Barion Pixel
HIRDETÉS - AIP
HIRDETÉS - AIP

A Szakács, az Orbán, a Mága Zoltán és az ő kultúrájuk

Szerző: | 2019. december 11., 16:55 | Belföld

Tüntetés a Madách térnél a kulturális irányítás tervezett átalakítása ellen (Fotó: Katona Mariann/Magyar Hang)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Simán átment a kulturális törvénycsomag az Országgyűlés szerdai ülésén, ez meglepetést aligha okozott. De hogyan jutott a NER kulturkampfja – már ha ez a politikai színjáték annak nevezhető – 2010-től a hétfői tüntetésen át a törvényhozásig? Ezt foglaltuk össze.

HIRDETÉS - AIP

A rendszerváltozás óta hol csöndesebb, hol zajosabb kultúrharc 2010 után új erőre kapott. A centrális erőtér állapota következtében kizárólagosan a hatalom volt képes a kezdeményezésre, a támadásra, a különösebb presztízsveszteség nélküli visszalépésekre, másoknak csupán a védekezés, illetve a fordulatok elszenvedése jutott.

Alföldi Róbert Nemzeti Színház-i igazgatóként való idő előtti megbuktatása – ezt tekinthetjük az első nagyobb attaknak – nem sikerült. Talán azért sem, mert a szélsőjobboldal ösztönösen rárepült az ügyre, a közös platform látszata pedig kínos lett volna a Fidesznek. Az Új Színház megszerzése viszont simán ment 2011-ben, az új igazgató Dörner György, a színház „intendánsa” pedig Csurka István lett, aki betegsége miatt ténylegesen már nem foglalkozhatott a teátrum ügyeivel. 2013-ban végül a Nemzetiben is megtörtént a váltás, Alföldit (teljesítménye alapján méltánytalanul) elküldték, helyére a kormány jelöltje, Vidnyánszky Attila került, akinek igazgatói megbízatása már a korábbi buktatási akciók idején is felmerült. Vidnyánszky gyorsan és radikálisan kezdte a munkát: felszámolta a korábbi társulatot, az előző korszak sokszor ellenzéki-áthallásos darabjait pedig levette a műsorról.

Nagy Ervin: Minden hatalom megittasul önmagától | Magyar Hang

Mindeközben viszont a fontosabb fővárosi teátrumokat a Katonától a Vígszínházig hagyták dolgozni. Igaz, a Katona esetében 2016 tavaszán, a Bajnok bemutatója után (Pintér Béla rendezésének hősében sokan egy konkrét fideszes politikusra ismertek) a kormánysajtó nekiugrott a színháznak. „Máté Gábor méltatlanná vált pozíciójára” – írta vészjóslóan (mintha csak ma írná) a Magyar Idők, ám az igazgatót nem sikerült megbuktatni. (Ebben valószínűleg szerepet játszott a főváros akkori fideszes kulturális vezetése is.)

A kőszínházi struktúrán kívüli függetlenekre viszont szigorú ridegtartás várt. Támogatásuk a Fidesz hatalomra jutásától kezdve jelentősen csökkent. A 2010-re megítélt szubvenciót, 1,214 milliárdot a gazdasági válságra hivatkozva zárolták, majd csak jelentős késéssel és több, mint 400 millióval megkurtítva juttatták el a címzettekhez. A kivéreztetés idővel két látványos „eredményt” hozott: a Krétakör büdzséjének felét korábban az állam állta, ez 2010 után 10 százalékra csökkent, az átalakult társulat nem is élte túl a támogatás megvágását. Hasonló történt a Bodó Viktor társulatával, de emlékezhetünk arra is, Pintér Béláék egyik legjobb, 2012 őszén bemutatott előadása, A 42. hét is csupán úgy születhetett meg, hogy támogatás hiányában a színészek, a zenészek, a technikusok ingyen vállalták a próbafolyamat munkáját. 

