Szándékos emberölés és más súlyos, erőszakos bűncselekmények esetén is kizárja a feltételes szabadságra bocsátást egy friss törvényjavaslat – vagyis aki ilyen bűncselekményt követ el, jó magaviselet esetén sem szabadulhat előbb, mint a büntetés kitöltése után. A cél az indoklás szerint a győri gyermekgyilkossághoz hasonló esetek megelőzése. A Magyar Hang által korábban megkérdezett szakértő viszont kérdésesnek tartja, mennyit változtat az elkövetőn, ha valamivel több időt tölt ugyanabban a magyar büntetés-végrehajtási rendszerben, ahol kevés a kapacitás arra, hogy az elítélteket felkészítsék a társadalomba való visszatérésre.
Az erőszak elleni zéró tolerancia jegyében az Igazságügyi Minisztérium törvényjavaslatot nyújtott be kedden az Országgyűlésnek a feltételes szabadságra bocsátás szigorításáról. A javaslat célja, hogy az emberi élet szándékos kioltásával járó bűncselekmények miatt határozott tartamú szabadságvesztésre ítéltek esetében kivétel nélkül kizárja a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét – mondta Varga Judit igazságügyi miniszter az MTI-nek szerdán.
A törvényjavaslattal a kormány célja az, hogy a győri kettős gyermekgyilkossághoz hasonló tragikus eseteket megelőzze. – Szeretnénk, ha soha többet nem lenne emiatt hasonló tragédia, ezért szigorítanának a törvényen – fogalmazott a tárcavezető.
A tavaly decemberi győri gyermekgyilkosság ügye megrázta az országot: H. Gábor,
agyonverte 13 éves nevelt lányát és 10 éves fiát, majd öngyilkos lett. A férfit korábban fegyházbüntetésre ítélték, mert kalapáccsal támadt azóta elvált feleségére. Öt évet kapott, de jó magaviselet miatt nem egészen két év után kiengedték. A bíróság arra jutott, hogy a kalapácsos támadást beszűkült tudatállapotban követte el, ami beszámíthatósági képességét korlátozta.
Az ügy iratainak ismerete nélkül lehetetlen megítélni, hogy miért ez az ítélet született, ahogy azt is, miért döntött később a bv-bíró úgy, hogy feltételes szabadságra bocsátja H. Gábort. Darák Péter, a Kúria elnöke az Inforádiónak az eset után azt mondta: a bíró több szakértői véleményt is figyelembe vett. Szerinte sokszor nem lehet előre látni az elkövető kiengedésének következményeit.
A tragédia okának a kormányzat mégis azt tartja, hogy bizonyos feltételekkel a büntetés letöltése előtt is szabadulhat az elítélt. Erre a fideszes többségű parlament adott lehetőséget a legtöbb elkövető esetén, amikor elfogadta a jelenleg hatályos büntető törvénykönyvet.
Arról, hogy valóban szabadulhat-e hamarabb az elítélt, a büntetés-végrehajtási bíró dönt. Hogy milyen a gyakorlat, annak kapcsán egy ügyvédet kérdezett meg a győri gyilkosság után a Magyar Hang: Tran Dániel, a Tran és Nemes ügyvédi iroda ügyvédje és az ELTE óraadójának elmondása szerint a bíró elsősorban azt mérlegeli, milyen fegyelmi büntetései vannak az elítéltnek, és milyen dicséretei. Ha van fenyítése, jellemzően nem engedik ki. Figyelembe szokta venni a bíróság azt is, hogy van-e az illetőnek egy megtartó családi hálója, lakhatása, munkahelye, ahova visszavárják. Ha ezek fennállnak, és nincs fegyelmije, lehetővé szokták tenni az elítélt feltételes szabadságra bocsátását. A bv-intézet minden esetben véleményt ad a fogvatartottról, amit elmondása szerint hangsúlyosan vesznek figyelembe. Ám ez sem köti a bírót: a győri ügyben a bv-intézet nem javasolta a feltételes szabadságra bocsátást.
