Hétfőn vetítik az Ars Sacra Fesztiválon Takács Mária dokumentumfilmjét. A Mandák Ház lelkésze azt a Bolba Mártát mutatja be, aki két éve a józsefvárosi időközi önkormányzati választáson jelöltként is indult. Az evangélikus lelkészt akkor legyőzte a fideszes jelölt, munkájának híre viszont rendkívül sokakhoz juthatott el. A film címszereplőjével beszéltünk abortuszról, menekültügyről és a Ferenc pápa elleni támadásokról. A Mandák ház lelkészének elkészültét egyébként a Médiatanács támogatta, később viszont visszavonta a megítélt pénzt. Erről a fordulatról Takács Máriát kérdeztük.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/27. számában jelent meg, 2019. július 5-én.
– Bolba Márta a szegények támogatója, a társadalmi igazságosság híve – olvassuk a Takács Mária rendezte, önről szóló dokumentumfilm leírásában. Nem tartott attól, hogy túlságosan fel fogják magasztalni, az ügy viszont háttérbe szorul?
– A rendezői koncepció nem az én asztalom, erről őt érdemes kérdezni. Egyébként azt szokta mondani, hogy egy ügyet legjobban egy személyen keresztül lehet bemutatni. Egy ügy nem megszólítható, egy személy igen. Felvállaltam, hogy ilyen módon a középpontba fogok kerülni, de remélem ezzel ki is tudom hangosítani, ami számomra fontos.
– Országosan akkor vált ismertté, amikor 2017-ben elindult a józsefvárosi időközi önkormányzati választáson. Nem is kímélték akkor a kormánypártok. Most a sajtóvetítés után elhangzott, hogy az idei önkormányzatin nem fog indulni. Elrettentették a támadások?
– Nem erről van szó. Azért nem fogok elindulni, mert született egy harmadik gyerekem, miközben a másik kettő is kicsi még. Van egy főállásom is, így most tényleg nem férne be a képviselői mandátum. Ez így van rendjén, ez egy ilyen időszak. Az embernek egyszer vannak kisgyerekei. Ez az időközi meghozta egyébként a gyümölcsét, hiszen létrejött egy politikai, civil közösség. Ők továbbmentek, a Közöd Civil Társaság munkája által inspirálódott egy nagyobb közösség, ez az C8 Civilek Józsefvárosért csoport.
– Már azon a választáson is problémát okozott, hogy elindultak egymással szemben ellenzéki jelöltek, így Dopeman és ön mellett a fideszes politikus futott be az élre nevető harmadikként. Most ősszel is ezt láthatjuk majd?
– Ez az összefogásnarratíva nem a kedvencem. Az értékközösségek megerősítése a fontos, nem pedig az, hogy valaki a logóját próbálja szerepeltetni minél több helyen. Aki hosszú távon, kitartóan, tényleges értékalapon dolgozik, és valóban egy közösséget tud maga mögött, az indítson jelölteket. Az a párt, amelyik nem akar építkezni, és hosszú távon is csak a szórólapozásban, a négy évenkénti plakátolásban hisz, az szavazó nélkül marad.
– Amikor 2017-ben elindult a dokumentumfilm forgatása, a Pesti Srácokon rögtön olvashattuk: állami pénzen készül dokumentumfilm egy aktív politikusról, ami a lap szerint példátlan. A Mandák ház lelkésze című filmben pedig láthattunk egy józsefvárosi önkormányzati ülést, amin Kocsis Máté ugyanerről beszélt. Ön rendben lévőnek látja?
– Én egy aktív állampolgár, és kívánom, hogy minél több ilyen legyen az országban. Jó lenne, ha minél többen foglalkoznának a közügyekkel. Viszont nem vagyok mandátumot viselő politikus. Sokkal inkább egy olyan lelkész, aki felelősséget érez a helyi társadalomért. Szeretném azokat az értékeket képviselni a nyilvánosság előtt is, amiket a közösségen belül.
– Az NMHH filmhez nyújtott támogatása meglepte? (Az interjú készítése után a Médiatanács a támogatás egy részét visszavonta, erről lásd keretes írásunkat.)
– Szeretném, ha ez nem lenne akkora meglepetés Magyarországon.
– Az is meglepetés lehetett az elmúlt másfél évtized után, hogy a film bemutatását az akkori, 2017-es HírTV vállalta. Aztán jött a visszaváltás, utána pedig gondolom ez már fel sem merült.
– Egy demokrácia alapfeltétele pedig a jó minőségű közszolgálatiság lenne. Ezt hiányolom Magyarországon. Abban sem kellene semmi meglepőnek lennie, ha a közmédia a közt szolgálná, és sokszínűen mutatná be a társadalmunkat. Ez a film sem csak a közéleti véleményformálásról szól, hanem egy vallásos kisközösség belső világáról, egy gyülekezet építéséről.
