Tavaly kötött adásvételi ügyletsorral egy Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó cég vásárolta be magát az egykori MSZMP üdülőjeként ismert Club Aligába. Most, hogy új tulajdonosa lett a területnek, az üdülőtulajdonosok és a helyi lakosok ismét tele vannak kétségekkel, hogy az eddig elért eredményeket meg tudják-e őrizni.
A Balatonaligán található, csaknem 50 hektárnyi Balaton-parti „zárt területre” ugyanis a község lakói a rendszerváltás előtt csak külön engedéllyel léphettek be. A község lakóiból és üdülőtulajdonosaiból egymást követően alakult két egyesület vezetőjeként Veres Lászlóné közel három évtizede küzdött azért, hogy Club Aliga előtt elterülő, másfél kilométer hosszú balatoni partszakasz újra mindenki által szabadon megközelíthető legyen.
Veres Lászlóné a budafoki Rózsavölgyi Közösségi Házban április elején bemutatott könyvében, a Befejezetlen történet – Két civil szervezet élén harcoltam a Club Aligáért címmel a dokumentarista hűségével foglalta össze a tó partjának használati jogáért folytatott, meglehetősen jelentős eredményű küzdelmük történetét. Legfőbb céljuk elérésében, hogy a közterületek szabadon használhatók legyenek, az időközben megszületett Balaton-törvény volt a segítségükre, amely szerint minden Balaton-parti község vízpartjának 30 százalékát szabad parti sétányként kell kijelölni. A legnagyobb eredményüknek azt tartják, hogy a rendszerváltás első éveiben sikerült azt a privatizációs szándékot megállítani, amelyben zártan, egyben dobták volna piacra a Club Aligát. A jó hatásfokkal megszervezett tüntetésekkel sikerült elriasztani a vevőjelölteket. Később, 2007-ben aztán mégis értékesítették a Club Aligát, de akkor már a közterületeket a törvény erejével jelölték ki, és többé nem kellett tartani attól, hogy bárkit is ki lehet zárni az érintett partszakaszról.
Nádirtás után mederfeltöltés - Nem csak Balatonakaliban pusztítják a természetet | Magyar Hang
Mostanában sok jel utal arra, hogy mindent elölről kell kezdeni a természet védelme és az élhető környezet érdekében.
A rendszerváltás előtt a pártüdülő miatt a balatonaligaiaknak gyakorlatilag nem volt vízpartjuk – idézi fel kérésünkre a múltat Veres Lászlóné. Az ottaniak úgy tekintettek erre a területre, mint egy zárványra, lemondtak róla, elfogadták, hogy a part közelébe sem mehetnek. Balatonaliga és Balatonvilágos között volt egy nagyon kicsi, elhanyagolt szabadstrand, körülbelül harminc méter lehetett a vízpartja, azt használhatták. A nád között egyetlen mólóról lehetett bemenni a vízhez. Majd egy építkezés miatt ezt is lezárták, utána egy hat-hét méteres nyiladékon a nádason keresztül közelíthették meg a tavat, amely már csak arra volt elegendő, hogy ott a helyiek behúzhatták a csónakjukat.
Ezen kívül a négy kilométerre lévő balatonvilágosi strandra tudtak járni az aligaiak. A lezárt MSZMP-üdülőtelepre senki nem mehetett be, csak az, aki ott dolgozott. A párttagok közül is csak azok, akik a krémhez tartoztak. Meg az olyan külföldi vendégek, mint például Fidel Castro. Van egy róla elnevezett villa is a területen, jelenleg az van a legjobb állapotban. A Kádár-villa viszont nagyon lepusztult. Oda talán már be sem lehet menni, mondja Veres Lászlóné, mert életveszélyessé vált. Nagyon szomorú, fűzte hozzá, hogy ezek az egykor szép épületek úgy lepusztultak, hogy talán le is kell bontani őket. Az ott üdülő elvtársak nem mentek ki a faluba, mindent megkaptak benn, a telepen, ráadásul a kinti árakhoz képest a benti büféárak filléresek voltak, miközben minőségi árukínálatuk volt. Talán féltek is, tette hozzá, mert fegyveres biztonsági őrök őrizték a nyugalmukat.