– A jelenlegi jogszabály ad egy esélyt a fogvatartottnak, hogy ha megfelelő magatartást tanúsít, és rendezett az élete, hamarabb szabadulhasson. Ez motiváció számára, hogy a viselkedését ehhez a célhoz igazítsa: érdemes követnie a büntetés-végrehajtási intézet rendjét. Ez nagyon fontos, a belső rend fenntartása szempontjából és abból a szempontból is, hogy az elkövető javulni akarjon. A bv-intézetekben alacsony a személyi állomány létszáma, sok nevelő szinte fegyőri feladatokat tölt be, és iszonyatos túlóraterhelésben dolgozik az állomány. Egy reintegrációs tisztre száz-kétszáz elítélt jut, ők intézik az elítéltek összes ügyét. Azokra a feladatokra, amelyek elősegítenék, hogy a szabadulása után a fogvatartott ne lépjen a bűnismétlés útjára, ennyi más feladat mellett nagyon kevés energia marad – mondta az ügyvéd.
A feltételes szabadságra bocsátás gyakorlatával kapcsolatban vannak kritikus vélemények is: egy 2014-es tanulmány szerint, amely több év adatait vizsgálta, összességében az elítéltek négyötöde élhetett a feltételes szabadság kedvezményével – a szerző, Polgár András szerint ez a visszaesések magas számát nézve indokolatlanul enyhe gyakorlatnak tűnik. Szerinte az intézetbeli kifogástalan magatartás sok esetben puszta túlélési ösztön. – Fennáll a veszélye annak, hogy az együttműködés addig tart, amíg a felügyelet keze elér, vagyis ameddig a kontroll tart. (…) Visszatérve a szigorú felügyelet nélküli, ugyanakkor ingergazdag és szabad világba, a megszokott szubkultúrájába, minden feltétel adott lesz ahhoz, hogy visszaessen – írja.
Kérdés viszont, hogy mennyit változtat az elkövetőn, ha valamivel több időt tölt ugyanabban a büntetés-végrehajtási rendszerben. Tran Dániel szerint a szigorítással úgynevezett reduktív büntetésvégrehajtás valósulna meg, ami azt jelenti, hogy őrizzük az elkövetőket, de nem teszünk kellő mértékben azért, hogy később a társadalom hasznos tagjai legyenek. – Ha közben még motiváció sincs, amit a szabadon bocsátás lehetősége jelent, annak a morál szempontjából megrendítő hatása lehet – mondja Tran. – A bűnelkövetők megbüntetése társadalmi igény, a társadalom nyilvánvalóan nem empatikus ezekkel az emberekkel. Viszont mégsem halálra ítéltük őket, ezért számítanunk kell arra, hogy a legtöbben visszatérnek majd a társadalomba.
A mostani törvényjavaslat további szigorítást is bevezet, és a hozzátartozók sérelmére elkövetett súlyos személy elleni erőszakos bűncselekmények esetén is a feltételes szabadságra bocsátás kizárásáról rendelkezik. Varga Judit az MTI-nek azt mondta: a hozzátartozók védelme érdekében a kisebb tárgyi súlyú cselekményeknél is szükséges a szigorítás, ezért a javaslat a szabadságvesztés felfüggesztése esetén is előírja a pártfogó felügyelet és az áldozatoktól történő távoltartás elrendelésének kötelezettségét.
– Az Igazságügyi Minisztérium a benyújtott törvényjavaslattal nem tekinti befejezettnek a munkát, továbbra is komplex intézkedéscsomaggal és következetes jogalkotással küzd a kapcsolati erőszak ellen és a családok magasabb szintű védelmének megvalósításáért. Az év elején felállított családjogi munkacsoport keretei között tovább vizsgálja a megelőzést és az áldozatok védelmét szolgáló további intézkedési lehetőségeket – hangsúlyozta az igazságügyi miniszter, kiemelve, hogy a magyar kormány a valódi munkában hisz.
