Nagyvárosi, diplomás, már nem pályakezdő, de még nincs negyvenéves – a legfrissebb statisztikai adatok szerint leginkább így jellemezhetők azok a magyarok, akik olyan szerencsések, hogy a főnökeik engedélyezik számukra az otthoni munkát. A baj az, hogy még mindig nagyon kevesen vannak. Pedig – ha csak az éppen aktuális járványügyi helyzetre gondolunk – sok pénzt megspórolhatnánk és sok bajt megelőzhetnénk vele.
Kevesebb benzingőz, kevésbé zsúfolt tömegközlekedés, kevesebb beteg, alacsonyabb táppénzteher, kisebb iroda, vagyis olcsóbb bérleti díj és alacsonyabb rezsi. Összességében pedig jóval kisebb ökológiai lábnyom – többek között ezek lehetnének az előnyei annak, ha minél többen dolgozhatnának otthonról.
A feltételek adottak, hiszen az internetnek és a multimédiás eszközöknek köszönhetően egyre több esetben teljesen felesleges bemenni az irodába, otthonról ugyanúgy elvégezhető lenne a feladat, Magyarországon azonban még mindig csak az alkalmazottak elenyésző részének engedélyezik a távmunkát.
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) most közzétett elemzése szerint 2018 I. negyedévében az alkalmazottak mindössze 3,7 százaléka, azaz 144 ezer fő dolgozott távmunkában, az érintettek 54 százaléka férfi, 46 százaléka nő.
Itt az influenza, de több helyen a betegeket is munkára ösztönzik | Magyar HangA távmunkát végzők elsöprő többsége, 92 százaléka szellemi foglalkozású, ez az összes ilyen munkakörben dolgozó ember 7,9 százalékát jelenti. A diplomások aránya 69 százalék a távmunkások között, ami azt jelenti, hogy ma már minden tizedik diplomás alkalmazott – legalább részben – távmunkában dolgozik.
Arányuk a matematikai, számítástechnikai és egyéb természettudományos képzési területen végzettek körében a legmagasabb. A távmunkában dolgozók között az érettségizettek aránya 27 százalék, az érettségi nélküli középfokú végzettségűeké és az alapfokú végzettséggel rendelkezőké pedig elenyésző.
A bizalomhoz kell a munkatapasztalat
A távmunkások alkalmazottakon belüli aránya a 35–39 éves korosztályban a legnagyobb, ennek a korosztálynak 6,1 százaléka már így dolgozik. A 25–29 éves korcsoportban azonban, vagyis a pályakezdők és a friss diplomások körében alacsonyabb ez az arány.
A KSH elemzése szerint az adatokból az figyelhető meg, hogy az alkalmazottaknak bizonyos idejű munkatapasztalatra kell szert tenniük ahhoz, hogy a felettesük megbízzon bennük és jóváhagyja az otthoni munkavégzést. Emellett rendelkezzenek a szükséges ismeretekkel ahhoz, hogy önállóan, különösebb segítség nélkül is képesek legyenek távmunkában ellátni a munkájukat.
Ezt igazolja az is, hogy a távmunkások között nem találunk munkaerő-kölcsönzőn keresztül foglalkoztatottakat, és a határozott időre szóló szerződéssel rendelkezők száma is elenyésző. Szintén a munkáltatói bizalom jeleként értelmezhető, hogy a távmunkában dolgozók 62 százalékának nem figyelik a munkaidejét, csak az elért eredményeket, 19 százalékuk pedig maga vezeti a nyilvántartást a munkaidejéről.
A távmunkában dolgozók közel háromnegyedének biztosítottak hozzáférést a munkahelyi hálózathoz. Közülük legtöbben (92 százalék) a levelezőrendszerhez fértek hozzá, ami – a telefon mellett – a munkatársakkal való kapcsolattartás leggyakoribb formája volt.
Nagyvárosiak előnyben
Az adatokból az is kiderül, hogy a nagyobb településeken élők, elsősorban a megyei jogú városokban lakó alkalmazottak nagyobb arányban élhetnek a távmunka lehetőségével. Amíg Budapesten az alkalmazottak 10 százaléka dolgozik távmunkában, addig a községekben mindössze 1,3 százalékuk.
Regionális bontásban Budapest után a Nyugat-Dunántúlon a legnagyobb a távmunkások aránya (3,5 százalék), míg Észak-Magyarországon a legkisebb (1,3 százalék). Ez egyrészt az egyes régiókban élő foglalkoztatottak között meglevő iskolázottságbeli különbségekkel magyarázható, másrészt azzal, hogy Budapesten dolgoznak a legnagyobb arányban alkalmazottként a szolgáltatási szektorban, márpedig a távmunkások 82 százaléka a szolgáltatási szektorból kerül ki. Őket követik az iparban, építőiparban alkalmazásban állók (18 százaléka), míg a mezőgazdaságban dolgozók száma elenyésző.
Otthonról, nem kávéházból
A távmunkában dolgozók túlnyomó többsége, 89 százaléka otthonról végzi a munkáját, és csak 11 százalékuk az, aki például teleházban, kihelyezett irodában, nyilvános helyen (kávézóban, üzletközpontban), vagy ügyfeleknél.
A távmunkások legnagyobb hányada, 66,5 százaléka nem meghatározott rendszerességgel, 14 százalékuk előre meghatározott rendszerességgel, míg 19,5 százalékuk a hét minden napján a munkahelyétől távol végezte a munkáját. Tekintve, hogy a Munka Törvénykönyve szerint a távmunkavégzés rendszeresen folytatott tevékenység, így feltételezhetjük, hogy akik nem meghatározott rendszerességgel végeztek távmunkát, ők „home office” keretében dolgoztak, vagyis munkájukat akár otthonról is végezhették.
Magyarországon egyelőre jóval nagyobb azoknak a száma, akik „home office”-ban dolgoztak, mint azoké, akik a munkaszerződésükben rögzített feltételekkel végeztek távmunkát.
