Az ivóvízminőség-javító beruházásokra költött milliárdok ellenére számos településen rákkeltő a víz – összegzett a G7. Az arzénszennyezettség főleg Bács-Kiskun, Jász-Nagykun-Szolnok, Csongrád és Békés megyékben jellemző. Bár több helyen uniós forrásokból finanszírozták a fejlesztéseket, és eredmény is van, de tennivaló akadna még bőven.
A 85 településből 70 olyan volt, ahol már határérték alatt kellene lennie az arzéntartalomnak. Ehhez képest 17 milliárd forint folyt el úgy, hogy az érintett helyeken továbbra is határértéket elérő vagy azt meghaladó arzéntartalmú víz folyik a csapból. A hetven településhez egyébként harminchárom projekt tartozik, ami összesen 44 milliárd forintba került. A vízminőséget számos helyen viszont sikerült javítani.
A G7 megjegyezte, a hazai csapvízben található arzénmennyiség évtizedes távlatban növelheti néhány ráktípus (bőr, hólyag, tüdő, vese) kialakulásának kockázatát. A kisgyermekekre és a várandós nőkre pedig komoly veszélyt jelent. Az Országos Közegészségügyi Intézet úgy számolt, hogy az említett megyék 2003-as arzénkoncentrációja által okozott halálozási kockázat hasonló mértékű, mint közlekedési balesetek vagy nagyvárosi légszennyezettség esetében. Míg 2013-ban a vízszolgáltatás 84 százaléka volt megfelelő, addig 2017-ben a 95 százalék, javulás tehát látható.
A szerb határtól induló Csikéria-Bácsszőlős-Borota vonal viszont továbbra is problémás terület, miközben hárommilliárdért két kisebb cég, illetve a Duna Aszfalt is dolgozott itt. A Nyírségben sincs minden rendben, Szentesen pedig egy 1,8 milliárdos beruházás ellenére kell 27 ezer lakosnak olykor még mindig arzénes vizet innia. A város Lapistó nevű külterületéhez tartozik a legmagasabb mért érték, 125 mikrogramm/liter. De gondok vannak az ivóvízhelyzettel Hódmezővásárhelyen és Makón is. Akadnak nagyobb és kisebb cégek is, amik után maradtak továbbra is arzénfertőzött helyek: az Aquaprofit és a Szabadics Zrt. mellett ismeretlenebbek sem mentesítették teljesen az olyan helyeket, mint Kőtelek vagy Sárrétudvari.
