Máig nem csillapodó vihart kavart a zsidó közösségben a Dohány utcai zsinagóga idegenforgalmáért felelős Gari Kft. tavalyi, a forgalom után járó jutalékának összege. A céget a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségével (Mazsihisz) kötött szerződése alapján 93 millió forint prémium illeti meg, miközben a Mazsihisz a koronavírus-járvány miatti gazdasági krízisre hivatkozva 20-40 százalékkal csökkentette saját dolgozóinak bérét.
A kiugró gazdasági eredményt hozó tavalyi esztendő után járó „szuperprémium” azért is keltett feltűnést – az Index.hu is írt róla –, mert Rosta Márton, a Mazsihisz jogásza április elején sokaknak eljuttatott körlevélben fejezte ki főként morális aggályait az összeg miatt. Sőt, miután szavai nem győzték meg az elnökséget, felmondott a szövetségnél.
A birtokunkba került levél a Gari Kft. szerződésébe is betekintést enged. E szerint a jó nevű turisztikai szakember, Róna Iván tulajdonában lévő és ügyvezetésével működő cég havi nettó 1,7 millió forintos megbízási díj ellenében szervezte tavaly a fővárosi zsidónegyed turizmusát. A megállapodás szerint célprémium akkor jár, ha a turisztikai bevétel eléri a bruttó 1,1 milliárd forintot. E feletti árbevétel esetén az összeg tíz százaléka illeti meg a céget. Ezt az egyébként elérhetetlennek tetsző határt a korábbi években is megugrotta Róna vállalkozása. Rosta levele szerint 2018-ban 55 millió forintot fizettek ki a forgalom után jutalékként. A 2019-es év még jobban sikerült: 1,7 milliárd forintot is meghaladta a nettó árbevétel, így jött össze a Gari Kft. 93 milliós sikerdíja.
Rosta Márton írásában arra hívta fel az elnökségi tagok, elöljárók, rabbik figyelmét, hogy – a példaként hozott önkormányzati és piaci cégekkel szemben – a Gari Kft.-vel 2017-ben kötött szerződésben a jutaléknak nincs plafonja. Rosta álláspontja szerint ezért a 93 milliós prémiumigény jó erkölcsbe ütközik, így a jogügylet semmis, emiatt a Mazsihisz megtagadhatta volna a prémium kifizetését. A jogász úgy gondolja, a kifizetésnek büntetőjogi vetülete is lehet, ugyanis az idei turisztikai szezont alighanem lenullázó koronavírus-járvány olyan súlyos gazdasági válságot idézett elő, hogy ha átutalják a 93 milliónyi jutalmat – anélkül, hogy azt megpróbálnák jelentősen mérsékelni –, felvetődhet a hűtlen kezelés gyanúja is (Rosta Mártont kerestük, de nem kívánt nyilatkozni).
A jogi állásfoglalás ugyan nem győzte meg a Mazsihisz vezetőségét, de azért cselekvésre késztette. Heisler András elnök érdeklődésünkre azt írta, hogy a vállalkozói számla jogosságához nem fért kétség. A vezetőségi ülésen arról egyeztek meg, hogy a prémiumot három egyenlő részletben, jövő év májusáig fizetik ki, a Gari Kft. alapdíját pedig 40 százalékkal csökkentik december 31-éig.
A sikerdíj számításának módján viszont nem változtattak: a 2019. évi forgalmi jutalék feltételei lesznek érvényesek idén és jövőre is. Mint írta, úgy kalkulálnak, a turisztikai árbevétel idén nem éri el az 1,1 milliárd forintos határt, azaz nem kell prémiumot fizetni a cégnek. – A Gari Kft.-vel kötött megállapodás a Mazsihisz számára lényegesen kedvezőbb, mintha 10-20 százalékos engedményt kértünk volna a tavalyi jutalékból – magyarázta Heisler, hozzátéve, hogy a cég átláthatóságához, szakmaiságához és „elképesztő eredményeihez nem fér kétség”.
