Csütörtökön délelőtt fél tizenegykor megkezdődött a száz éve aláírt trianoni egyezményre, a területelcsatolásokra emlékező ülés. Ha testben nem is, de lélekben itt vannak a világban szétszóratott magyarság képviselői is, hangzott el a Parlamentben.
Lélekben és érzésben 15 millió magyar miniszterelnök kívánt lenni Antall József, amivel kialakította a nemzetpolitika prioritásait. Viszont húsz évnek kellett eltelnie, hogy mindez beérjen – jelentette ki az Országgyűlés alelnöke, Latorcai János. A közjogi egyesítés viszont csak az alapja egy erős szellemi egyesítésnek, tette hozzá.
Szűcs Lajos jegyző ismertette ezután az Országgyűlés politikai nyilatkozatát a nemzeti önazonosság védelméről. Részlet a Kövér László, Semjén Zsolt, Potápi Árpád és Pánczél Károly által jegyzett nyilatkozatból:
„10. Felhívjuk az Európai Bizottságot, hogy az uniós tagállamokban számbeli kisebbségben élő őshonos nemzeti közösségek több mint ötvenmillió tagjára – úgy is, mint európai adófizetőkre és választópolgárokra – tekintettel, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója által 2013-ban indított nemzeti, etnikai és nyelvi kisebbségvédelmi javaslatok tárgyában kezdeményezze kötelező érvényű uniós jogszabály megalkotását.
11. Felhívjuk az Európai Unió tagállamainak polgárait, hogy támogassák a Székely Nemzeti Tanácsnak az európai régiók gazdasági és kulturális fejlődését erősíteni hivatott, folyamatban lévő európai polgári kezdeményezését.”
Latorcai ezután felkérte az Országgyűlés elnökét, hogy tartsa meg nyitóbeszédét.
Kövér László házelnök szerint egyes erők gyarmatosítani akarják a nemzeteket. Akik száz éve csak a magyar nemzetet akarták kivégezni, azok most a többi nemzetet is. „A magyar politikai gondolkodás inkább közjogi, nem geopolitikai. Nem volt ez mindig így, az Árpádok még másképp gondolkodtak.” „Belső és külső aknamunka, külföldről pénzelt bolsevikok: az eredmény Trianon.” Kövér szerint ki kell mondani, hogy ez nem történhet meg velünk még egyszer.
Magyarországot politikai egyedüllétre ítélték, de a nemzethatárokon átívelő összetartás erősebbnek bizonyult azoknál az erőknél, amik azt fel akarták számolni. Kövér úgy látja, hosszú ideje az volt a Kárpát-medencében a főszabály, hogy ha valaki sírt, akkor szomszédai nevettek és fordítva. A globalizmus előttünk álló szakaszában ez megváltozhat szerinte. Európa határai, úgy látja, addig tartanak, amíg kereszt van a temetői sírhelyeken. Amikor ez megváltozik, Európa kisebbségben marad a területén.
Mi jut azok osztályrészéül, akiknek megmásítják a nevét, akiket megbüntetnek saját jelképeik használata miatt? Milyen életük van azoknak, akiknek a diktatúrákban elrabolták egyéni és közösségi javait, és később sem kapták vissza azok töredékét sem? – kérdezte a házelnök.
A magyar állam nevében legmélyebb hálánkat fejezte ki Kövér az elcsatolt területeken élőnek. Nemkülönben azért, hogy lojális és értékteremtő polgáraivá váltak azon államoknak, amelyekbe kényszerítette őket a történelem. Nem az államhatárok, hanem az állampolitikák megváltoztatásával kezelhetőek a mai problémák, jelentette ki a házelnök. A nyilatkozat ezért fordul felhívással nemcsak a szomszédos országokhoz, de az Európai Tanácshoz vagy az ENSZ-hez is. Ez az ügy egyszerre szolgálja elmondása szerint a magyar nemzet, a szomszédaink és az egyesült nemzetek jövőjét.
Az összevont vitát Latorcai elnapolta, a határozathozatalra később kerül sor.
