„Jézusom” felkiáltással próbálnának lebeszélni erről a munkáról

„Jézusom” felkiáltással próbálnának lebeszélni erről a munkáról

Fotó: Végh László / Magyar Hang

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Valahol a nappali és az előszoba között álltunk az egri Béketelep egyik albérletében, ahol körülbelül egy másodperc elég volt arra, hogy megértsük, mi mindenre képes a szociális munka. A pillanat koreográfiája így nézett ki: belépett a lakásba Puporka Adrienn, és annyit mondott, hogy „gyerekek, mehettek pingpongozni a Szetába”. Csaba és Jázmin a levegőbe bokszolt és ugrálni kezdett, mire mi édesanyjukkal, Oláh Renivel helyet foglalunk, ők már játszanak is a Szegényeket Támogató Alap Egri Alapítványa központjában.

A szervezet egy abból a tizenkilencből, amelyik aláírta azt az operatív törzsnek és az Emberi Erőforrások Minisztériuma Szociális Ügyekért Felelős Államtitkárságának címzett nyílt levelet, amelyben öt pontba szedték követeléseiket. Gyors tesztelést, védőfelszereléseket, célzott támogatást, egy közszolgálati alap létrehozását kérik, és végül, de nem utolsósorban azt szeretnék, hogy „kapjon a szociális munka is méltó elismerést a kormányzati kommunikációban”.

(...)

Nehéz helyzetben kell helytállniuk a szociális szféra dolgozóinak (Fotó: Végh László / Magyar Hang)

A szociális szféra elképesztően színes ágazat, szereplőiben három tényező mindenképpen közös. Először is az, amit jobb híján nevezzünk határtalanságnak: foglalkozzon valaki akár hajléktalanokkal, mélyszegénységben élőkkel, dolgozzon gyermekvédelemben vagy idősotthonban, az biztos, hogy szinte sosem reggel 8-tól délután 4-ig tart a munkaidő – és valószínűleg ügyfelei életének minden területével foglalkoznia kell.

(...)

– De én sokkal jobban érezném magam, ha az ismerőseim nem kérdeznének vissza, hogy mit is csinálok, amikor elmondom, hogy szociális munkás vagyok. Még jobb lenne, ha elismerően bólogatnának, amikor részleteket árulok el nekik, elfogadva feladataink nehézségeit, és kihagynám azt a részt, amikor „Jézusom!” felkiáltással próbálnának lebeszélni erről a munkáról – meséli a Szociális Ágazatban Dolgozók Szakszervezetének (SZÁD) budapesti és Pest megyei alapszervezetének titkára, Juhász Eszter.

(...)

Mit szeretnének a szociális szféra dolgozói? Mi mindennel foglalkoznak? Mennyi pénzre lenne szükségük? Mi erre a kormány válasza? Miért nem elég erőteljes a szociális ágazatban dolgozók érdekérvényesítő képessége? Van-e a szakmának presztízse? A válaszokat és a szektorról készült összeállításunkat megtalálja a Magyar Hang május 22-én megjelent 2020/21. számában.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/21. számban? Itt megnézheti!