A Mazsihisz és a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) dolgozóinak állománygyűlésen jelentették be a fizetéscsökkentést. Az, hogy ennyire kínosan csúszott egybe a jutalékfizetés a dolgozókat érintő megszorításokkal, annak tudható be, hogy a Mazsihisznél ekkorra végeztek a Garit megillető prémium számfejtésével – hallottuk forrásainktól, akiknek másik része a jutalék nagysága mellett az időzítést is nagyon szerencsétlennek tartja.
Heisler András, a jogász levelében ecsetelt vállalkozói szerződés jó erkölcsbe ütközésére vonatkozó kérdésünkre azt közölte: nem szabad a járványhelyzetet és egy vállalkozói szerződés teljesítését összekeverni. – A Gari Kft. tavalyi teljesítése minden várakozásunkat felülmúlta, s a Mazsihisz minden szerződött partnere felé teljesíti kötelezettségeit. A dolgozói fizetések csökkentésével jelentős létszámleépítést kerültünk el, de a krízishelyzetbe jutott munkatársaink segítésére dolgozói szociális programot indítunk – írta.
Rosta Márton jogász hűtlen kezelést lebegtető álláspontjára Heisler úgy reagált, hogy „butaságokat felesleges kommentálni”, a vezetőség egyértelműen nem osztotta a véleményét; az ügyvédi irodával való szerződésbontást pedig korrekt döntésnek tartja.
Róna Ivánt, a Gari tulajdonosát-ügyvezetőjét is megkerestük. Ő azonban nem akart nyilatkozni, így a jogász távozását firtató kérdésünket sem kívánta kommentálni.
A prémiumügy felszínre hozta a Mazsihiszen belüli vitákat is. A kritikusok egy része, a Heisler András tavalyi újraválasztásával kisebbségbe szorult ellenzék, Rosta levelében a Heisler-féle vezetést illető kritikáik igazolását látja. Nem értik, miként lehetséges, hogy egy államilag finanszírozott, jelentős turisztikai bevételhez jutó egyház már az első negyedév után jelentős fizetéscsökkentésre kényszerül (egyébként a Mazsihisznél a teljes költségvetést újratervezték, fejlesztéseket állítottak le a válság miatt). Mások a méltatlan helyzetbe hozott dolgozókért aggódnak.
Ám akadnak, akik a szivárgó hírek és levelek alapján a Mazsihisz és a BZSH mint legnagyobb létszámú, iskolákat és idősotthont is működtető hitközség között feszülő ellentétet látják a jutalékügy mögé. Mester Tamás BZSH-elnök korábban is kritizálta a Gari Kft.-nek járó prémiumot, és az idei szavazáson is ellene voksolt. (Ez annyiban érdekesség, hogy Róna Iván a BZSH elöljáróságának is tagja). Megkeresésünkre Mester Tamás annyit közölt, hogy nincs ellentét a BZSH és a Mazsihisz között. Különvéleménye a prémiumügyben van, álláspontját, ahogy korábban, ezután is vállalja.
Heisler nem titkolta, hogy belső hatalmi harcok eredményének tartja a sikerdíj-kifizetés miatt előállt helyzetet. Erre a felvetésre, illetve, hogy tud-e arról, hogy érdekcsoport szerveződne ellene, azt felelte: minden demokratikus rendszerben, a Mazsihisz vezetőségében és közgyűlésében is ütköznek a vélemények. – Néhány ember egy jogilag, gazdaságilag és morálisan is megfelelő döntéssel szemben vesz igénybe nem demokratikus eszközöket, amelyek célja a Mazsihisz lejáratása. Vitának a döntés előtt van helye, azt követően már egységesen kell fellépni – aki ezt nem érti meg, az magát a demokráciát nem tudja értelmezni – írta. Heisler András azonban nem lát vélemény- és érdekütközést a BZSH és a Mazsihisz között. Mint írta, a két vezetőségnek több együttes ülése volt, ahol konstruktív együttműködést tapasztalt és közös döntéseket hoztak.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/20. számában jelent meg május 15-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, vagy digitálisan! És, hogy miről olvashat még a 20. számban? Itt megnézheti!