Áder János következett ünnepi beszédével. Bevallom, azt a turáni törzset éles ellenszenvvel szemlélte egykor és szemléli ma is – nyitott egy idézettel, ami úgy folytatódott, hogy a magyarok sokáig elfojtották kisebbségeiket. Az angol diplomatának, aki ezt írta, jelentős szerep jutott a határok meghúzásakor. Mit tudott ez a diplomata Magyarországról, Szent István államalapításáról, a világraszóló nándorfehérvári diadalról? Mit tudott Mátyás reneszánsz udvaráról? A reformkor szellemi óriásairól? 1848-as szabadságharcunkról? Áder szerint az említett diplomata, Harold Nicolson minderről keveset tudott, a magyarok történelmét mégis alapvetően befolyásolta.
Száz éve ezen a napon Magyarország gyászolt, mondta, Budapest is feketébe öltözött. Az újságok is gyászkeretben jelentek meg, a buszok és villamosok megálltak, az iskolák zárva voltak, zúgtak a harangok. A magyarok öt percig csendben álltak – jegyezte meg. „A törvénnyé tett törvénytelenséget egyetlen magyar sem tudta feldolgozni.” Több mint hárommillió magyar került a határon kívülre, Románia egyedül nagyobb területhez jutott, mint amennyi Magyarországnak megmaradt. Arról elmondása szerint már kevesebbet beszélünk, milyen gazdasági gyarapodást tört derékbe Trianon. Budapest a földrész legnagyobb malomipari központja volt még a századfordulón. 1873-ban elkészült az első hazai gyártású mozdony, 27 évvel később már az ezrediket építették meg. Világszínvonalú villamosságipar, városi infrastruktúrafejlesztés, a budapesti földalatti megépítését Európában csak a londoni előzte meg.
A köztársasági elnök szerint szólnunk kell az embereket közvetlenül ért veszteségekről is. Még nem volt trianoni döntés és nem voltak új határok, de a Kárpát-medencében „háború utáni háború dúlt.” A megszálló cseh, román csapatok brutalitása, nők megbecstelenítése, százezrek menekülésre kényszerítése jött.
Elkerülhető lett-e volna a világháború? Ki miért felelős? Áder szerint sokan osztják a véleményt, hogy bár akkor mindenki a békéről beszélt, de mindenki háborúra készült. Mindenki azt hitte, majd a másik visszalép, mindenki tévedett. Tisza István eleinte ellenezte a hadba lépést, úgy vélte, nem lépne elegendő erő Erdély megvédésére. Bécs mégis meggyőzte Tiszát, aki a háborúról döntő ülésén már csak azt akarta kimondatni: a Monarchia mondja ki, hogy nincs szándékában szerb településeket bekebelezni. Mégis jött a hadüzenet Szerbia ellen.
Áder folytatta a történelmi események ismertetését. 1918-ra három olyan monarchia sorsa teljesedett be, akik korábban döntően befolyásolták Európa hatalmi viszonyait. Pedig intelmeiben Szent István is arra figyelmeztette fiát, hogy mértéken felül senkit se büntessen. Területeink 67 százalékát mégis elvesztettük, míg más vesztes országoktól jóval kisebb területet vettek el. Magyarországot elmondása szerint a tárgyalásokra ráadásul csak egy év késéssel hívták meg. A népek önrendelkezésére vonatkozó wilsoni elveket csak Magyarország kárára érvényesítették – mondta. Apponyi Albert, a magyar delegáció vezetője mindössze egy beszéd megtartására kapott lehetőséget. Magyarország sorsáról nem ekkor döntöttek, hanem jóval korábban, „sunyi háttértárgyalásokon.”
Száz év elteltével feltehetjük szerinte a kérdést, békét hozott-e a Trianon? A válasz az, hogy nem, két évtizeddel később az öldöklés folytatódott. A döntés nem csökkentette az etnikai feszültséget sem, egy többnemzetiségű országból több többnemzetiségűt kreált. Az utolsó kérdés, igazságos volt-e a trianoni döntés. Mit gondolnak mások? Harold Nicolson évekkel később azt írta: a román igények bizottsága csak Erdélyre figyelt, a csehek és szlovákok csak Felvidékre. A maguk összességében a veszteségek igen jelentősek voltak. A területi cessziókkal sokkal több magyar került idegen fennhatóság alá, mint az a nemzetek önrendelkezésével összhangba hozható – idézte fel Áder. És Francois Mitterrand is azt mondta, hogy olyan igazságtalan békeszerződések közé tartozik a trianoni, amelyek mindig tagadták a történelmi, szellemi, földrajzi vagy etnikai realitásokat. „A következő háború drámája mindig az előző békeszerződés rendelkezései közé íródott.”
