Új típusú politizálásra van szükség, ami az erkölcsi szempontokat is tiszteletben tartja, viszont nem zárkózik be, és meg tudja szólítani a tizenkét óra munka után hazafelé buszozó munkást. Erre jutottak csütörtök délelőtt a Marcali Dispután, a konzervatív értelmiség hagyományossá váló eszmecseréjén. A Bibó István Népfőiskolai Alapítvány szervezésében létrejött találkozón LMP-s és jobbikos politikusok is voltak, ahogy jobboldali történészek, társadalomtudósok, közgazdászok szintén. Házigazdaként a jobbikos Steinmetz Ádám fogadta a résztvevőket. Előadást tartott Beer Miklós nyugalmazott váci megyéspüspök, Király Miklós jogász és Teplán István közgazdász-szociológus. A résztvevők visszatérően hivatkoztak Bibó István és Széchenyi István gondolataira, elmondásuk szerint ők jelölik ki az útkeresés szellemi kereteit.
Gróf Esterházy János rehabilitálásának szükségességét emelte ki Beer Miklós, ez viszont, úgy látja, nem egyszerű feladat napjainkban sem. Viszont miközben a szlovák politikai vezetés háborús bűnösként tekint rá, Beernek akadnak olyan idős zsidó barátai is, akik nem szeretnének úgy meghalni, hogy Esterházy ne kapja meg az őt megillető helyet. „Hiszen többek között ő volt az is, aki annak idején a zsidótörvények ellen szavazott” – mondta.
A nyugalmazott megyéspüspök előadásának központjában állam és egyház viszonya szerepelt, illetve az elképzelés, hogy lehetséges lenne-e teljes állami támogatás nélkül, pusztán lelkesedésből és a hívek segítségével működni. Beer állítása szerint fiatalon voltak is ilyen idealisztikus elképzelései. Felidézte a vallás kialakulásának idejét, amikor a konstantini fordulatig szóba sem került ez, utána következett az intézményesülés, ami mindig változást hoz egy közösségen belül. „A cserkészetünk is addig életerős, amíg önkéntes szolgálatot jelent” – mutatott rá. Az első pillanatban pedig az ember nyilván örül is a támogatásnak, de miután egyre több pénz jött, szerinte megváltozott a viszony. „Már állami vezetők akarják megmondani, mit jelent kereszténynek lenni” – jegyezte meg, a hitben elkötelezett emberek politikai felelősségére felhívva a figyelmet.
Szerinte nekik például szólniuk kell akkor is, ha az emberfogalom torzul, és egyesekre másként kezdenek tekinteni, mint a többi emberre. Egy neki fél évvel ezelőtt e-mailben üzenő polgártársát hozta példaként, aki követelte, hogy valljon színt, egyetért-e Ferenc pápával. Mert ha igen, akkor ő bizony ott hagyja az egyházat. Beer azt válaszolta neki, hogy Ferenc csak azt mondja, ami a hegyi beszédben is szerepel, de a másikat ezzel nem sikerült meggyőznie. Közölte, hogy ő azt nem tudja, mi van a hegyibeszédben, de Ferenc pápa hülyeségeket beszél, az biztos. Beer úgy látja tehát, hogy nagyon is szükség van a hitben elkötelezettek szerepvállalására és arra, hogy ne olyanok határozzák meg, mit jelent kereszténynek lenni, akik adott esetben a kereszténység legfontosabb üzeneteit sem ismerik.
Beer Miklós: A tornasor sok mindenre taníthat minket | Magyar Hang
A távozó váci megyéspüspök szerint a kérdés, hogy felhalmozni szeretnénk-e, vagy könnyebbé tenni mások életét.
Király Miklós a magyar konzervatív politizálás dilemmáit vette számba, elsőként kitérve a megszakítottságra, amit a véres XX. század diktatúrái, a második világháború utáni kommunista hatalomgyakorlás okoztak. Emiatt sem tudjuk ma azt mondani, hogy már a nagyapám is a konzervatív pártra szavazott, tehát nehéz mihez visszanyúlni. A második probléma az ELTE jogi karának volt dékánja szerint, hogy a kormány nem konzervatív politikát folytat, miközben szavakban arra hivatkozik, lefoglalja a konzervatív fogalomrendszert, kisajátítana olyan neveket, mint Eötvös Lorándé, akiről most épp az MTA-ból kiszervezett kutatóhálózat a nevét kapta. Bár próbálkoznak azzal kormányközelből, hogy konzervatív forradalom címszó alatt igazítsák a világnézetet a politikai gyakorlathoz, de Király szerint ez csak fából vaskarika. Az illiberális államépítést is domesztikálnák azzal, hogy a keresztény szabadságra hivatkoznak, de ettől még a politika az marad, ami.
A Fidesz szélsőjobbra nyomulásával Király szerint középen űr támadt, ezt kell betölteni, amit egy mérsékelt jobbközép erő tehet meg. „A szélen tülekedés van, középen üresedés” – foglalta össze. Miközben az értelmiség jelentős része elfordult a Fidesztől, már a vezető kormánypárti politikusok is csak Orbán vízióját várják, amit aztán a közigazgatás egyre fásultabban hajt végre. Király részletezte, szerinte miként működik egy valódi néppárt. Többek között nem épít ki illiberális államot, Oroszországgal bár kereskedik, de nem tekinti kulturális-társadalmi mintának, a háromharmadért dolgozik, védi a határokat, de nem kelt gyűlöletet, fontosnak tartja az Európai Uniót, de nem akar Európai Egyesült Államokat. És nem veszélyezteti a tudományos kutatás szabadságát sem.