2017 végén a Magyar Időkben megdöbbentő sorozat indult Kinek a kulturális diktatúrája? címmel. A szerző, Szakács Árpád, a klasszikus feljelentő cikkek attribútumait hozva bunkósbottal esett neki a meglehetős leegyszerűsítéssel balliberális dominanciájúnak aposztrofált irodalomnak, színház- és filmművészetnek. Nyomában számtalan epigon támadt, akik a maihoz („zaklatószínház”, „belpesti liberális fertő” stb.) kísértetiesen hasonló érveket sorakoztattak fel arról, hogy „a színház világát nagyrészt az emberi lélek sötét bugyrainak démonjai uralják”, éppen ezért „központosítani lehetne a kulturális mecenatúrára fordított pénzeszközöket is”, megfékezve ezzel „a saját hazáját gyalázó-köpködő nemzetellenes szubkultúrát”. Kétségtelen, hogy az írásokban a Fidesz szélsőséges szárnyának véleménye jelent meg, ezzel pedig a kormánypártban sem értettek egyet jó néhányan. A kórust egy idő után el is hallgattatták, a nagy kulturális forradalom ideiglenesen lekerült a napirendről.

Horváth László: Mága Zoltán a politikának köszönhetően torzítja a magyar kultúrát | Magyar Hang

Ám néhány hónappal később, 2018 őszén – könnyen elképzelhető, hogy kompromisszum eredményeként – újabb csapás érte a színházak függetlenségét. Megszüntették az úgynevezett taotámogatásokat, vagyis annak a lehetőségét, hogy egy cég társasági adója egy részét az előadó-művészet javára felajánlja. Bizonyos, hogy a tao segítségével a vállalkozások komoly pénzeket tudtak elsíbolni, ám ezt néhány, a csalás lehetőségét kiszűrő módosítással meg lehetett volna tartani. A taotámogatás likvidálása elsősorban a függetleneket tette még inkább kiszolgáltatottabbakká, a következmények nem is maradtak el: az új rendszer legnagyobb anyagi vesztese a markáns ellenzékiként elkönyvelt, Alföldi Róbertnek is több rendezési és szereplési lehetőséget nyújtó Átrium lett, miközben az olyan, kormánykedvencek, mint Mága Zoltán hatalmas támogatáshoz jutottak. 

A kulturális nyomulás egyértelmű színházi nyertese, az egyébiránt a messze a legkvalitásosabb Fidesz-közeli rendező, a Nemzeti főigazgatója, Vidnyánszky Attila lett. Nemcsak a kormányzat prominensei figyelik a szavát, de befolyása is egyre jelentősebb. Látványos példája ennek a Pécsi Országos Színházi Találkozó, amelynek süllyedéséhez, gazdátlanná válásához erősen hozzájárult fesztiválért folyt a harc. Az erőviszonyok már 2015-re a Vidnyánszky vezette Magyar Teátrumi Társaság javára dőltek el, az utolsó fordulat a Magyar Színházi Társaság kényszerű távozását hozta.

„Megvédjük a színházainkat, megvédjük a szabadságunkat” | Magyar Hang

Most nagyjából hasonló folyamat játszódik le, mint 2017–18-ban: megindult Szakács Árpád közreműködésével a penetráns stílusú sajtókampány, hogy Gothár Péter zaklatási botrányának ürügyén felépíthessék az (idővel megpuhított) törvénytervezetet indokló hazug narratívát. Holott a javaslatot még október végén tárgyalta a közigazgatási államtitkárok értekezlete (hol voltak akkor még a „zaklatószínházak”), sőt az önkormányzati választások előtt is hallani lehetett róla.

HIRDETÉS - AIP

Címkék: Alföldi Róbert, kultúra, kultúrharc, kultúrpolitika, Mága Zoltán, Nemzeti Színház, Szakács Árpád, színház, Vidnyánszky Attila


Pegasus

Pegasus

Tagadom, hogy tagadnom kellene, hogy majd tagadni fogom, hogy letagadtam, hogy lett volna bármiféle letagadnivalóm, amit tagadni lehet. Ezzel zárom sajtótájékoztatómat, köszönöm figyelmüket.

HIRDETÉS

HIRDETÉS - AIP

FIZESSEN ELŐ A MAGYAR HANGRA!

Friss lapszámunk

Kötöttfogás Extra

Támogasson minket!

CSATLAKOZZON HOZZÁNK PATREONON

Árnyék podcast – Mikor lépünk ki az EU-ból?

Az élet meg minden podcast – Zubreczki Dávid

Pin It on Pinterest