A Fidesz az egészpályás letámadásban hisz, és nem lenne meglepő, ha újabb módokon igyekezne ellehetetleníteni a még megmaradt független sajtótermékeket. Erről beszélt lapunknak adott interjújában a Mérték Médiaelemző Műhely munkatársa, Urbán Ágnes, aki nemrég a Népszabadság-díjat vehette át intézete nevében. (Az elismerést tavaly a Magyar Hang kapta meg.) Az elemzőt kérdeztük arról is, miért mondhatta nemrég Orbán Viktor, hogy már kiegyenlítettebbnek érzi a sajtóviszonyokat.
– Magunk mögött hagytunk ismét egy országos választást, és megszokhattuk, hogy ilyenkor a Fidesz előszeretettel indít valamilyen támadást a szabad sajtó ellen. Amit előtte még nem merne meglépni, nehogy szavazatvesztéshez vezessen, ilyenkor bátrabban teszi meg. A parlamenti tudósítókat például máris kordonok közé szorították. Számíthatunk még hasonló vagy durvább lépésekre?
– Azt gondolom, hogy igen. Persze most új helyzetet teremt, hogy a Fidesz elkezdett gyengülni. Nem tudjuk, erre milyen reakció fog érkezni. Van optimista és pesszimista forgatókönyv is. Előbbi szerint visszavesznek, megpróbálva kiegyezni a társadalom nem fideszes részével. Mások szerint viszont tovább keményítenek minden lehetséges módon, kihasználva a kétharmadot is. Én inkább az utóbbira számítok. Hogy pontosan miket fognak kitalálni, azt egyelőre nehéz megjósolni. Amiről mostanában hallani, hogy a lapterjesztéshez akarnak hozzányúlni, ami egyáltalán nem lenne meglepő.
– Valóban képes lenne a KESMA mindazt átvenni, amit eddig a Lapker és a Posta végzett? Róla írta a Népszava, hogy belépne a piacra.
– Hogy technikailag a KESMA veszi-e át, esetleg létrehoznak egy teljesen külön céget, ez igazából mindegy is. A megyei lapoknak amúgy is volt alternatív terjesztési hálózata, szóval nem kellene a nulláról kezdeni. Van ilyen irányú tapasztalat, közel tizenöt éve már, hogy Ringier létrehozta a MédiaLog nevű lapterjesztő cégét, épp azért, hogy a Postától való függést csökkentse. A lappiacon ez a klasszikus vertikális integráció, amikor a lapkiadóvállalat belép a terjesztésbe, és a láncolat egy következő elemét is próbálja megfogni. Nyilván most nem feltétlenül gazdasági szempontok döntenek, jóval inkább politikaiak.
– Megtehetnék tényleg, hogy akadályozzák az ellenzéki lapok olvasóhoz való eljutását?
– Szerintem az fog történni, ha valóban belép egy fideszes cég a terjesztési piacra, és a saját újságjaikat kezdi kihordani. A Posta ezek után leáll a terjesztéssel, mert olyan kevés lapja marad, hogy az üzletágat nem éri meg fenntartani. Innentől pedig az összes többi kiadó arra lesz kényszerítve, hogy a KESMA-val vagy a fideszes terjesztővel állapodjon meg. Nyilván úgy lesz beárazva, hogy ezzel nagyon rosszul járjanak a független kiadók. Esetleg nekik is létre kell hozniuk egy alternatív terjesztési hálózatot, de az meg egyenes út a gazdasági csődhöz. Amint a Posta kiszállt, onnantól a magáncégek megállapodásaiba nagyon nehéz belelátni. Abba, hogy milyen feltételekkel biztosítaná a szolgáltatást a fideszes lapoknak, és milyenekkel másoknak.
– Mindezt az Európai Unióban?
– Jó kérdés, megtehetik-e. Jogászoknak ezt majd alaposan végig kell járniuk. Az biztos, hogy nagyon nagy felháborodás lenne belőle. Hiszen ez egy nagyon jól megfogható és kommunikálható történet. Azt mindenki érti, mit jelent, ha nyomtatott lapok nem jutnak el az olvasóhoz. Ha megtörténik, ez is olyan sztori lesz, ami nagyon ráirányítja a figyelmet a magyarországi médiaviszonyokra. De azt, hogy egyébként jogilag fogható-e uniós részről, nem tudom.