A harmadik felszólaló a CEU korábbi rektorhelyettese, Teplán István volt. Az aktuálpolitikát leginkább érintő előadást ő jegyezte, beszédét pedig annak felvázolásával kezdte, mik miatt tekinthető totalitáriusnak a jelenlegi hatalomgyakorlás. Hannah Arendt és Raymond Aron meghatározására hivatkozott, amikor számba vette, hogy a hatalmi ágak szétválasztása névleges, a kormány jogot tart az ideológiai monopóliumra, mindent nemzeti korporációkba kell sorolni. Felelevenítette az ókori proskripció intézményét, ami szerint a proskribáltakat bárki megölhette, vagyonukat elvehette. Most karaktergyilkosságban utaznak, többek között Chikán Attilára is kiadták ezt. Teplán megemlítette, hogy a kommunizmus idején is voltak olyan emberek a kultúrában, mint Pándi Pál vagy E. Fehér Pál, de azért ők még kicsit műveltebbek voltak, mint ma Gajdics Ottó vagy Bayer Zsolt. És egyre jobban kell aggódni azért, hogy ki hogyan viszonyul Orbán Viktorhoz, mit ír ki róla, hogyan bírálja őt a nyilvánosságban.
CEU-rektor: Ha Soros György nem létezne, Orbán Viktor kitalálta volna | Magyar Hang
Magyarország egy pártállam, amely a keresztény kultúra ideológiáját írja elő, amelyet a társadalom minden intézményén keresztül terjeszteni kell – mondta Michael Ignatieff.
Teplán is úgy vélte, hogy egy néppártra van szükség a Fidesszel szemben, és szerinte ez a Jobbik lehet leginkább. „Egy ilyen nagy néppárt nem lehet urbánus hátterű, még ha nem is állnak távol tőlem az ilyen kezdeményezések” – mondta. A szociológus kiemelte Vona Gábort is, aki őt is bevonta ebbe az értelmiségi közegbe, és aki szerinte fontos lehetőséget teremtett a néppártosodással. Teplán úgy látja, a bérunió volt a választások előtt az egyetlen értelmes program, azt pedig szomorúnak tartja, ha a rendszer kilencezer forintos utalvánnyal meg tud venni nyugdíjasokat.
Az előadások után következtek a kérdések és hozzászólások, felszólalt több jobbikos vezető is. Sneider Tamás pártelnök nyitott, aki elmondása szerint volt gazdag és koldusszegény is, és látta, hogyan csúszik le az alsó középosztály. A politikában eltöltött három évtized alatt pedig arra jutott, hogy az erkölcsi hozzáállás a legfontosabb. Azok pedig, akik lopnak, biztosan nem nemzetiek, hiszen nemzettől vesznek el javakat.
Az Európai Egyesült Államok víziójához többen is hozzászóltak, Teplán pedig úgy látta, a Demokratikus Koalíció esetében ez leginkább csak jelszóként volt meg. Lámfalussy Sándor például, akivel volt módja találkozni is, vallotta, hogy közös valutához szükséges közös pénzpolitika is. Gyöngyösi Márton pedig arról beszélt, hogy a bérunió alapgondolata a schumani út volt, amit járva el tud gondolni mélyebb európai integrációt is, a jelenlegi EU-ban viszont ezt kevésbé tartja jó ötletnek.
A felszólalók közül Gulyás Balázs és Béres Ferenc Attila is arra kérdezett rá, mit szeretnének ajánlani a jobbikosok a választóknak, illetve a „polgári Magyarország árváinak.” Gulyás úgy látta, itt összegyűlt két társaság, a jobbikosoké és a csalódott fideszeseké, de kérdéses, mi a Jobbik ajánlata. Miután viszont a felszólalók nem a Jobbik képviseletében voltak jelen, erre a vitán nem volt mód választ kapni.
A leglendületesebb beszédet a jobbikos Jakab Péter mondta, aki a jelenlévők elé kiállva beszélt róla, hogy meg kell szólítani a tizenkét órás műszak után fáradtan hazafelé buszozó munkásokat is. A demokrácia szerinte a mennyiség uralma a minőség felett, a Fidesz pedig erre épít, a mennyiségnek politizál. Egy átlagos melós a napi munka után már nem fog szakpolitikákon gondolkodni, rá az érzelmi politizálás hat, a Fidesz pedig úgy döntött, a gyűlöletre fog építeni. „Magyarországon a társadalom önmagát is gyűlöli” – vélekedett Jakab, beszámolva róla, hogy kiírta a Facebook-oldalára, emelni kellene a rendőrök fizetését. Mire rögtön érkeztek a felháborodott hozzászólók, hogy miért pont a rendőrökét?
Jakab szerint ha a pedagógusokat vagy az orvosokat írta volna ki, biztos akkor is jött volna, hogy az egyiknek ott a nyári szünet, a másik hálapénzt fogad el. A politikus így úgy látja, érzéseket kell adni az embereknek, a gyűlölettel szemben a szolidaritásét, a másik mellett kiállásét. Hogy ha a hatalom megtámad valakit, ne azt mondjuk, hogy megérdemli, hanem hogy kiállunk a támadott mellett.
