Az állam által nagy hanggal bejelentett 70 százalékos bértámogatás valójában ennél sokkal kevesebb, magasabb fizetésnél az is előfordulhat, hogy az állam többet keres az ügyleten, mint amennyibe az kerül számára – írja a G7.hu. A gazdasági szakportál cikke szerint az intézkedés részletes szabályai azt mutatják, a munkáltató akkor kaphat bértámogatást, ha legalább napi 4-5,6 órában foglalkoztatja alkalmazottját és fizeti utána a részmunkaidős bért, továbbá a kieső 2,4-4 óra kieső munkaidőre jutó bér 30 százalékát, s ehhez rakja hozzá az állam a maradék kieső munkaidőre jutó bér 70 százalékát.
Azonban ez sem teljesen igaz, hiszen a számítás alapjául szolgáló bért is maximálták a minimálbér kétszeresében, azaz bruttó 322 ezer forintban. Így valójában 75 ezer forintnál többet egyetlen esetben sem vállal át az állam az érintettek fizetéséből.
A portál számításai szerint 212 ezer forintos nettó átlagbér és 50 százalékos munkaidő-csökkentésnél az állam már csak a teljes bér 30 százalékát fizeti, nettó háromszázezres fizetésnél pedig alig negyedét. Ha a munkaidő harmada marad ki, akkor 21 százaléknál semmiképpen nem nagyobb a 70 százalékosnak kommunikált átvállalás, az átlagbérnél pedig már csak a fizetés nagyjából hatoda jön a költségvetéstől.
Palkovics: A bérköltség 70 százalékát is átvállalhatja az állam | Magyar HangDe nem ez a legmeghökkentőbb, hanem az, hogy az állam magasabb bér esetén akár kereshet is a bértámogatáson. Ez annak köszönhető, hogy miközben a munkavállaló bérének egy kis részét kifizeti az állam, addig többletköltség vállalására is kényszeríti a cégeket a kötelező képzéssel. A cégeknek ugyanis ennek az idejére is bért kell fizetniük, miközben a munkavállaló bevételt nem termel.
A költségvetés szempontjából viszont ez többletbevételt jelent, hiszen a bér után mind a munkavállaló, mind a munkaadó fizetnek járulékokat és adót. Azaz az állam tényleges költsége, a nagy bérátvállalással, még a fentieknél is jóval kevesebb. Olyannyira, hogy egy pont (azaz igen magas bérszint) felett keresne a költségvetés a dolgon, már ha lenne olyan cég, amely ezt bevállalja.
A kormány által megálmodott konstrukció még a maximális bérátvállalás esetében is harmadannyi többletbevételt hoz az államnak (a képzési időre fizetett bér utáni adók és járulékok miatt), mint amennyit bérhozzájárulásként kifizet. Így az említett egy ember után fizethető maximum 75 ezres támogatás valójában kevesebb, mint 50 ezer forintjába kerül a költségvetésnek. Azaz a maximum állami ráfordítás az érintett munkavállaló fizetésének 23 százaléka, szemben az állami politikusok által emlegetett hetvennel.
Kisebb munkaidő-csökkenésnél pedig logikusan ennél is sokkal alacsonyabb, a 30 százalékos kiesésnél például legfeljebb a bér hetede, egy átlagos fizetésnél pedig mindössze a tizede. Valamivel 630 ezer forint feletti nettó bérnél pedig (függetlenül a munkaidő kiesés mértékétől) átfordulna a dolog, és többet fizetne a cég, illetve a munkavállaló a képzési időre járó bér után adóként, illetve járulékként, mint amennyi az állami támogatás.
Összességében a portál számításai azt mutatják, hogy nem igazán ösztönöz a támogatás igénybevételére a kurzarbeit magyaros változata, mert a teljes mérleg legalábbis kétséges a vállalkozó számára.
