Az elmúlt években jóval többet kellett volna költeni az oktatásra, az egészségügyre, a kutatás-fejlesztésre, a technológiaváltásra vagy a kis- és középvállalati szektor támogatására, mert ezek nélkül nem lehet kitörni a közepes fejlettség csapdájából. A kormány azonban alapvetően a nagyvállalatokba pumpálta a pénzt, ezért imádja a német tőke Orbán Viktort – mondta a Magyar Hangnak adott interjújában Pogátsa Zoltán közgazdász, szociológus, a Nyugat-magyarországi Egyetem docense.
Részletek a Magyar Hang június 7.-i (2019/23.) számában, pénteken megjelent interjúból!
– Kire szavazott az európai parlamenti választásokon?
– A Kétfarkú Kutya Pártra.
– Sokatmondó, hogy közismert közgazdászként és szociológusként
egy vicceskedő pártra adta le a voksát.
– A kutyapárt a voksok 2,63 százalékával megelőzte például azt az LMP-t, amely a tavalyi országgyűlési választáson listán még 7 százalékot kapott. Ez is sokatmondó. Szerintem arról árulkodik, hogy sok szavazó számára nincs alternatíva, és így próbálják jelezni, hogy valami újat szeretnének.
– Miről árulkodik az LMP összeomlása, valamint az MSZP és a
Jobbik megrendülése?
– Arról, hogy a magyar ellenzék jó része nagyon erős hitelességi válsággal küzd, és ezt eddig nem volt hajlandó belátni. Most végleg bebizonyosodott, hogy a karakter nélküli pártok, a kampányban felmutatott, jórészt levitézlett politikusok nem működnek. De attól óva intenék, hogy az EP-választásokból elhamarkodott következtetéseket vonjunk le: a részvételi arány 43,26 százalékos volt, miközben a tavalyi országgyűlési választáson a szavazásra jogosultak csaknem 70 százaléka nyilvánított véleményt. Közel harmincszázaléknyi polgárról tehát – akik tavaly még szavaztak – nem tudjuk, hogy most mit gondol. Azt se felejtsük el, hogy ilyenkor az Európa-párti erők kapnak nagyobb figyelmet, márpedig a Momentum és a DK állt ki leginkább az erős, közös Európa gondolata mellett. Viszont az fontos, hogy Cseh Katalin, Donáth Anna vagy Dobrev Klára személyében ők mutattak fel új arcokat, sőt női politikusokat a kampányban.
(...)
– Rendre jelennek meg elemzések arról, hogy a környező országok egyre jobban elhúznak tőlünk. Nekik miért sikerül a gazdasági kitörés?
– Nekik sem sikerül, mert ők sem hajtották végre a szerkezetváltást. A valódi felzárkózás az olyan, mint Kína: kategóriát lép egy ország, évtizedeken át tartó és nagyon magas, akár évi 7-8 százalékos növekedéssel. Ehhez képest az egész közép- és kelet-európai régió a közepes fejlettség csapdájában vergődik. Az EU vagy a Nemzetközi Valutaalap mindig kinevezte a „hónap dolgozóját”: ilyenek voltak a magyarok a 90-es években, majd a szlovákok, később a lengyelek, most pedig az észteket és a románokat szokták nyomatni. De lényegi különbség nincs az országok között, senki nem hajtott még végre kategóriaugrást GDP/főben, bérben. Jómagam is részt vettem több olyan lengyelországi konferencián, ahol arra keresték a választ, hogyan lehetne kitörni a közepes fejlettség csapdájából, mert ez nekik sem ment. A régióban mindannyian a német gazdaság hátországaként szolgálunk, alacsony hozzáadott értékű és bérezésű munkával.
(...)
Nekünk Orbán Viktor mellett Gyurcsány Ferenc kell? Segít-e az ellenzéki összefogás? Értékválságban vagyunk-e? Igaza van-e Marxnak és valóban a lét határozza-e meg a tudatot? Miért szavazzák meg újra és újra az Orbán-kormányt? Mit gondol a nemzeti burzsoáziáról? A válaszokat keresse a Magyar Hang június 7-én megjelent 2019/23. számában!
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/23. számban? Itt megnézheti!
