Budapesttől hetven kilométerre vagyunk, egy kétszáz lelkes, elöregedett zsákfaluban.
(...)
Munka az van a faluban: ha keresel magadnak a ház körül. Olyan, amiből meg lehetne élni, nincsen. Nem tudom pontosan, talán egy-két ember közhasznú munkás, és slussz. A közeli nagyváros 13 kilométer, a kisváros, ahová közigazgatásilag tartozunk, 12. Ezekre a helyekre járnak be azok, akik dolgoznak. A földjét alig műveli valaki. Nincs értelme. A nagyváros szélén hipermarket működik, ami hetente küld buszt a faluba. Az öregasszonyok kapnak két órát a bevásárlásra, és boldogan hozzák haza a csipszet az unokának, meg az arcpirítóan rossz minőségű, hormonkezelt csirkét. Mert ez olcsóbb, mint az otthon nevelt. A szegénységnek ezen a fokán nincsenek olyan minőségi kérdések, hogy a háztáji csirke mennyivel finomabb, egészségesebb. Örülnek, hogy kerül néha hús az asztalra.
Miért (lesz) jó vidéken élni? | Magyar Hang(...)
Itt nincsen semmi. Bolt? Volt. Egy időben kettő is, de már mindegyik bezárt. Nem csodálom, ők is a szupermarketben vásároltak, csak hát ugye üzemanyag, rezsi, bér: rettentő drágák voltak. Régen nagy volt a pezsgés. Amikor még csak egy üzlet működött, akkor a boltos hétvégenként kitelepült a körülbelül ötven méterre lévő kuglizóhoz, hogy ne kelljen annyit fordulni. Parizert meg zsömlét persze nem vitt magával, csak sört, bort, otthon főzött pálinkát.
(...)
A teljes cikket keresse a Magyar Hang július 12-én megjelent számában!
Hetilapunkat megvásárolhatja csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/28. számban? Itt megnézheti!