– A sajtókamara szervezését el is engedhették közben?
– Erről az utóbbi időben nem hallottam, de szerintem nem engedték el. Azt látni kell, hogy az elmúlt másfél évben a Fidesz mozgástere szűkebb volt. Mindig valamilyen választás előtt álltunk, ezen felül pedig különböző nemzetközi alkufolyamatokba kellett bonyolódniuk. Vegyük csak az Európai Néppártban való felfüggesztés kérdését. Most viszont egy nyugodtabb időszak jön számukra, és sokkal inkább bevállalhatják a hasonló botrányokat, mint az elmúlt két évben bármikor. Nem lennék nagyon meglepve, ha elővennék a kamara ügyét is.
– Azért nagyon aggódniuk eddig sem kellett. Ha már a Népszabadság-díjat vehette át a Mérték, vegyük csak a napilap esetét: a bezáratásnak nem lett semmilyen következménye, olyannyira, hogy Orbán még viccelődhet is bátran a történtekkel.
– Fidesz-kongresszuson sütötte el ezt a poént, úgy érezheti, hogy abban a körben ez teljesen belefér. De minden botrány egy kicsit levesz a Fidesz táborából. Épp ez az önkormányzati választás mutatta meg, hogy a klasszikus polgári réteg kezd elfordulni a párttól. Ugyanakkor az ilyen nagyon durva, belemenős támadások, és az ezen való viccelődések erősíthetik is közben egyes szavazók lojalitását. Ezek a választók már nem annyira polgári értékeket vallanak, társadalmi státusz terén egyre megy lejjebb a Fidesz bázisa. Inkább egy futballszurkoló hangulat van ma a párt körül, nem a 98-as polgári Magyarország ideája.
– A kommunikációs káosz nem bizonytalaníthatja el őket is? Amit Borkai Zsolt ügyében láthattunk: kikerül egy véleménycikk, azt leveszik. Elindítják őt fideszes színekben, majd kiléptetik a pártból, aztán végül le is mond.
– Zavaros volt valóban, itt nem is gondolkozhattak túl sokat azon, mi legyen a hosszú távú üzenet, folyamatos válságmenedzselésben voltak inkább. Amit rosszul oldottak meg. Semmi stratégia nem volt ebben, csak kapkodás. Az viszont, hogy sok keményebb üzenetet küldenek, már tudatosabb, a táboruk lelkesedését próbálják ezekkel fenntartani. Szándékosan mondanak nem píszí dolgokat, olyasmiket, amikről tudják, hogy megbánthatnak embereket. Mert minden ilyen konfliktusgenerálás segíti is őket. A polgári szavazóknak persze kevésbé tetszik ez a stílus, de ezt beárazták már korábban.
– Akad, akikre le is csaptak már az elmúlt hetekben. Ilyen a Civil Rádió, aminek most a Médiahatóság venné el a frekvenciáját apróbb szabálytalanságokra hivatkozva. Ennyire tarthatnak egy ilyen kis adótól is? Vagy csak a frekvenciára pályáznak mások?
– Az egészpályás letámadásban hisznek. Ha józanul belegondolnának, semmiféle kockázatot nem látnának a Civilrádióban. Biztosan nem azért lett most Karácsony Gergely főpolgármester, mert ez a csatorna létezik. Ha a Fidesz helyében lennék, hagynám is ezeket a pici kis ellenzéki köröket, hiszen kerítésen belül tartják az energiákat. Ha viszont megbontják őket, az energiák is elkezdenek kifelé mozogni, esetleg politikacsinálásban gondolkozni. Mint Pikó András, aki most Józsefváros polgármestere lett. Politikai szempontból tehát kontraproduktív lehet a kis független civil köröket vegzálni. De ők mindenhez hozzá akarnak nyúlni, a Médiatanács pedig ehhez kiválóan asszisztál. Az a Médiatanács, aminek a kilenc éves mandátuma nemrég lejárt.
– Hogyhogy nem történt ott változás?
