Kognitív disszonanciák – Kádár János a senkiföldjén 2.

Kognitív disszonanciák – Kádár János a senkiföldjén 2.

Kádár János 1982-ben az irodájában. „Az egésznek, a lényegnek igaznak kell lennie” (Fotó: Fortepan)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Kádár János szellemi-lelki fejlődésében szorosan összetartozó az a három eseménysor, amelynek nyomán belsőleg legalábbis meghasonlott a kommunista mozgalommal vagy annak moszkvai irányítóival. 1944 novemberében szökött meg titokzatos fogságából (ezzel foglalkoztunk előző számunkban), 1954-ben szabadult a börtönből és 1989-ben távolodott el végleg elvtársaitól (és ők is tőle).

Dögöljek meg, ha még egyszer kommunista leszek – üvöltötte a legenda szerint Kádár János a börtönben. A jelenetet borzongató még elképzelni is, főleg, ha Kádár bennünk élő arcvonásai megjelennek előttünk: ilyen végzetes bűnre vetemedett volna a „létező szocializmus” leghosszabb ideig regnáló diktátora nehéz helyzetében? Pedig könnyen lehet, hogy lelki, esetleg fizikai tortúrái közepette (tudjuk, hogy például nem hagyták aludni, napokig nem engedték ki vizelni a „szarjancsinak” gúnyolt korábbi belügyminisztert), esetleg magánzárkája süket csöndjében ilyesmire vetemedett. Hasonlót mondanak a renegát szociáldemokrata volt államfőről, Szakasits Árpádról („Soha többé nem állok össze kommunistákkal” – így hangzott a mondat állítólag az ő esetében) és a későbbi kultúrvezérről, a sármos Aczél Györgyről is. „Köpjél szembe, ha én még egyszer belépek a kommunista pártba” – mondta szociáldemokrata rabtársának Aczél a kisfogházban.

Kádár Jánost 1951-ben tartóztatták le, majd ítélték el kémkedés és hazaárulás vádjával életfogytiglani börtönbüntetésre. (A vádak között szerepelt az 1943-as, a cikk korábbi részében taglalt pártfeloszlatás és a rendőrspicliség is.) A későbbi főtitkár életében jelentős fordulat a kitaszítottság, az „elvtársi börtön” tapasztalata. Ebből még életrajzi apologétája, Gyurkó László előtt sem csinált titkot. „Iszonyú csalódás volt az ítélet. Csaknem összeroppantam” – idézi az író Kádárt, majd hozzáfűzi: „Elege volt mindenből, az aljas hazugságokból, az eszme meggyalázásából, elvei megtiprásából. Azt remélte, hogy halálra ítélik és kivégzik.”

A teljes cikket keresse a Magyar Hang november 15-én megjelent 2019/46. számában!

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/46. számban? Itt megnézheti!