Elveszti-e Pécset a Fidesz?

Páva Zsolt pécsi polgármester májusban jelentette be, hogy az őszi önkormányzati választáson nem indul újra. Mi történt Pécsett az elmúlt tízéves Fidesz-uralom alatt, milyen esélyeik lehetnek a jelölteknek? Ennek jártunk utána a friss Magyar Hangban megjelent cikkben.

Sikeres érettségit kíván Páva Zsolt – hirdették az óriásplakátok 2016 májusában Pécs tanulóifjúságának. Hogy a vizsgák eredményét befolyásolta-e a városvezető pénzt nem sajnáló PR-fogása, azt nem tudni. A baranyai megyeszékhely alig egy év múlva viszont csődbe ment, az önkormányzat a legszerényebb számítások szerint is mintegy 7,5 milliárdos hiányt halmozott fel. Következményként pedig a kormányzat Pávát gyámság alá helyezte.

A hírt követő, 2017. szeptemberi közgyűlést nagy várakozás előzte meg: sokan abban bíztak, hogy Páva Zsolt – ahogy az ilyen botrányos helyzetben illendő – bejelenti lemondását, visszavonul. Nem ez történt. Ha lehetett is ilyen szándéka a polgármesternek, hosszú árnyékú patrónusai nem engedték, hogy megtegye a lépést. A jelenlévőkkel a közvéleményt lehervasztva csupán azt közölte, kik és milyen ügyekben fognak gyámkodni fölötte. Legalábbis hivatalosan. A nem hivatalos gyámkodás ugyanis Páva 2009-es hivatalba lépése óta beszédtéma a helyiek körében: a könnyen befolyásolható polgármester sziluettje mögött rendre Bánki Erik, a megyei Fidesz erős embere, az Országgyűlés gazdasági bizottságának elnöke (nem mellesleg az MLSZ elnökségének tagja) és Csizi Péter tűnik fel. Az országosan nem ismert Csizi fontos és befolyásos háttérember 2018-as kieséséig (Mellár Tamás ejtette ki) helyi országgyűlési képviselő volt, jelenleg a Főkefe, az Erfo, a Kézmű Közhasznú Nonprofit Kft. vezetője.

Kopaszok a vízműnél

Az ősfideszes Páva Zsolt először 1994-ben lett Pécs első embere. A fiatal demokraták akkor szívesebben indították volna Mikes Évát (Trombitás Zoltán egykori fideszes képviselő feleségét), ám a határozott politikusnőtől a Fidesz helyi szövetségesei, az SZDSZ, az MDF és az FKGP is tartott. Így maradt a páston a konfliktusokat nem szerető, békés természetű ügyvéd. „Zsolt fizimiskája jól eladható: bizalomgerjesztő, intelligens arcú férfi , rendezett családi élettel” – hangzott mellette az érv. Az egyre inkább a szocialistákhoz húzó SZDSZ a ciklus közepén puccsszerűen otthagyta az ellenzéki koalíciót, és átállt az MSZP-hez. Páva meghátrált, pártja utóbb szemére is vetette „puhaságát”, hogy nem állt fel posztjáról, sőt összebútorozott a szocialistákkal. Akkor úgy tűnt elveszítette a Fidesz-vezetőség, Orbán Viktor bizalmát. Ráadásul Páva 1998-ban, az első Fidesz-kormány alatt az MSZP helyi ura, a keménykezű, határozott Toller László ellenében nem vállalta az indulást, 2002-ben pedig a kampány kezdete előtt – miután bejelentették, hogy jelölt lesz – visszalépett. Amikor Toller halála után, 2006-ban mégis indult, kikapott az MSZP színeiben kandidáló, hivatali ideje alatt elhunyt Tasnádi Pétertől.

Furcsa, több cikluson átnyúló második polgármestersége a 2009-es időközi választással kezdődött, amikor maga mögé utasította az akkor még szocialista Szili Katalint. Hogy miért nem engedte el a kezét a kemény, gátlástalan küzdelmeket kedvelő Fidesz-vezérkar már korábban, arra pontos magyarázat nincs. Könnyen lehet, káderhiánnyal küzdöttek; elképzelhető, hogy emellett úgy vélték: a kulturált megjelenésű polgármesterrel könnyebben el lehetett adni vállalhatatlan dolgokat is. Néhány ügyből legalábbis erre következtethetünk.