Mészáros cége miatt tarolták le a ligetet Balatonszemesen | Magyar Hang
Az üdülőtulajdonosok a dél-balatoni vasútvonal felújítása óta küzdenek a gödrökkel és az összegyűlő vízzel.
A Club Aliga privatizációjára 2007-ben, a Gyurcsány-kormány idején került sor, a helyieknek és az ott nyaralóknak az új, izraeli tulajdonossal kötött szóbeli megállapodás alapján nem kellett belépőt fizetniük. Az egész terület még mindig be van kerítve az őrzés és védelem okán. Strandszezonon kívül most már bárki bemehet a területre, a Balatonhoz ingyen oda lehet menni, de egyébként ez a kapus megoldás működik, mintegy átmeneti állapotként, a végleges rendezéséig. Vagyis hiába kapott közterületi besorolást a Balaton-parti sétány, a Club Aliga mindenkori tulajdonosának döntésétől függ, hogy az aligai polgárok, illetve a településen nyaralók milyen módon juthatnak a partra.
Veres Lászlóné az elmúlt harmincévnyi küzdelem eredményei közül a református templom „visszaszerzését” emelte ki. Ez jelentette az első lépést a Club Aliga zárt világának megnyitása felé, amelyet a néhai Hegedüs Lóránt református püspök segítségével, karakán kiállásával sikerült elérni: vagyis nem bontották le és építették újra a kápolnát, hanem az eredeti helyén sikerült megközelíthetővé tenni az aligai református és evangélikus hívek számára. Ugyanilyen sikernek tartja, hogy a kikötőt is meg tudják közelíteni, mivel újra bekerült a balatoni hajózás körforgásába. Az izraeli befektetőcég vezetőjével az egyesületnek kifejezetten jó kapcsolatot sikerült kialakítani, ennek eredményeként a cég támogatásával létesült egy lejárat az akarattyai magaspartról. Így a legnépesebb üdülőterületről kerülő nélkül gyorsan le lehet „szaladni” a vízhez. Viszont ez még mindig csak szívességi használat a tulajdonos hozzájárulásával, szolgalmi jogot nem biztosított a cég az átjáróútra.
A nyári szezonra is marad a bűz a Balaton partján | Magyar Hang
Hiába ígérték a választás előtt a bezárását, továbbra is megkeseríti a környék életét a királyszentistváni hulladékfeldolgozó.
Most ismét tulajdonosváltás történt, a lakók újra izgulhatnak, mi marad meg az eddig kiharcolt engedményekből. Veres Lászlóné úgy véli, hogy ez elért eredmények nagy része megtartható, ha a Balaton-törvényt nem módosítják, mert ez a jogszabály meghatározta a terület háromirányú átjárhatóságát: a Balaton-part megközelítését, a kijelölt zöld területek és a szabad parti sétány használatát. De ebben a strand nincs benne, tette hozzá. Azt a mai napig nem sikerült elérniük, hogy az állami tulajdonú strandot körbekerítsék, és az ott kialakított bejáratnál szedjék a belépődíjat. Veres Lászlóné elmondta: a végleges megoldás az volna, ha az állami tulajdonban lévő közterületeket nem a Club Aliga tulajdonosának vagyonkezelésébe adnák, hanem az önkormányzatéba, vagy eladnák a közterületeket az elővásárlási joggal rendelkező önkormányzatnak – amely hosszú évek óta többször is kérte, de eddig nem kapott lehetőséget.
Veres Lászlóné arra a kérdésre, tapasztalatai szerint mi volt az a háttérben meghúzódó ok, amely miatt nem sikerült megoldani ezt az egyszerű ügyet, szarkasztikus választ adott. „Bárki, aki a Club Aliga fölött rendelkezési jogot szerzett, vagy a tulajdonjogot gyakorló szervezet vezetőjeként közel került ehhez a gyönyörű területhez, úgy járt el, mint az indiánok, akik, amikor megkapták az üveggyöngyöt, olyan gyönyörűnek találták, hogy soha többé nem tudták elengedni. Mindenki beleszeretett, és nem akart lemondani róla. Bárki, aki eddig jobb- vagy baloldalról helyzetbe került, szeretett volna itt berendezkedni.”
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/15. számában jelent meg, 2019. április 12-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/15. számban? Itt megnézheti!
