Nem a külföldiek döntötték el a budapesti főpolgármester-választást, mert egész egyszerűen nem is voltak annyian. Lapunk kikérte a Nemzeti Választási Irodától a számokat, amiből kiderült: a Fidesz kampányfőnöke által említett 90 ezer uniós külföldi helyett legfeljebb 37 ezer szavazhatott.
Kezdjük az elejétől: már az önkormányzati választás napján kész volt a Fidesz-propagandagépezetének válasza az fővárosi kudarcra. A párt önkormányzati választásokért felelős kampányfőnöke, Kósa Lajos az M1 vendégeként arról beszélt, hogy a fővárosban a választást a Budapesten élő külföldiek döntötték el. Szerinte volt 90 ezer európai állampolgár, aki Budapesten lakik és elment szavazni. „Ők mondjuk kevésbé fogékonyak a nemzeti politizálására, részint nem magyarok, részint nem is értik” – mondja Kósa, aki szerint a szavazásra jogosult 90 ezer külföldi döntötte el a főpolgármester személyét, mert Karácsony 50 ezer szavazattal győzött. Egyébként a Nemzeti Választási Iroda (NVI) adatai szerint 46 985 szavazat a különbség az első és második helyezett között. Ez a vád azóta masszívan tartja magát a kormányzati körökben – szerintük a „Soros katonáinak” nevezett külföldiek miatt bukott meg Tarlós.
Lapunk megkérdezte az NVI-től, hogy egészen pontosan hány külföldi volt a budapesti szavazópolgárok névjegyzékében. Megérkezett a válasz is Listár Dánieltől, az NVI főosztályvezetőjétől. Eszerint Budapesten összesen 56 303 fő nem magyar állampolgár szerepelt a névjegyzéken az október 13-i önkormányzati választás során.
„Az 56 303 főből nyilvántartási jogcím alapján az Európai Unió más tagállamának állampolgára: 37 121 fő, bevándorolt 5745 fő, menekült 1150 fő, letelepedett 12 287 fő” – válaszolta a hivatal illetékese. Magyarán:
ha az összes nálunk élő és szavazati joggal rendelkező uniós állampolgár (37 121) fő el is ment szavazni (aminek az esélye nagyon kicsi, hiszen Budapesten a szavazási részvétel 51,4 százalék volt, tehát átlagban minden második jogosult élt a szavazati jogával), és mindenki kizárólag Karácsonyra szavazott, akkor sem dönthették el a külföldiek Karácsony győzelmét.
Ráadásul – mint ahogy arra a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) felhívta a figyelmet – sok külföldi, de Magyarországon élő személy nem adhatta le a szavazatát október 13-án annak ellenére, hogy jogosultak lettek volna részt venni az önkormányzati választáson. Számos hívás érkezett a jogvédő szervezet választási forródrótjához; volt, akinek a szavazóbiztosok azt állították, hogy benne van ugyan a névjegyzékben, de „passziválták” (ami egyébként egy nem létező jogi fogalom), mások ugyan kaptak választási értesítő levelet az NVI-től, de a voksoláson szembesültek azzal, hogy van ugyan érvényes lakícmkártájuk, de még sincsenek benne a névjegyzékben, így nem is szavazhattak. A TASZ-nál jelentkezett olyan panaszos külföldi is, aki korábban már szavazhatott önkormányzati választásokon, de most nem, mert időközben törölték a névjegyzékből.
Furcsaságok és joghézagok
Megkérdeztük az NVI-t arról is, hány panasz érkezett hozzájuk az itt élő külföldiek részéről. A válasz: „a Nemzeti Választási Iroda választási információs szolgálatát mintegy húsz alkalommal keresték meg a témában. A Nemzeti Választási Bizottsághoz egy kifogás érkezett, amit az október 17-i ülésén tárgyalt a bizottság (441/2019. számú határozat)”.
Megnéztük ezt az ügyet: egy nálunk élő japán állampolgár sérelmezte, hogy nem szavazhatott az ötödik kerületben, pedig magyarországi lakcímmel rendelkező, bevándorolt jogállású állampolgár. A sérelmező kifejtette: az Alaptörvény XXIII. cikk (3) bekezdése alapján „az egyszer már bevándoroltként elismert személy mindaddig rendelkezik aktív választójoggal az önkormányzati választáson, amíg a bevándorolt jogállását jogerősen/véglegesen egyedi döntéssel vissza nem vonják”.
A választási iroda döntése szerint a szavazóhelyiségben csak az a választópolgár szavazhat, aki a kinyomtatott szavazóköri névjegyzékben szerepel. A japán állampolgár nem volt benne a szavazójegyzékben, ezért nem is szavazhatott. Megnézték azt is, miért nem szerepelt, és egy joghézagra bukkantak: az illető 2012-ben állandó tartózkodási kártyát kapott, így azóta nem bavándorolt, hanem „szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személy”, és „ezekkel kapcsolatban az Alaptörvény nem tartalmaz rendelkezést a választójog bármely részének biztosítása tekintetében, ezért az ilyen jogállással bíró személyek nem szerepelnek a központi névjegyzékben.” Ezért megállíptották: „nevezett a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek 2019. évi választásán az aktív választójogot gyakorlását biztosító, az Alaptörvény XXIII. cikk (3) bekezdésében nevesített státusszal (bevándoroltként vagy letelepedettként, illetve menekültként elismert) nem rendelkezett, ennél fogva a szavazás joga nem illette meg.”
Magyarán aki túl régen vándorolt be, nem szavazhat. Az NVI válasza szerint nem létezik „a névjegyzéken nincs passzív státus”, tehát jogtalanul tagadták meg erre hivatkozva a szavazati jogot.
