Ha itt váltás lesz, az nem történhet olyan jogi konzekvenciák nélkül, amelyek példátlanok a demokrácia eddigi harmincéves történetében – így fogalmazott Ungváry Krisztián történész, amikor amolyan konzervatív kerekasztal mellett vele, illetve Jeszenszky Géza volt külügyminiszterrel és Reichert János publicistával beszélgettünk a múltról, jelenről, jövőről.
A hármas interjúban szó esett arról is, hogy a Fidesz mintha a miniszterelnök vallási közössége lenne, Reichert János a legfőbb bűnnek nevezte, hogy „Orbánt istenítik”. Jeszenszky Géza pedig arról beszélt, hogy Orbán Viktor 2002 után „úgy látta, tisztességes kormányzással nem tudott hatalmon maradni, ezért arra jutott, hogy a Kádár-rendszer társadalmát kell restaurálni”.
Volt-e olyan időszak a magyar történelem során, amikor közel álltunk egy polgári Magyarország megvalósulásához? Komolyan gondolta-e ezt annak idején a Fidesz, vagy valóban politikai termék volt már akkor, ahogy G. Fodor Gábor mondta később? Milyen volt a 1998-2002 közötti első Orbán-kormány? Mikor érezték először úgy, hogy a konzervatív felfogás ellenkezik azzal, amit a Fidesz megvalósít? Mik azok a Fidesz kormányzásában, aminek elfogadhatatlannak kellene lennie egy konzervatívnak? Hogyan lehet vége az Orbán-rendszernek? Készülve a 2022-es választásra, lehet létjogosultsága egy új konzervatív pártnak? A 2022-es választásra hogyan lenne érdemes az ellenzéknek a rajthoz állnia?
A válaszokat és teljes interjút keresse a Magyar Hang június 5-én megjelent, legfrissebb lapszámában!
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, vagy digitálisan! És, hogy miről olvashat még a 23. számban? Itt megnézheti!