Hivatalba lépése után nem sokkal, 2009. október 5-én hajnalban (formálisan az ő kezdeményezésére és akaratából) a városvezetés emberei kigyúrt őrzővédőkkel megjelentek a pécsi vízművek központjában (a cég 48 százalékos kisebbségi tulajdonosa a francia multi, a Suez Environnement volt) és villámgyors puccsot hajtottak végre. A kopaszok a kapunál útját állták a vízmű vezetésének, amely egy ideje vitában állt a fideszes polgármesteri adminisztrációval. A menedzsment hamarosan megtudhatta, hogy a város a továbbiakban nem tart igényt a munkájukra. A jól beburkolt legfontosabb vád az volt, hogy a vezetőség „talicskázza ki a pénzt” a vízművekből, amit utóbb nem sikerült igazolni. Kétségtelen, hogy 2010 előtt itthon a nemzetstratégiai jelentőségű vízügyekkel kapcsolatban komolyabb polémia zajlott. A két nagy multinacionális vállalat, a Veolia és a Suez a Gyurcsány-kormány magánosítási szándékaitól bátorítva szemet vetett a hazai vízpiacra.

A tervezett privatizáció ügye Bajnai Gordon hivatalba lépése után azonban elakadt. A pécsi „vízháborút” ugyanakkor egyértelműen törvénytelen eszközökkel vívták, amellyel a városvezetés pontosan tisztában lehetett; a kaposvári törvényszék birtoksértésért el is marasztalta az önkormányzatot. A cég elfoglalását többen nemcsak utólag, hanem már akkor is a pártvezetés által elrendelt „einstandolási főpróbának” tartották, amely a tűréshatárok kitapogatására, egyben tágítására is szolgált. Az is bizonyos, hogy a régi-új városvezető asszisztálásával végrehajtott erőszakos ügyleteken a Pávát jól ismerők meghökkentek, hiszen egész addigi életében a háta közepére kívánta a hasonló akciókat.

A Volvo-gate

A Pécsi Közlekedési Zrt.-re (PK) a pécsi szocialista uralom alatt is rájárt a rúd, a helyi közlekedésre kis híján összeomlott, a buszokat pedig gyorsan eladták. Az ügylet mögött helyi vélemények szerint már akkor érzékelhető volt az informális pécsi szocialista és fideszes együttműködés. Ahogy Babos Attila, a Szabad Pécs főszerkesztője fogalmaz egy írásában: „kétséget kizáróan azt sem mernénk állítani, hogy az akkori buszos ügylet mögötti befektetők valós tulajdonosi és érdekköre egészen biztosan nem kötődött a Fideszhez semmilyen módon sem”.

A lerongyolódott, eladósodott PK központját 2011 márciusában szintén kidobók közreműködésével foglalták el „Páva Zsolték”. Új menedzsment jött, majd a közösségi közlekedést a nem sokkal korábban alapított Tüke Busz Zrt. vette át. Az elöregedett addigi flottát kiváltó új járművekre 2014-ben érkezett egy kisebb megszorításokkal elfogadható ajánlat Hollandiából. A 6-7 éves Volvo márkájú csuklós, illetve szólóbuszokkal egyetlen gond adódott: a járműveket addig elővárosi közlekedésben használták kevés ajtóval, kényelmetlen ülésbeosztással. A holland flotta kikiáltási ára 2,5 milliárd forint volt, a város ennyiért is hozzájuthatott volna a járművekhez, ám egy strómancég közreműködésével végül 3,5 milliárdot fizettek ki a buszokért. A pécsieket egymilliárddal megrövidítő ügy talán soha nem jut nyilvánosságra, ha 2016-ban nem indul meg a vizsgálat Hollandiában: egy holland–magyar állampolgár ugyanis gyanút keltően hatalmas összegnyi eurót fizetett be egy helyi bankban. A pécsi buszvásárlással több szálon összeérő ügyben a bredai holland ügyészség kezdett nyomozni, majd miután megkeresték a magyar kollégákat, a Polt Péter irányította hazai ügyészségnek is el kellett rendelnie a vizsgálatot, amelyben jelenleg – elkerülendő az esetleges összejátszást – a Pécsi Járási és Nyomozó Ügyészség felügyelete mellett a Fejér megyei kapitányság jár el.

A Szabad Pécs korábbi kétrészes riportjában azt állította, hogy az ügynek „négy kulcsfigurája van. A két közszereplő, egyikük rokona, illetve a rokon egyik szomszédja”. Körömi Attila, a Momentum helyi politikusa május 19-ei sajtótájékoztatóján a botrány csigalassúsággal haladó vizsgálatát kifogásolva azt is megjegyezte: „Bánki Erik, Madár Péter, Csizi Péter sokat tudhat a vélhetően egymilliárddal túlárazott közbeszerzésről, csak meg kellene kérdezni őket” tanúként. (Madárt eddig nem említettük: a pécsi közgazdasági karon tanító professzort Bánki rokonaként, unokatestvéreként emlegetik a városban. A város 2017-es bedőlése után tagja volt annak a bizottságnak, amely az elmúlt negyedszázad ügyeit átvilágította, sok mindent tudhat ezért is.)

