Nem kell a kutyákat veszettség ellen oltatni

Még mindig kevesen tudják, de a járványvédelmi intézkedésekre való tekintettel a Nébih türelmi időt biztosít a kutyák vakcinázására.

Sokan állnak sorban az állatorvosi rendelők előtt, ami messziről látszik, mert zömmel az utcán teszik, miután a várótermekben javarészt nehezen megtartható a kívánt távolság. Két kutyánk közül az öregebb, Száva szívbeteg, reggel-este gyógyszert szed, amit nagyon kedvel, mert a pirulák legrosszabb esetben májkrémbe töltve kerülnek a nagy duda orra elé. Ebből fakadóan viszont időnként májkrémet kell vásárolni, néha meg gyógyszert íratni és kiváltani. Ezt csak azért említem, mert szívem szerint maradnék itthon. A héten kétszer kanyarodtam az állatorvosunkhoz. Vittem a kutyákat is, hogy ha már el kellett jönnöm, szőrmentén adjon nekik veszettség elleni emlékeztető oltást is. Mindegyik esetben egyértelmű volt, hogy legalább másfél órát kéne várakozni, inkább hazamentünk.

Azután jött a felismerés: Száva kutya gyógyszere fogyóban van, cselekedni kell. Ezért aztán felhívtam az egyik szomszéd településen lévő állatpatikát, ami rendelő is egyben. – Igen, van – mondták – és kivételesen recept nélkül is kiadjuk – ajánlották, aminek valószínűleg jobban örültem, mint Száva kutya a májkrémnek. Kutya nélkül érkezem, a rendelő-patika előtt itt is szép hosszú sor ül. Már ami a kedvenceket illeti, a kísérőik inkább ácsorognak. Úgy fest, ma itt szakállas napot tartanak, mert szálkás szőrű tacskó, közép schnauzer, brüsszeli griffon is szellőzködik a tavaszi napsütésben, kivétel nélkül olyan ábrázattal, mintha a gazdájuk menhelyre készülne beadni őket.

Pedig pont nem erről van szó, a kedves asszisztens azt mondja, túl sok ideje van a gazdáknak, ma például több kutyát is azért hoztak ide, mert kullancsot talált bennük valamelyik családtagjuk. – Na, ez az a dolog, amit békeidőben sokkal ügyesebben kezelnek a gazdák, úgyis mint: kiszedik otthon – mondja a galamblelkű asszisztens, miközben átadja a méregdrága gyógyszert. Azt is mondja, a kutyások ráérnek, ezért ürügyet keresnek arra, hogy elmehessenek valahová a szokásos sétákon túl. Mert ugye mi van akkor, ha Foltoskának nem írt a menyasszonya, ezért szerelmi bánata van? Vagy ha nem ízlett neki az ebédre felszolgált szuvidált malacpofán a curryszósz?

Az állatorvos sok esetben nem a blökit, hanem gazda lelkét kénytelen pátyolgatni. A lágyszívű asszisztens szerint sokan most akarják beadatni ebeiknek az amúgy kötelező veszettség elleni oltást, pedig ez is haladékot kapott a veszélyhelyzettel, visszavonásig. Úgy bólogatok, mintha ezt tudnám, majdnem kapok is egy jutalomfalatot. Az asszisztens állatorvos kollégái vágyát is tolmácsolva arra kéri a gazdákat: csak akkor vigyék el a jószágot hozzájuk, ha annak valós oka van.

A haladék hírének megörültem, mint curryszósz a malacpofának, de azért rákerestem a dologra. Igaza volt az asszisztensnek, a Nébih már március 19-én közzétette a honlapján, hogy „az országszerte érvényben lévő járványvédelmi intézkedésekre való tekintettel türelmi időt biztosít a kutyák veszettség elleni ismétlő oltásának beadatására. A hatóság a korlátozások visszavonásáig a szabályoknak megfelelően rendszeresen oltott ebek esetében nem szankcionálja az évente esedékes, ismétlő oltás elmaradását.” És hogy a kötelező oltás pótlásának határidejéről a későbbiekben tájékoztatják az érintetteket – írják.

A vonatkozó rendelet értelmében az állattartó köteles – lenne – minden 3 hónapos kort betöltött kutyát 30 napon belül, az első oltást követően 6 hónapon belül, majd ezt követően évenként veszettség ellen beoltatni. A koronavírus járvány miatt kialakult helyzetre való tekintettel „az állategészségügyi hatóság – további intézkedésig – nem alkalmaz szankciót azon a szabályoknak megfelelően rendszeresen oltott ebek tartóival szemben, akik az évente esedékes veszettség elleni ismétlő oltást határidőben nem adatják be”. Békeidőkben ez súlyos pénzbírságot jelenthetne.

A Nébih leírása szerint „a veszettség heveny, agy- és gerincvelőgyulladással járó, vírusos betegség, amely elsősorban a veszett állat harapásával, marásával terjed, és általában halálos kimenetelű (emberek esetében, ha már kialakultak a betegség tünetei, a túlélés orvostörténeti ritkaságnak számít). A vírus valamennyi melegvérű állatot megbetegíthet, így a házi és vadon élő emlősállatok minden fajában kialakulhat a betegség, a madarak azonban kevésbé fogékonyak a fertőzésre.”

Ami a kór gyakoriságát illeti: „2015-ben mindössze egy denevérben találtak veszettséget, klasszikus veszettség nem fordult elő hazánkban. 2016-ban egy (róka), 2017-ben három (egy róka és két kecske) esetben mutattak ki veszettséget Magyarországon.” – olvasható a honlapon.

Megnyugodva térek haza. Zörög a táskámban a gyógyszeres doboz, kapcsolnak a pavlovi reflexek. A két kutya ennyire még nem örült nekem hazatértemkor.