Lemos majd a zápor minden bánatot – ezekkel a szavakkal igazít útba a férfi, akinek a portáján csengetek, rossz címen. És aki pontosan tudja, miért jöttem ide Lőkösházára, a román határ mellé, a Gyulai járásba. Zápor tényleg kerekedik, de hogy minden bánatot lemosna, azt nem hiszem.
„Elhunyt Orsós Krisztián, a Lőkösháza KSK 22 éves egykori labdarúgója, akinek daganatos betegsége miatt tavaly nyáron amputálták az egyik lábát” – írtuk két hete. Az özvegy, a húszéves Sipos Antonietta Zseraldina, valamint a kislányuk, az alig egyéves Orsós Lilien Kloé most Antonietta (Netti) szüleinél lakik, ide kanyarodom.
Orsós Krisztiánnál és családjánál tavaly augusztusban jártunk. A labdarúgó akkor elmondta, 2018 szeptemberében egy bajnoki mérkőzésen a kapus beleszállt a sípcsontjába. Sem a kapus, sem ő nem volt vétkes a balesetben. A csont nem tört el, a becsapódás helyén keletkezett egy duzzanat. A sérülés nem múlt el. A doktorok többször is megvizsgálták, végül csontizotóp-diagnosztikát is előírtak, amelyre 2018 őszén egy tavaly márciusi időpontot kapott. Hosszú kálvária után tavaly augusztusban a Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinikáján kiderült, hogy a Krisztián lábában lévő duzzanat egy rosszindulatú daganat, amit nagyon komplikált lett volna megműteni, teljesen eltávolítani, majd transzplantációval pótolni a sípcsontot, a vádlit leválasztani stb. Fennállt a kilökődés veszélye meg az, hogy a rák visszatér. Vagy volt az a lehetőség, hogy levágják Krisztián lábát a térde alatt. Mivel nehéz döntést kellett meghoznia, kapott két nap gondolkodási időt. Ott helyben a csonkolást választotta. „A hosszú életet a feleségem és a kislányom mellett csak úgy tudták megígérni, ha levágják a lábamat. Nem volt kérdés, hogy a családomat választom” – mondta riportunkban Krisztián.
A családapa tavaly októberben már a méretre készített műlábával rúgta a labdát Lilien Kloénak. A tél végén derült ki, hogy sajnos nincs minden rendben – meséli Netti. Egyszerű torokgyulladásnak indult, de nem akart gyógyulni, ezért másik orvost keresett a család. Ekkor tudták meg, hogy nem torok-, hanem súlyos tüdőgyulladásról van szó. Krisztián kapott gyógyszereket, jobban is lett, de gyakran hányt, gyenge volt, sokat köhögött. Azt hitték, ez még a tüdőgyulladás miatt van.
Közben a család Krisztián halála előtt két héttel a krízislakásból át tudott költözni abba a házba, amelyet a Magyar Labdarúgó Szövetség ötmillió forintos támogatásával tudtak megvenni és berendezni. Az eleki cigánytelepen álló ház nem az ő nevükre, hanem az önkormányzatéra került, viszont elméletileg a kislány nagykorúságáig ott maradhatnak.
Most, Krisztián halála után 20 éves felesége lesz a bérlő, a bérleti jogot pedig majd a kis Lilien örökölheti. Bérleti díj nincsen, csak a rezsit kell fizetni. Amikor május 11-én Krisztiánt bevitték a kórházba, utoljára, Netti a kislányával a szüleihez költözött, azóta nem tud visszatérni a házukba a fájó emlékek miatt.
Az utolsó hetekben Krisztián olyan gyenge volt, hogy a felesége „szerette, gondozta, fürdette, tisztázta” – meséli Netti anyukája, Ágnes. A gyengeség miatt vitték kórházba, először a halála előtt egy hónappal. A tavalyi operációkor azt mondták nekik a szakemberek, hogy jó ideig gyenge lesz az immunrendszere. A halála után kérdezték az orvosok, Netti tisztában volt-e férje betegségével, hogy csontrákja volt. Ezzel igen, de azzal nem, hogy a szervezetében több áttét is keletkezett a műtét óta. És hogy körülbelül egy százalék esélye volt a túlélésre. – Az egész testét behálózta, mindenét megette a daganat – fogalmaz Netti.