– Az egyházi közösségeket jelenleg a politika is előszeretettel használná. Ön azzal került be először a hírekbe: Kocsis Máté összehívta a józsefvárosi egyházi vezetőket, és arra kérte őket, támogassák a kvótanépszavazást részvételre buzdítással. Azóta ezen a téren sem jobb a helyzet, nem? Az sem szokatlan, ha éppen az ellenzéki induló ellen beszélnek a szószékről.
– Az a helyzet, hogy a különböző politikai közösségeknek meg kellene találniuk a hangot az egyházakkal. Mert az is fontos, ki szólítja meg őket. Amíg csak egy oldalról igyekeznek felvenni a kapcsolatot, addig nincs min csodálkozni. Én például minden évben kapok egy könyvet, amelyben Semjén Zsolt kifejti a véleményét, és kér engem az azonosulásra.
Más politikai szereplőtől nemigen kapnak az egyházak, lelkészek megkeresést. Ugyanígy vannak a határon túli vagy vidéki magyarok is sok helyen. Pedig minden változás úgy kezdődik, hogy először a képzeletet szabadítjuk fel. Egyáltalán el kellene tudni képzelni, máshogy is lehetne. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha valaki alternatívát képez.
– És azt igaznak tartja, hogy a leginkább autonóm módon nyilatkozók ma az evangélikusok? Menekültügyről, a közélet tisztaságáról elég nyíltan szoktak beszélni.
– Az biztos, hogy az evangélikus egyház számára fontos az autonómia. Ahogy mások számára is annak kell lennie. A vallási- és lelkiismereti szabadságnak alapkövetelménye, hogy egy egyház autonóm hangon szólaljon meg. Aki ezt megkérdőjelezi, maga sem tudja, mibe csúszik bele.
– Visszaélni sem feltétlenül kell, elég a kormánysajtóban betámadni Beer Miklóst, hogy miért küld levelet a tüntetőknek, miért tesz valamilyen nyilatkozatot. Megfélemlíteni így is könnyen lehet valakit. Említhetném még Hodász Andrást, de hát már Ferenc pápát is támadják, csak mert a kormánypártiaknak nem tetsző dolgokat mond.
– Nagy kérdés, hogy egyes katolikus testvérek, főleg akik konzervatívoknak gondolják magukat, miért kérdőjelezik meg a saját egyházfőjük mondatait egy politikai kurzus állításainak tükrében. Miért nem állnak ki a saját vezetőjük mellett szóval és tettekkel?
– Erre szokták válaszolni, hogy a pápa Latin-Amerikából érkezett, más kontextusban szemléli ezt az egészet, és ezért nem érzi át az európaiak félelmét.
– Ferenc pápa egy tanult, világlátott és művelt ember, aki legfőképpen a Szentírásban járatos. Aki pedig ismeri a Bibliát, tudja, hogy Jézus mindig is a szegények mellett állt. Az utolsó ítéletről szóló példázatában is azt mondta: bárki szükséget szenvedőn segítetek, valójában nekem segítetek. „Mert éheztem, és ennem adtatok.” Ferenc pápa azt kéri, hogy a szegények ne az egyház tárgyai legyenek, hanem legyünk a szegények egyháza. Az egyház egy nagyobb közösség, aminek részei a szegények. Hangot kell adni a hangtalanoknak, ez az egyház politikai küldetése is. Isten sem pártatlan ilyen értelemben. A szegények, idegenek, árvák és özvegyek mellett áll.
– Felbukkan a filmben egy férfi, aki arról beszél, hogy náluk már a kínaiak, ukránok is jobban élnek helyi szinten. Mit tud ezeknek az elégedetlen, más nemzetiségekre dühös embereknek mondani? Hiszen lehetnek toleránsabbak, de attól még a helyzetük nem fog javulni.
– Nagy felelőssége van a közbeszédnek, és sajnos van hatása a sokadik éve sulykolt propagandának. Lehet, hogy a VIII. kerületben korábban is sok ázsiai kereskedővel találkoztak, de most jobban tudják őket azonosítani. Mondok egy példát: a barátnőm gyerekének padtársa egy török kisfiú volt. Aztán összevesztek egy ceruzán, össze is verekedtek. Az osztályfőnök behívta a szülőket, és mondta a gyerekeknek, hogy kérjenek egymástól bocsánatot. A fiú viszont azt felelte, hogy ő nem hajlandó bocsánatot kérni egy „migránstól”. Pedig előtte is ez a török fiú volt a padtársa, de a propaganda megtette hatását.
A 92 éves dédipapánk attól fél, hogy inváziószerűen le fogják rohanni ezt az országot. A hittanórán a gyerekek azt mondják: „Lelkész úr, miért védi a migránsokat? Azt akarja, hogy megerőszakolják a lányokat?”
– A Keresztény Kultúra blogon jelent meg egy evangélikus lelkész imádsága Orbán Viktorért. Ő azt mondta, a kormányfő Istent is maga alá akarja gyűrni. Ön hogy látja? Imádkozna a miniszterelnökért?