Fidesz–MSZP

A korrupciós ügyek Pécsett egyáltalán nem új keletűek, csak korábban a két nagy párt néhány emberének közös védőernyője alatt zajlottak. Sokatmondó például, hogy a baranyai közgyűlésbe 1994-es önkormányzati választáson után bejutó, fideszes frakcióvezetőként dolgozó Bánki Erik a szocialista irányítású megyében megkapta a közbeszerzési bizottság elnöki posztját. Bánki jó informális kapcsolatokat ápolt a baranyai MSZP-sekkel, különösen az akkori pécsi polgármesterrel, Toller Lászlóval. Csöndes együttműködésük jelenlegi ismereteink szerint a megyei munkaügyi központ ügyében csúcsosodott ki. Az előzményekhez tartozik, hogy a Baranya Megyei Munkaügyi Központnak (BMMK) a kilencvenes években nem volt székháza, hat különböző épületben működött. Megoldásként azt találták ki, hogy a BMMK költözzön bérelt épületbe. Bánki cége 1997 januárjában úgy nyerte el a kérdésben kiírt tendert, hogy általa kiadni akart épület még nem is volt a tulajdonában. A pályázatban ezt elhallgatta, a Király utca 46.-ot (ahová a BMMK került) két héttel azután vásárolta meg, hogy a pályázaton győzött. A tíz évre szóló szerződést, kivédendő az inflációt a német márka árfolyamához kötötték. Hogy milyen busásan térülhetett meg az üzlet, az kiderül egy, az akkori Magyar Hírlapban megjelent kalkulációból. E szerint a tíz év alatt – a kezdő, tehát az inflációt nem követő bérleti díjjal számolva is – 230 millió (áfa nélkül 183 millió) forint hasznot hajthatott a politikus-vállalkozónak; a kontraktus legfeljebb a magyar államot érinthette rosszul. (Az első Orbán-kormány idején a fideszes Szociális és Családügyi Minisztérium Ellenőrzési Főosztálya vizsgálódott az ügyben, de megállapították, hogy minden jogszerű volt.)

Páva Zsolt után

Az egykor nagy hatalmú Bánki Eriket kistafírozó szocialistáknak azóta nemcsak a megyében, de országosan is bealkonyult. Városi vezetésük kicserélődött. A múlt ezen nagyon távoli árnyaival most érthető módon keveset foglalkoznak, a hangsúly a várost egy évtized alatt lelakó Fidesz-uralom leváltására helyeződött. Az ellenzék esélyei megnőttek. A kormánypárt Pécsett láthatóan továbbra is káderhiánnyal küzd. Páva Zsoltot a vele való biztos vereségtől tartva megalázó procedúra után levették a sakktábláról, visszavonulását maga jelentette be. A döntés a Fidesz szempontjából érthető, hiszen Páva a már említettek mellett erősen támadható például azzal is, hogy bár Pécs 25 milliárd forintot kapott a Modern városok program keretében, ehhez képest szinte semmi sem épült meg. Az ígért vásárcsarnoknak két éve kellene állnia, az elkerülőút nincs kész, a Misina-tetőn a tévétorony felújítása félbemaradt. (Igaz, történtek óvoda- és iskolafelújítások.)

A Fidesz jelöltje most Vári Attila volt vízilabdázó olimpiai bajnok, aki hosszas győzködés után vállalkozott a nehéz feladatra. A felmérések szerint a helyiek így sem elégedettek vele: nem ismerik, másrészt komoly vezetői tapasztalata nincs; az élsportolói mivolt pedig valószínűleg kevés a polgármesterséghez. Mondják, hogy a Fidesz már „elengedte Pécset”, helyette Szeged megszerzésére koncentrál. Erről azonban szó sincs. Nyilvánvalóan küzdeni fognak a végsőkig, pozíciójuk mindenáron való megőrzéséért. A helyi pártszervezetben információink szerint azt sejtik, hogy még győzelem esetén is nagy változások várhatók. Ha pedig Vári bukik, akkor valószínűleg kő kövön nem marad a helyi Fideszben.

A legesélyesebb kihívó Péterffy Attila energetikai szakember, az ellenzék közös jelöltje több nagy céget irányított már, jelenleg a Főtáv egyik igazgatója. Indítását egyedül az LMP kifogásolta. Péterffyt a párt azért nem támogatja, mert a helyi hőerőmű, amelynek egy ideig az élén állt, a Mecsekből nagyobb mennyiségű fát vágott ki. A karaktergyilkosságként aposztrofált vádat, amelyet Keresztes mellett a Fidesz is ismételget, Péterffy egy sajtótájékoztatón statisztikai adatokkal, grafikonokkal cáfolta.

Az LMP végül az önálló indulás mellett döntött, Kóbor József biofizikus, sugárvédelmi szakértő, jelenlegi önkormányzati képviselő személyében találták meg polgármesterjelöltjüket. A Mi Hazánk Mozgalom is saját polgármesterjelöltet indít Sándor Zoltán személyében, aki a Pécsi Tudományegyetem kutatója, farmakológus.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/28. számában jelent meg, 2019. július 12-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/28. számban? Itt megnézheti!