Krisztián nem mondta el nekik, amit tudott a betegségéről. A család utólag rakja össze a mozaikot: valószínűleg már tavaly nyáron, a műtétkor tudni lehetett, ha nem vágják le a lábát, csak 1-2 hónapig élt volna. Amikor egy héttel a halála előtt újból kórházba került Krisztián, megmondták neki, hogy haldoklik. Akkor saját felelősségére még hazament. – A szavak szintjén ekkor sem adta fel a küzdelmet, a lelkében viszont igen, ezért is halt meg egy hét múlva – véli az özvegy, aki a koronavírus miatt nem mehetett be a kórházba.
Krisztián sokat szenvedett, de csendben tűrte, nem panaszkodott. Az utolsó időkben már annyira rosszul volt, hogy enni is alig tudott. Amikor május 11-én bevitték a kórházba, feleségével este még beszéltek telefonon. Azt ígérte, 3-4 nap, és hazamegy. Másnap délelőtt meghalt. Egy hét múlva volt a temetése. Az MLSZ támogatásából még maradt százezer forint, a szertartást az özvegy ebből az összegből és kölcsönből fedezte.
A százezer forintot a polgármesteri hivatal őrizte, úgy volt, hogy ameddig tart, a rezsit abból fedezik, de most nagyobb szükség volt rá. Abból fizették ki a koporsót. Az özvegynek koszorúra nem volt pénze, azt a szülei vették meg helyette, „hogy ne maradjon csúfságba”. Krisztián felesége és kislánya május 11-én egy fillér nélkül érkezett a szüleihez. A fiatal házaspárnak volt egy biztosítása, az onnan befolyó pár száz ezer forintból az özvegy síremléket szeretne állíttatni. Netti alig negyvenezer forint gyedet kap, ennyiből kellene megélniük, plusz a kölcsönöket visszafizetni. Van olyan hitel is, amit még Krisztiánnal közösen vettek fel. Ekkor a családfő „még jól bírta magát”, nem okozott gondot a törlesztőrészletek fizetése, hiszen a labdarúgás mellett (ebből is volt bevételük) több helyen is dolgozott.
Mindent összevetve Antoniettának körülbelül egymillió forintos tartozása van. – Nemsokára lesz a pomana, cigány szokás szerint. Na, arra is annyi minden kell, hogy elképzelni is nehéz – panaszolja Antonietta. A család a halál utáni hatodik héten misét mondat a halott lelki üdvéért, amit tor követ. Ez a pomana. Az ezt megelőző hat hétre szigorú szabályok vonatkoznak, ezen idő alatt tilos többek közt zenét hallgatni, énekelni, hajat vágatni, borotválkozni. A hat hét után el lehet dönteni, hogy a rokon vagy egykori barát továbbra is betartja-e a gyászszokásokat három vagy hat hónapig, illetve egy évig.
Krisztián esetében nagyon sokan felvették a gyászt. A fiatalember halála és a temetés közötti időszakban mindennap virrasztottak. Akkor is vendégül kellett látni az érkezőket. Ez is borzasztó nagy összeg, mert ilyenkor ital és főtt étel kell illem szerint. – Nem maradhattunk szégyenben – mondja Netti.
Engem is sokadszor kínál. Hol kávéval, most éppen üdítővel. Illem szerint. Lilien pedig főtt tésztát hoz kis markában, az volt a köret az ebédhez. Nemcsak aranyos, szép gyerek is, hatalmas kék szeme van. Az anyja szerint tudja, hogy meghalt az apukája. – Keresi, megy az ajtóba, hívja: apa, gyere be! Olyan, mintha látná – mondja Antonietta.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/22. számában jelent meg május 29-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, vagy digitálisan! És, hogy miről olvashat még a 22. számban? Itt megnézheti!