A századik évfordulón indokolt, hogy a saját házunk előtt is söprögessünk, mondta. Az ország vezetőinek katasztrofális vezetése hozzájárult a tragédiához. A konzervatív tehetetlenség, a liberális tehetségtelenség és a bolsevik utópia adott randevút egymásnak – mondta Áder. Károlyi Mihály egy dolgot megtehetett volna szerinte: egyben tartja a hadsereget. Ha Apponyi előadása fel tudta kelteni a brit miniszterelnök érdeklődését és az olasz kormányfő szimpátiáját, akkor egy időben elkezdett, szívós diplomáciai háttérmunka nem mérsékelhetett-e volna valamit a veszteségekből? – tette fel a kérdést.
Magyarországot a II. világháború óta újra és újra megvádolják a határok megváltoztatásának szándékával – mondta Áder. Pedig látni kell szerinte, hogy amikor felmerülhetett volna, Magyarország sosem élt területi követelésekkel. Mi tiszteletet adunk szomszédainknak és a hazánkban élő nemzetiségeknek – tette hozzá. Amit a nagyhatalmak elrontottak, nekünk kell kijavítanunk. Ha így teszünk, a trianoni átok lekerül rólunk – fogalmazott. Ugyanakkor nem leszünk partnerek a határon túli magyarok megtagadásában, csak a kötelékek erősítésében. Ezt a napot is tíz éve a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánították, hogy építsünk ott, ahol korábban romboltak. A magyar nemzet nemcsak volt, de lesz is – zárta beszédét.
Végül a képviselők felálltak, és elénekelték a Himnuszt, majd a székely himnuszt is.
Közben csütörtökön közleményeket adtak ki az egyes pártok. A Fidesz ugyanakkor inkább agresszív aktuálpolitizálásra használta ki a lehetőséget. A Fidesz szerint az ellenzékiek „a nemzeti kormány helyébe egy bábkormányt akarnak ismét ültetni, amely befejezi a trianoni küldetést.” Hozzátették azt is: „a magyarok elsöprő többségének bizalmával tíz éve kormányzó nemzeti oldallal szemben sok politikai manőver árán e céllal hozták létre a baloldal kényszerkoalícióját: Gyurcsányékból, a szocialistákból, a kirakatba tett Karácsonyból, a Momentumnak álcázott új SZDSZ-ből és a mára teljesen tudathasadásos Jobbikból.”
Az LMP közleményében arról írt, hogy a magyar nemzet egy és bonthatatlan száz évvel a „gyalázatos trianoni békediktátum” aláírása után is. Keresztes László Lóránt frakcióvezető budapesti sajtótájékoztatóján beszélt arról: k„özös örökség és közös jövő a Kárpát-medence, de súlyos hibát követ el az, aki azt mondja, csak a jövőbe kell tekinteni. A trianoni döntés olyan tragédia, ami mindig velünk lesz.” A politikus pozitív példaként említette a Székely Nemzeti Tanács által elindított európai polgári kezdeményezést. Jó ok van abban bízni, hogy júliustól folytatódhat az aláírásgyűjtés – mondta.
A Párbeszéd frakcióvezető-helyettese, Tordai Bence csütörtökön szintén arról beszélt az MTI szerint: Trianon az igazságtalanság szinonimája, a magyar nemzet tragédiája. „Most mellékes, hogy ki jobb- vagy baloldali, liberális, zöld vagy konzervatív, mert Trianon összmagyar ügy. Mindenkinek tisztelnie kell a történelmi traumák fájdalmát, azokat az emberi sorsokat, amelyekben Trianon törést okozott” – állította a budapesti sajtótájékoztatón. Hozzátéve, hogy vannak a „megosztás és képmutatás bajnokai”, akik „ünnepélyes díszletek között a magyarság egységéről és összetartozásáról nyilatkoznak, majd a pulpitusról lejőve már azt mondják meg, hogy kit kell utálni, kit kell gyűlölni, kit kell kirekeszteni. Nemcsak megmondják, de egy évtizede erre építik a politikájukat, évente közpénzek százmilliárdjait költik arra, hogy magyart magyarral összeugrasszanak.”
