manapság arrafelé. Nemrég jártam például Harkovban, és az volt a tapasztalatom, hogy még az orosz ajkú fiatalok is inkább a Nyugathoz akarnak tartozni, minden Ukrajnában meglévő rossz dolog, így a korrupció vagy az oligarchák ellenére is.”
A végén is egy marad, a NATO benne egy roppant erős európai hadsereggel
A közös uniós védelmi politikáról szólva, és az erős Európa elképzelésük mentén haladva szó volt a mostanság ismét felmelegített közös uniós hadsereg kérdéséről is. Mint lapunk kérdésére válaszolva Dzurinda elmondta: a diskurzus régóta megy, az újdonság most a kompetenciák kérdésének felvetése; az, hogy kinek mi legyen a feladata, ki őrizze például a határokat, vagy mi legyen Oroszországgal. „Az látszik, az Egyesült Államok el lesz foglalva Kínával, Ázsiával, Latin-Amerikával, így ezt a szükségszerűség is szülte” – véli a politikus. Szerinte lépésről lépésre kell haladni, de az EU ezt tudja kezelni. Mint mondta, fontos lépés ezen az úton a két éve útjára indított, Állandó Szervezett Együttműködés (Permanent Structured Cooperation, avagy PESCO), amelyben 25 tagállam hadserege kooperál. „Ez nagyjából a kezdete az egésznek, amelynek a vége egy közös uniós védelmi rendszer, hadsereg lesz” – véli a kereszténydemokrata politikus.
Magyarországnak is fájni fog Trump új terve | Magyar Hang
De vajon mi lesz így a NATO-val, amelynek az uniós tagállamok többsége alapból tagja, és amely felállítása óta amerikai „dominanciával” működik, és amely kapcsán Donald Trump jelenlegi elnök a ráfordítások szempontjából bekeményítene a szervezeten belüli szövetségesekkel szemben. Dzurinda víziója szerint a végén is egy szervezet marad, a NATO, amelynek viszont kulcseleme lesz egy erős, közös európai hadsereg. A közös vezényleti nyelvre vonatkozó kérdésünkre azt mondta: „kicsit vicces így a brexit határán, de szerintem az angol, én arra szavazok; ma már mindenki tud angolul, így azt hiszem, ez lenne a legkézenfekvőbb”. Szerinte ugyanakkor az fontosabb lehet, hogy ki lesz a közös parancsnok. Ezzel kapcsolatban az ENSZ ciprusi misszióját hozta fel jó példának, ahol a rotációs rendszerben működő parancsnokság alatt és megannyi nemzettel együtt jól megfér egymás mellett a szlovák és a magyar katona is.
Szerinte a párbeszéd a legfontosabb, és hogy meghallgassuk a másikat. Ezzel ugyanis nagyon sok dolgot el tudunk érni.