– Szeretném, ha megemelnénk ezt a témát, és nem Orbán Viktorhoz kötnénk. Persze, Magyarországon közéleti témát nem biztos, hogy lehet a kormányfő említése nélkül kezelni. Nagyobb perspektíva szükséges mindenesetre. Isten az egész világon Isten, az első keresztények hitvallása pedig az volt a római császárkorban, hogy Jézus az Úr, tehát nagyobb hatalom Caesarnál. Isten országa örök, ebben a világban a legnagyobb hatalom.
– Ha már erről a hatalomról beszélünk, akkor hogy látja, az abortusz istenkísértés?
– Demagóg módon szekértábor-harcot gyártanak ebből a nagyon érzékeny kérdésből. A nem kívánt terhességeket nagyon jó lenne megelőzni, ennek vannak módjai, és nem a tilalom az. Isten örül annak, ha a kívánt gyerekek szeretetben megszületnek és felnevelkednek. Ahogy annak is, ha segítjük azokat a nőket, akik döntési helyzetben vannak. Ez a segítség az, ha adunk időben szexuális felvilágosítást, a keresetükhöz mérten hozzáférhető – ha lehet, ingyenes – fogamzásgátlási eszközöket, férfiaknak és nőknek is. Aki szeretné, hogy kevesebb abortusz legyen, az abban segítsen a nőknek, hogy meg tudják tartani a gyereküket. Azért gondolom, hogy nem szabad betiltani az abortuszt, holott senki nem örül annak, ha ilyen történik, mert ezzel csak az életveszélyes sufnimódszereket támogatják. Ahol betiltották az abortuszt, ott olyan körülmények között hajtották végre a magzatelhajtást, amibe nagyon sok nő belehalt. Magyarországon viszont nagyon drága a fogamzásgátlás, és nem is támogatja az állam. Ráadásul az óvszer sem épp olcsó.
– És háromgyerekes anyaként arra felkapja a fejét, ha a kormány családpolitikáját Hitleréhez hasonlítják?
– Én is találkoztam ezzel az állítással, de nem tudom, milyen párhuzamokat vontak. A kormány jelenlegi családpolitikáját igazságtalannak tartom, holott kedvezményezettje vagyok. Tehát magam ellen is szólok. Hiszek az újra elosztó társadalompolitikában. Nem a leggazdagabbakat kell további kedvezményekkel segíteni. Az univerzális támogatásokra építő családtámogatásnak a pártján lennék, például ha megemelnék a családi pótlékot.
– Ezzel viszont csak a szegénységbe szülnének többen gyereket, nem?
– Ez egy téves összefüggés. A szegények most is szülnek gyerekeket. Erre azért vannak adatok, nem jó mindent nulláról elmagyarázni. Akkor nem fognak a szegények felnőttkor előtt gyereket vállalni, ha mondjuk iskolába járnak. Ha leszállítják a tankötelezettséget, akkor fognak. Mert semmilyen más perspektíva nem lesz előttük. Nem a családtámogatás miatt van vagy lesz úgy, hogy a szegényebbek sok gyereket vállalnak. Sokkal inkább, mert mint említettem, a fogamzásgátlás drága, az oktatásból pedig idejekorán kikerülnek.
Takács Mária: Öncenzúrát nem gyakoroltunk
A film elkészülte után számolt be róla a Népszava, hogy a Médiatanács nem fizeti ki a már megítélt támogatás egy részét. A szervezet arra hivatkozott, hogy a tartalom jelentősen eltér a benyújtott koncepciótól. „A film dramaturgiájába nem illeszkedő, egyértelmű aktuálpolitikai állásfoglalások összeegyeztethetetlenek a Magyar Média Mecenatúra Program céljával és működésével” – üzente a Médiatanács. Az interjú után kérdeztük erről Bolba Mártát, ő viszont azt tanácsolta, Takács Máriához forduljunk, hisz a rendezői koncepció is hozzá tartozik.
Ő válaszában elmondta: az elnyert összeg 80 százalékát adták oda előre, de a készítés során a teljes pénzt kellett elkölteni. A pénzügyi és tartalmi beszámoló elkészítése után, a bemutató előtt értesítették őket az utófinanszírozástól való elállásról. Takács szerint az indok nem felel meg a valóságnak. „Mindent leforgattunk, ami a beadott szinopszisban benne van, széleskörűen bemutattuk a lelkésznő szervező munkásságát, szegényekért vívott küzdelmeit, állásfoglalását társadalmi, egyházügyi kérdésekben, valamint otthonát a Mandák Házat. A forgatás során nem tettünk fel magunknak olyan kérdéseket, hogy bizonyos részek vajon mindenkinek fognak-e tetszeni, öncenzúrát nem gyakoroltunk” – írta.
Hetilapunkat megvásárolhatja csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/27. számban? Itt megnézheti!
