2010 előtt azzal vádolta meg nap mint nap a balliberális kabineteket az akkor ellenzékben lévő Fidesz (és a KDNP) hogy cselekvés helyett kommunikációs kormányzást folytatnak. Igazuk volt. Ma is ideje lenne a cselekvésnek, az országot pedig a Fidesz vezeti (amúgy a KDNP-vel együtt). Viszont a jelek szerint úgy fest, hogy még a kommunikációs kormányzás se megy.
Napok óta nézzük ezt. Hol rendőrök kénytelenek egészségügyi kérdésekre válaszolni, az Operatív Törzs koronainfóin, és hát néha bizony látszik, hogy ők azok, akik az ilyen alkalmakkor tájékozódnak az újságírók kérdéséből, pedig a szereposztásnak fordítva kellene lennie. Ez még mindig a jobbik eset, mert van, hogy Kovács Zoltán akciócsoport is megjelenik és séróból hozta azt twitterező figurát, amiért Brüsszelben egyszerűen kitessékelték őt a teremből. Pedig itt ő most nem a Soros-kórusmű előadást harsogja túl, hanem magyar embereket tájékoztat, többek között a Fidesz (és a KDNP) választóit. A közpénzmédia jól megfizetett beszélő fejei persze lelkesen tapsikolnak Kovács arroganciájának, és tájékoztatás helyett ők is azzal vannak elfoglalva, hogy rémhírkeltéssel vádolják a magyar sajtó még komolyan vehető, független részét. Persze nem csináltak ők semmi mást „békeidőben” sem, de szereptévesztésük most lett igazán látványos: még mindig uszítanak, pedig már nekik is informálniuk kéne.
Mint írtam, napok óta zajló folyamat ez, de szimbóluma csak szerda délután háromkor lett neki. Ez volt az az időpont, amikorra meghirdették, hogy Orbán Viktor hamarosan bejelent valamit a Facebook-oldalán. Többen már akkor is húzkodtuk a szemöldökünket, hogy hát miért nem a közmédiában teszi ezt a miniszterelnök, elvégre költünk rá (mármint a közmédiára…) évi százmilliárd forintnyi közpénzt és hát mindenhol elérhető. („Akkor, amikor”, mi? Hát persze.)
Az állami propaganda szintjére züllesztett csatorna vezetése, pedig olyan szinten hiperlojális a miniszterelnökhöz, a Fideszhez, (alighanem a KDNP-hez is), hogy egészen biztosan nem szivárgott volna ki onnan semmi idő előtt. De nem. Valamiért a Facebook-videóban kellett megtenni a rendkívüli bejelentést. Ami késett. De rendben, a kormányfőnek rendszeres szokása ez amolyan illiberális szokás.
Aztán jött a kép, csak a hang maradt le. Ott tátogott Orbán Viktor és egy ország próbálta kitalálni, hogy mit jelent be. És őszintén szólva nem tudom eldönteni, hogy mi a rosszabb. Hogy annyira inkompetens Magyarország miniszterelnökének kommunikációs stábja, hogy elindítson egy Facebook-élőt, vagy hogy ennyi pénzből ennyire futotta nekik? Vagy, hogy ennyire izgultak, és idegességükben elfelejtették bekapcsolni a mikrofont.
Egy óra múlva ugyan kiderült, hogy gazdaságvédelmi akciótervet hirdetett a kormányfő, de akkor is: a Facebookon tátogó Orbán Viktor tehát szimbólum. Mégpedig azért, mert néhány nappal ezelőtt épp itt jelentette be – ugyancsak bravúros kommunikációs hajtűkanyarok után – hogy digitális oktatás útján fogják tanítani a diákokat. Na most, ha a miniszterelnök stábja nem tud megoldani egy ilyen feladatot, akkor hogy várjuk el, hogy mondjuk Borsodban, Szabolcsban zökkenőmentesen menjen a netes tanítás? Ezekben a falvakban még járvány se kellett ahhoz, hogy iskolák zárjanak be, pedagógusok váljanak pályaelhagyóvá - a diákok pedig funkcionális analfabéta csellengőkké. Ezen és azon a válságon, ami a járvány után következik majd, persze még a kommunikációs kormányzás se segítene.
Orbán Viktor egyszer azt mondta állítólag, hogy ne azt nézzük, amit mond, hanem amit tesz. Hát utóbbinak kétségkívül itt lenne az ideje, de gondoljuk csak meg: mit üzen az nekünk, ha egy krízishelyzetben, ha egy válságkezelő stáb mellébeszél, a kormányfő cselekvése pedig kimerül puszta tátogásban? Ilyenkor nyugalmat, erőt, határozottságot – kellene.
