Régi álmom, hogy villámgyors vonatokkal járhassuk be Európa nagy részét. Sokkal kényelmesebb, mint a repülés, és 250 kilométeres óránkénti átlagsebesség mellett már időben is egészen versenyképes lehet. (Mondjuk Budapest és Berlin viszonylatában.) Ez nem valamiféle futurisztikus felvetés, Nyugat-Európában a mindennapok része, hogy a-ból b-be suhanó vonatokkal juthatunk el, oké, nagy A-ból nagy B-be, vagyis nagyvárosból nagyvárosba, péládul Párizsból Lyonba. A Távol-Keleten meg az ennél jóval magasabb sebesség sem számít szédítőnek.
Idehaza a százhatvan kilométeres óránkénti sebesség az álomhatár, az is csak kevés helyen, a realitás a döcögés, cammogás. Kár volna tagadni, zajlottak látványos fejlesztések, például az Esztergom-Budapest vonalon vonzó alternatíva a „kis” kék-fehér-sárga vonat (Stadler Flirt), de a közlekedési hírek összességében az állandó késésekről, kimaradásokról szólnak, a magyar vasút a pusztulat és a vízfejűség szinonímája lett. Az Üllő-Nyugati pályaudvar szakaszon 2018-ban például a 428 utazásból 107-szer indult, 16-szor érkezett időben a vonat. Kedvencem az a közlekedésmérnök (a HVG írt róla), aki kiszámolta, hogy ezen a vonalon egy év alatt 2 nap 8 óra 56 perc késést volt kénytelen elszenvedni.
Most itt az újabb bosszantó hír: A Közlekedő Tömeg Egyesület szúrta ki és hozta nyilvánosságra Facebook-oldalán, hogy alig egy-két éves, méregdrágán beszerzett vasúti kocsik is parkolópályán állnak, vagy már szerelik is szét őket, mert kell az alkatrész az üzemelő példányokba.
Rendszerhiba: Vannak korszerű vonatok, de azok sem használhatók | Magyar HangValóban egész csinos és korszerű kocsikról van szó. Mint írják, több mint ötven EuroCity-kocsi vár javításra, az új IC+ járművek alkatrészellátása sem megoldott. „A többségében 200 km/h sebességre alkalmas, légkondicionált, EuroCity-besorolású távolsági személykocsik negyede áll napjainkban is műszaki hiba vagy lejárt hatósági engedély okán. E sors immár az alig egyéves IC+ kocsikat sem kerüli el. (...) A borzalmas üzemeltetési kultúrát jól illusztrálja, hogy az alig egyéves IC+ kocsik közül is akadt már olyan, amelyik a közelmúltban másfél hónapig állt a Keleti pályaudvaron, mert a belőle kiszerelt alkatrészekkel tudták csak biztosítani a többi jármű üzemét.”
A Közlekedő Tömeg szerint a probléma gyökere a kapacitáshiányos Szolnoki Járműjavító, mivel az ottani szakemberek és eszközök jelentős részét az új IC+ kocsik gyártása foglalja le. Így pedig a meglévő járműparkra aránytalanul kevés erőforrás jut. Az új kocsikra pedig majd ugyanilyen sors várhat egy-két éven belül, vagyis ez egy ördögi kör.
Kár érte, a vasút jelentősége csak növekedni fog a következő években, hiszen a már említett kényelmen túl – már amennyiben – biztonságos, környezetbarát és ideális esetben gyors is. Olcsónak nem feltétlen nevezhető, hiszen két utasnál több esetén anyagi szempontból az autó még mindig jobb alternatíva, de ugye nem ez az egyedüli ok, ami alapján közelekdési eszközt választunk. Sok jó és rossz terv született, a szakemberek szerint a nagyjából sík Magyarországon nem is volna különösebb technikai akadálya, hogy megépüljenek a gyorsvasútak, miközben a helyi, elővárosi vonalak ezzel párhuzamosan jelenthetnének alternatívát munkába járáshoz, egyebekhez. De lássuk a jót is: a Pesti Hírlap minapi híre szerint nemsokára a nemzetközi vonatokra is vehetünk jegyet online.
Nahát, tisztára mint a huszonegyedik században!
