Bolognában ragadt a koronavírus miatt Stefano Bottoni magyar–olasz történész

Bolognában ragadt a koronavírus miatt a magyar–olasz történész, Stefano Bottoni, aki 2018 óta a firenzei egyetemen tanít. Elmondása szerint szinte teljesen megszűnt a forgalom a városban, a közösségi helyek zárva vannak, az egyetemen távoktatásban tanítanak. Ő két hete gyakorlatilag senkivel nem érintkezik. Két-három hete, amikor még csak néhány fertőzött volt Olaszországban, szerinte a lakosság még nem vette kellően komolyan a helyzetet, de komolyabb figyelmeztetést sem kaptak azzal kapcsolatban, hogy mi várható. Szerinte ezzel Olaszország elvesztett tíz napot. Pedig az olyan folyamatok, mint például távoktatásra való átállás, komoly felkészülést igényelnek.

Stefano Bottoni alapesetben folyamatosan ingázik Budapest, Bologna és Firenze között, májusig már a repülőjegyeit is előre megvette, de a koronavírus keresztülhúzta a terveit. Felesége és gyermekei Magyarországon vannak, de a történész a fertőzésveszély miatt nem is gondol arra, hogy hazajöjjön.

„Megdöbbentő, hogy Magyarországról sokan azt kérdezgetik tőlem, miért nem jövök, hiszen vannak még repülőjáratok" – mondta lapunknak telefonon a történész. (Észak-Olaszország és Magyarország között végül ma függesztették fel a repülőjáratokat – a szerk.) Két-három hete még csak néhány fertőzöttet regisztráltak Olaszországban, és a lakosság Bottoni szerint nem érzékelte a helyzet súlyát, ment tovább az élet. Tegnapra viszont már 7300 esetről érkezett hír.

A történész azt tapasztalta, a sajtó sem mindig kezelte felelősségteljesen a helyzetet: amikor például a másnaptól érvényes vesztegzár híre kiszivárgott a sajtóban, nagyon sokan pánikszerűen hagyták el Milánót, és utaztak a déli területekre.

Bottoni szerint a helyzetet az elején kevesen vették komolyan Olaszországban – a lakosság sokáig nem is kapott komolyabb figyelmeztetést arról, hogy mi várható. Most már viszont a közösségi médiában is kampány indult annak érdekében, hogy az olaszok lehetőség szerint otthon maradjanak ahelyett, hogy emberek közé mennek, erre szolgál a #iostoacasa hashtag.

A történész jelenleg otthonában van, gyakorlatilag senkivel nem érintkezik. Elmondása szerint múlt szerdán állították át a firenzei egyetemet is távoktatásra. Bologna nincs a karantén alá vont, narancssárga zónában, de a szomszédos Modena már igen.

Bolognában előbb zárt be az egyetem, mint Firenzében: firenzei munkahelyére múlt szerdáig még bejárt a történész, elmondása szerint nem örömmel, és többnyire üres vonatokon, de a biztonság kedvéért inkább saját autójával utazott.

Múlt szerdán került napvilágra a hír, hogy másnaptól Olaszország teljes területén leállítják a tanítást és az intézménybe járást, bölcsődétől egyetemig. Az intézkedés március 15-ig szól, de Bottoni tapasztalata szerint a lakosság már most ennél hosszabb távú leállásra számít.

Egyetemi oktatási szünetet azonban nem rendeltek el az intézmények bezárásával, ezért Bottoni most is dolgozik, ez kötelező is az oktatóknak: kapnak fizetést, és el kell számolniuk a munkaidejükkel. A történész otthon szakdolgozatokat és esszéket javít, és előkészíti a táv-előadásait, feltölti az előadásai diáit a megfelelő internetes platformra, alájuk mondja az előadás szövegét, és e-mailben küldi el az ajánlott irodalomlistát a hallgatóknak, akikkel telefonon is egyeztet. Elmesélte: Bolognában már a záróvizsga adminisztrációja is online zajlik, a hallgató csak egy üzenetet kap, hogy gratulál neki az intézmény, amiért adott dátummal lediplomázott, és később majd lesz róla papír is.

Stefano Bottonit elmondása szerint megviseli az önkéntes vesztegzár, de szerinte nincs más alternatíva, ahogy az oktatás felfüggesztését is elkerülhetetlenül szükséges lépésnek tartja. „Nem érintkezem senkivel, alig találkozom emberekkel, otthon ülök, kezet sem fogtam senkivel, ez nagyon természetellenes állapot” – mondta a Magyar Hangnak Bottoni, aki szerint nagy kihívást jelenthet a fogyasztói társadalomban egy ilyen helyzet, amelyben adott esetben le kell mondani az olyan, természetessé vált dolgokról, mint az utazás, a fesztiválok.

Nem beszélve arról, hogy az iskolába járás megszűnése miatt Olaszországban már számos gyerek, tinédzser és fiatal kényszerül egy helyben ülni otthon, ami nagyon szokatlan helyzet, és nehéz arra felkészülni, hogy adott esetben egy országban több százezer gyereket kell értelmesen lefoglalni úgy, hogy nem hagyják el a lakást.

Bottoni szerint a távmunkára való „átállítás” komoly felkészülést igényel mind az intézmények, mind a polgárok részéről, és nem volt szerencsés, hogy ezzel Olaszországban késlekedtek – szerinte tíz nappal előtte már el lehetett volna kezdeni a komolyabb védekezést. Úgy tapasztalja, hogy ma már a várható gazdasági, például turizmussal kapcsolatos károk kevésbé jelentenek központi témát, mint korábban: a politika és a mainstream nyilvánosság a vírus elleni védekezésre fókuszál.

Bár több hullámban tapasztalt felvásárlási lázat, amit szerinte főleg az idősebb generáció okozott, ellátási gondokkal Bottoni nem találkozott. Az utcák viszont elmondása szerint szinte üresek, alig van forgalom: ehhez hasonlót korábban csak a futball-világbajnokságok alatt, meccsek idején tapasztalt.

Eltűntek a turisták, a helyiek közül nagyon sokan gyalogolnak, vagy saját autóba ülnek, hogy ne kelljen emberek közé menniük, emiatt üresek a városi tömegközlekedési eszközök, de a vonatok is, ami a járatok ritkításához vezetett. Nincsenek tömegrendezvények, de a szórakozóhelyek sem üzemelnek, nincs mozi, színház, koncert, semmilyen olyan programot nem rendeznek meg, ami kisebb vagy nagyobb gyülekezést tenne lehetővé.