Az igazságtétel kudarca a rendszerváltozás nagy hiányossága – mondta lapunknak adott interjújában Kónya Imre. A Magyar Demokrata Fórum hajdani frakcióvezetőjét, későbbi belügyminisztert annak kapcsán kérdeztük, hogy harminc évvel ezelőtt tartották az első szabad választásokat. Szóba került az ’56-ban szétlőtt Rákóczi út emléke, Orbán Viktor beszéde, a parlamenti ellenzékként igazságtalan Fidesz, a média hatalma, Antall József és Soros György „harca” és az, hogy miért érdemel köszönetet Magyar Bálint és Tölgyessy Péter.
(...)
– Alig egy év alatt sikerült lerakni az átmenet alapjait, 1990. március
25-én és április 8-án megtartották a szabad választásokat. A parlamentben aztán kiderült, hogy az egykori harcostársak Antall Józsefnek és kormányának kérlelhetetlen ellenségei. Beleértve az akkor még egyházellenes, liberális Fideszt is. Orbán még önt is a gyűlölet karmesterének nevezte. Emlékszik?
– A Fidesz nagyon kemény és sokszor igazságtalan ellenzéke volt a kormánynak, de ellenségnek egyik ellenzéki pártot sem nevezném. Ami a „gyűlölet karmestere” dolgot illeti, nem különösebben rázott meg, hisz aki ismert, tudta, hogy a gyűlölködés mindig is messze állt a habitusomtól, az ilyen erős mondatok elviselése pedig a politikusi életforma velejárója. Orbán ezzel a kijelentésével a Kónya–Pető-vitára utalt, amely a Zétényi-féle igazságtételi törvényről szólt.
(...)
Németh Miklós: Orbán hamis mítoszt épít | Magyar Hang
Szervezett akció volt, amikor több száz keletnémet a páneurópai pikniket kihasználva átment a határon - mondta lapunknak adott interjújában Németh Miklós. Az egykori miniszterelnök szerint a határnyitás kulcsdátuma nem június 27. és nem is augusztus 19., hanem szeptember 10-11. A harminc évvel ezelőtti eseményekről, Gorbacsov kézfogásáról, Nagy Imre újratemetéséről, Kádár lelkiismeretéről, Soros Györgyről, migránsválságról, mítoszépítésről és az elszalasztott lehetőségekről beszélgettünk.
– Az igazságtételi törvényt sikerrel fúrta meg az akkori ellenzék: az SZDSZ tartózkodott, az MSZP és a Fidesz ellene szavazott, Göncz Árpád nem írta alá, a Sólyom László vezette Alkotmánybíróságon pedig végképp elbukott. Az igazságtételnek ezek után senkinek nem volt bátorsága vagy szándéka nekifutni, így nem is lett belőle semmi.
– Az igazságtétel kudarca valóban a rendszerváltozás nagy hiányossága. Az egész akkor működött volna, ha az igazságtételi törvényt nemcsak a kormánykoalíció, hanem a hajdani Ellenzéki Kerekasztal valamennyi pártja támogatja. Ehhez persze nagy bátorság kellett volna, hiszen a közvéleményt befolyásoló, a médiában rendszeresen megszólaló megmondóemberek szinte egyöntetűen elleneztek bármilyen igazságtételt, a Zétényi-törvény kapcsán boszorkányüldözést, nemtelen politikai bosszúhadjáratot emlegettek. De tételezzük fel, hogy ennek ellenére az SZDSZ mint a legnagyobb ellenzéki párt beáll a törvény mögé, akkor nyilván Göncz Árpád sem fordul az Alkotmánybírósághoz. Ha így történt volna, minden bizonnyal az Alkotmánybíróság is zöld jelzést adott volna a törvénynek, akkor is, ha valaki, akár az MSZP képviselőcsoportja utóbb megtámadta volna.
(...)
Harminc évvel a rendszerváltás után lehet-e nemzetről beszélni? Milyen hatást gyakorolt pályájára 1956? Miért volt legitim tárgyalópartnere az állampártnak az Ellenzéki Kerekasztal? Miért nem tárgyaltak Németh Miklós miniszterelnökkel az átmenetről? Milyen jelentősége volt a rendszerváltás folyamatában Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének? Valóban Soros Györggyel kellett küzdenie Antall Józsefnek, ahogy ma erre Orbán Viktor emlékszik? Mi lett volna, ha Antall életben marad?
Keresse a legfrissebb, 2020. március 27-én megjelent 13. lapszámunkban! Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, vagy digitálisan! És, hogy miről olvashat még a 13. számban? Itt megnézheti!
