Kilencvenöt éves korában meghalt Varga Imre, aki többek közt a korábban Kossuth téri Károlyi-szobor alkotója volt. Jelentős munkásságot hagyott a háta mögött, körülbelül háromszáz munkája látható itthon és külföldön, múzeumot kapott már életében.
Mindig sajátos hangú, szuverén művész volt – írta róla az Index, hosszú cikkben emlékezve meg az alkotóról. Varga 1955-ben mutatkozott be Vasmunkás című szobrával, ezután pedig rendkívül termékenynek bizonyult, még ha később politikai okokból több művét el is távolították. A Károlyi-szoborral 2012-ben, a Kossuth tér átrendezésekor tettek így, az emlékmű pedig Siófokra, Varga szülővárosába került.
A világháború alatt pilóta volt, repülőtisztként szolgált, majd amerikai hadifogságba esett, és onnan 1945-ben tért haza. Előbb gyári munkás volt, aztán 1950-ben felvették a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Mikus Sándor és Pátzay Pál lettek a mesterei. Erőteljesen szocreál stílusban kezdett, de későbbi pályája aztán másképp alakult. Az 1956-os forradalom napjaiban viszont egy barátjával lelakatolták az Iparművészeti Múzeum feltört kapuját, a felkelés leverése után pedig letartóztatták, öt év szilenciumra ítélve. Végül már 1957-ben újra kiállíthatott, első köztéri szobrát pedig Gyöngyösön avatták, két játékos mackót leleplezve.
Nagy érdeklődést váltott ki Prométheusz című szobra, amit 1957-ben lepleztek le a Műcsarnokban. „A szobornak mind az anyaghasználata, mind a modernitása egyértelműen túllépett a korszakban megszokott kliséken, merészen, újítóan eredeti alkotás volt, amely annak ellenére feszegette a Kádár-kor hivatalos művészetpolitikájának kereteit, hogy semmilyen nyílt politikai tartalmat nem hordozott. Nem is engedték felállítani Veszprémben, Hollandiába került, ma az antwerpeni Middelheim Szabadtéri Szobormúzeumban látható. Ezzel kezdődik a külföldi bemutatkozások, később megbízások hosszú sora, mert Varga Imre volt a 20. század talán egyetlen magyar – nem emigráns – szobrásza, aki külföldön is látható, elismert alkotóvá vált” – írta róla nekrológjában az Index.
A hetvenes években született Lenin-emlékműve, míg a híres Károlyi-szobrot 1975-ben alkotta. 1980-ban a vatikáni magyar kápolnát díszíthette, majd a nyolcvanas években deheroizáló szobrokat hozott létre olyan kommunista alakokról, mint Lenin vagy Kun Béla. Az ő munkája volt a Szent István parki Lukács György-szobor is, amit 2017-ben távolítottak el onnan. Bár szobrai eltávolítását többnyire távolságtartóan figyelte, a Kun Béla-emlékmű elvitele fájt neki, és erről az Index szerint azt nyilatkozta: „Aki olvasni tud egy műben, annak ez kritikai emlékmű. Egy analfabétának persze nem az. Az analfabétának teljesen mindegy, hogy mi.”
A budai Vár tövében üldögélő Kodály-szobrot is ő készítette, ahogy a Boráros téri Borárús-kompozíciót szintén. Móricz- és Radnóti-szobrot faragott, elkészítette a Lövölde téri Koestler-szobrot, ahogy az Összefogás harangjait is a budavári Szent György téren. Ez a kompozíció később sajnos megsemmisült.
