Látszatra hetven év feletti néni tipeg oda a zöldségespulthoz a Teleki téri piacon. Három zöldpaprikát vesz, és egy szál fehérrépát. Állunk a sorban, köztünk a másfél méteres járványvédelmi sáv. Ezen átkiabálva érdeklődöm, hogy nincs-e esetleg valaki, aki vásárolni tudna a néninek, mert veszélyes most az ő korában az utcán lenni. Azt mondja, nincsen.
Elmondom neki, hogy segít az önkormányzat az idősek ellátásban, érdemes lenne felhívni őket. „Igen? Nem tudtam” – néz vissza rám zavart tekintettel. „Tessék felhívni őket nyugodtan!” – próbálom újra áthidalni a másfél méteres járványügyi senkiföldjét. „Jó, hát, majd lehet”. Látszik, hogy nem érkezett meg az üzenet. Nem biztos, hogy bizonyos kor felett ezért egyáltalán hibáztathatóak az idősek; az Azonnalin jelent meg erről a napokban egy szép írás.
Csütörtök van, dél körül jár, kezd minden elcsendesedni a Teleki piacon, kettő körül már kihaltak a csarnokok. Ez pénteken a Rákóczi téri csarnokban is ugyanígy van.
A városban járva egyébként is lehetetlen lenne csak az időseknek felróni, hogy nem veszik egészen komolyan a helyzetet: a fiatalabb generációk képviselői közül is nagyon sokan csoportosulnak az utcán és a különböző szolgáltatóknál vagy a kávézókban. Útközben benézek egy nagyjából négy négyzetméteres borbélyüzletbe, négyen-öten vannak, és még csak nem is úgy, hogy az egyik éppen borotvál, a másikat meg éppen borotválják, hanem éppen csevegnek. Kizárt, hogy mind szolgálatban vannak, nincs is annyi szék.
Miért megy utcára? És ha elkapom? Nem halok bele! - Generációs háború a koronavírus árnyékában | Magyar Hang
Hiába az egyre szigorúbb intézkedések, sok helyen nem változtatnak az életmódjukon. A fiatalokat az idősek védelmére kérik.
Amikor a vásárlók kicsit többen lesznek, hangosbemondó figyelmeztet a Teleki piacon, hogy igyekezzenek betartani a koronavírus elleni védekezés szabályait, tartsanak távolságot. A délre lecsökkent forgalomban ez már megvalósíthatónak tűnik, reggel azonban még jóval többen voltak az egyik zöldségárus elmondása szerint. Az emberek így sem túl figyelmesek, ha magam nem kerülöm el őket, gyakorlatilag az ütközésig képesek megközelíteni másokat.
Egy ötven és hatvan év közötti nő láthatóan tanácstalanul téblábol, és beleköhög a levegőbe. Egy idősebb hölgy a legnagyobb nyugalommal válogat, és közben náthásan szortyog. Kesztyűt, maszkot nem viselnek, többnyire az árusok sem. Kesztyű csak a kifőzde munkatársainak kezén látható, maszk azonban rajtuk sincs. Ebből a szempontból másnap, a Rákóczi téri csarnokban is vegyes a kép.
Egyben azonban biztos lehet az ember: ha olyan valakivel találkozik, aki távol-keleti származású, kínai vagy vietnámi, rajta lesz maszk, mégpedig egy komolyabb fajta, nem egy egyszerű sebészmaszk, és gumikesztyű is.
Fiatalok is ki vannak téve a koronavírus veszélyének | Magyar Hang
Egyre nagyobb hányadban mutatják ki a fiatalabb generáció tagjaiban is a fertőzést. Súlyos esetek is vannak.
Sem csütörtökön a Telekin, sem pénteken a Rákóczi téri vásárcsarnokban nem tűnik úgy, hogy áruhiány lenne a zöldség-gyümölcs pultoknál, inkább az tűnik fel, hogy a Telekin több helyen is csúnya zöldség van kint a pulton – foltos paradicsomok, szottyadt paprikák. A magyar üvegházi paradicsom kilója 1200-1300 Ft, de spanyol kilónként 700-ért is kapható.
Azért a vásárlási láz valószínűleg a piacot is elérte: valaki „azt az olcsó fajta krumplit” reklamálja az eladón, de ő a fejét csóválja, azt válaszolja, azonnal elvitték az összeset. Az egyik vegyesboltos éppen a kollégájának önti ki a lelkét, amikor bekukkantok hozzá: reggel óta sorban állt a nagykernél, így is csak három karton vécépapírt sikerült beszereznie, azt is drágábban.
A hét meglepetése, hogy a Telekin két távol-keleti üzletben is tartanak maszkot, amit a patikákban többnyire hiába keres az ember. Van egyszerű műtősmaszk ötszáz forintért és komolyabb, szűrős műanyag maszk is 3000 forintért.
Változásokat vezete be az Aldi a koronavírus miatt | Magyar Hang
Rövidül a nyitvatartás.