– Kilenc évre választották a tagokat 2010. október 11-én. A médiatörvény átmeneti rendelkezései között viszont az szerepel, hogy a tanácstagok mandátuma akkor szűnik meg, amikor az új testületet megválasztják. Új tagok híján maradnak a régiek. Ez azt is jelenti, hogy akár életük végéig maradhatnak. A törvényben erre nincs semmiféle korlátozás.
– Rendre felmerül, melyik ellenzéki lap létezése jó a hatalomnak, és melyiké nem. Hiszen van, amelyik kap állami hirdetést, ahogy olyan is, amelyikről előszeretettel mondják kormánypártiak, hogy létezése bizonyítéka a sajtószabadságnak. De tudhatjuk biztosan, hogy valakivel nem számolnának le, ha tehetnék?
– Két dolog viaskodhat itt bennük. Szerintem nagyon szívesen megszüntetnének mindent, ami független. Viszont bizonyos esetekben, például uniós vitákban jól jön nekik, ha a független médiumok létére hivatkozhatnak. Pszichológiai kérdés, nem is mernék tippelni, hogy most a választás után bevadulnak-e. Gazdaságilag már alig lehet rosszabb helyzetbe hozni ezeket a lapokat: hirdetések sokakhoz nem jutnak, a Magyar Hangot eleve Szlovákiában nyomtatják. Az biztos, hogy a nyomtatott lapokon tudnak még egyet ütni a terjesztési rendszerrel.
Viszont a független médiavilágban olyanok vannak már csak talpon, akik nagyon elszántak, innovatívak és láthatóan jól kommunikálnak az olvasótáborral. Egyre nehezebb lehet kicsinálni ezeket a szerkesztőségeket, és úgy érzem, a harci kedv is csökken már a hatalom részéről. Mert látják, hogy ha valakiket ki is szorítanak az ajtón, ők visszamásznak az ablakon.
– Emiatt is mondhatja Orbán azt, hogy úgy látja, ma már kiegyenlítettebbek a médiaviszonyok? Azért ilyet soha korábban nem állított volna.
– Nem is értettem ezt a nyilatkozatát, főleg, hogy a legutóbbihoz képest nem történt semmi. Akkor még ballib médiatúlsúlyt emlegetett, azóta pedig nyugodtabb időszak telt el, nem szűntek meg cégek, nem volt nagy felfordulás. Nehezen tudnám megmondani, mitől gondolta meg magát. Feltehetőleg ez csak egy megnyugtatónak szánt üzenet volt kifelé.
– Az önkormányzati választások eredménye hozhat pozitív változást is akár?
– Budapesten mindenképpen javulhat, és máshol is, ahol most nem fideszes polgármester van. Nagy kérdés, hogy a mostani ellenzéki győztesek képesek lesznek-e normális médiát csinálni a saját városukban. Ha a KESMA-lapokhoz nem is tudnak nyúlni, a helyi médiához igen. Az egy potenciális veszély, hogy most megkapjuk ugyanazt pepitában. És ami eddig fideszes volt, az most ellenzéki szócső lesz. Abban bízom, hogy van bennük annyi önmérséklet és demokratikus érzület, hogy nem a Fidesz-receptet fogják követni. Hogy a piacon mi fog történni, az inkább Budapesten releváns. Ha a Pesti Hírlap beindul, az jelenthet egyfajta ellenpólust, ezzel párhuzamosan pedig ha a Lokált sikerülne kiszorítani a BKV területéről, az komoly változást hozna. Persze, ha onnan ki is tolják, csomópontokon ettől még fogják tudni terjeszteni.
– Ilyen sajtóviszonyok között van még értelme médiaelemzéssel foglalkoznia? Nem vágyik rá, hogy hagyja inkább az egészet?
– Közgazdászként van egy állásom a Corvinuson, és lényegében egész életemben média-gazdaságtannal foglalkoztam. Ha őszinte akarok lenni, az elmúlt tíz évben ez sokkal izgalmasabb terület volt, mint korábban. Valójában a 2008-as gazdasági válsággal kezdett ez a terület érdekessé válni. A magyarnál pedig nem nagyon van érdekesebb médiapiac most Európában. Ha már eddig nem váltottam, ezután sem fogok.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/43. számában jelent meg, 2019. október 25-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/43. számban? Itt megnézheti!
