Egy tizenhét éves fiú olyan súlyosan bántalmazta tizennyolc éves iskolatársát, hogy az belehalt sérüléseibe. Mindketten egy VIII. kerületi szakközépiskola tanulói voltak. Két hónappal később napvilágot látott egy videó, amelyen egy kilencedikes diák más tanulók előtt, szóban és tettleg fenyegeti tanárát.
Akár a 2020-as évek hétköznapjaiba is beleillenének ezek a hírek, mégsem az elmúlt hónapok hírfolyamából származnak, hanem 2008-ból. Tizenkét évvel ezelőtt több olyan eset került egyszerre nyilvánosságra, amikor diákok bántalmazták diáktársaikat vagy pedagógusaikat. A felháborodás hatására a közvélemény intenzívebben kezdett foglalkozni az iskolai erőszakkal, kutatások készültek, és jogszabály-változtatásokra is sor került, drámai szigorítást vagy átfogó, országos stratégiát azonban ezek sem eredményeztek.
2019 őszén aztán ismét felkerült az internetre egy felvétel tanárukat inzultáló, sértegető, lökdöső budapesti diákokról. December elején pedig az egész országot megrázta a győri Jedlik Ányos Gimnáziumban történt eset: itt késsel támadt tanárára egy 17 éves diák.
– Rengeteg visszajelzés érkezik hozzánk síró, megalázott, tehetetlen pedagógusoktól – mondta lapunknak az előfordulások kapcsán Szűcs Tamás, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) elnöke. A jelenség az ő tapasztalataik alapján már régen elérte a középosztályt, és nem korlátozódik az ország leszakadó régióira. A szakszervezet az Emberi Erőforrások Minisztériumához (Emmi) fordult még tavaly októberben, hogy lépjen a tanárok biztonsága érdekében. A szaktárca azonban válaszlevelében oktatásügyi javaslatokat nem, csak büntetőjogi eszközöket sorakoztatott fel.
A korábban felvetett intézkedések közül – a kamerarendszer bevezetését kivéve – szinte mindegyik szerepel a frissen benyújtott, az iskolai erőszak kezelését célzó törvényjavaslatban: a büntethetőségi korhatárt a pedagógus ellen elkövetett erőszakos cselekmények esetén is leszállítják 12 évre, iskolaőrök tarthatják fenn a rendet egyes iskolákban, és a családi pótlék folyósítását egy teljes évre felfüggesztik, ha a gyermeket büntetőügyben jogerősen elítélik. Kérdés, ez mekkora visszatartó erőt jelenthet. A családi pótlék három vagy annál több gyermek után is alig 16 ezer forint gyermekenként – ezt a javaslat szerint csak az érintett gyermek után vonják meg. A törvény indoklásában nem szerepel magyarázat, de a kormányzati nyilatkozatokból úgy tűnik, hogy inkább a társadalom igazságérzetének megnyugtatása volt a célja azzal az üzenettel, hogy a nevelésben kudarcot valló szülő nem jut anyagi támogatáshoz. A büntethetőségi kor leszállítása 12 évre ilyen szempontból nem szorul magyarázatra, büntetőjogi eszközzel kezeli a problémát. Azt célozza, hogy a bűncselekményt elkövető gyermekek minél szélesebb körére legyen alkalmazható a büntetőjog.
– A győri támadás éppen egy olyan eset volt, ami gyakorlatilag „a semmiből jött”, az iskolaőr sem tudta volna megakadályozni – mondta Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar (NPK) elnöke a Magyar Hangnak. Ezzel együtt ő is úgy gondolja, a probléma egyes tüneteinek kezelésére alkalmas lehet az iskolaőrség. Az elmúlt 10–20 évre visszatekintve viszont nem lát olyan intézkedést, amely átfogó megoldást jelentett volna az iskolai erőszak okainak kezelésére.
Voltak és vannak is különböző programok, amelyek célja, hogy az iskolai bántalmazás kezelhető és megelőzhető legyen. Ám egyik sem vált országos stratégiává. Az iskolai agresszió visszaszorítását célzó nemzeti stratégia, amelynek létrehozását 2013-ban az oktatási jogok biztosa, Aáry-Tamás Lajos jelentette be, máig nem készült el. A 2015-ben, több egyetem együttműködésével létrehozott, konfliktuskezelésben segítséget nyújtó online adatbázis, az Iskolai Konfliktus Tudásközpont honlapja jelenleg már nem elérhető.
A probléma nagyságát nehéz megbecsülni, talán azért is, mert sok eset valószínűleg ki sem kerül az iskola falai közül. A számok tekintetében a jelenleg legfrissebb, 2018-as nemzetközi TALIS-felmérésből (Teaching and Learning International Survey – Nemzetközi tanítás- és tanulásvizsgálat) lehet kiindulni, amely tanárok megkérdezésével készült. Magyarországon – az igazgatók véleménye alapján – az OECD-országokhoz viszonyítva is pozitív kép rajzolódik ki az iskolák biztonságosságával kapcsolatban. 100 intézményből csak kettőben fordul elő napi vagy heti rendszerességgel tanulók közötti erőszak okozta testi sérülés, és az igazgatók véleménye alapján az intézmények 2,3 százalékában napi vagy heti probléma a pedagógusok megfélemlítése, illetve szóbeli bántalmazása.
A 2008-as esetek után egyébként több átfogó vizsgálat is készült, köztük egy, az Oktatási Jogok Biztosának Hivatala által megrendelt országos vizsgálat ezer tanár és négyezer diák megkérdezésével. Ebből az derült ki, hogy a tanár és diák közötti fizikai agresszió ritka jelenség, és még a tanárok is úgy vélekedtek: a diákok többször elszenvedői az erőszaknak, mint a pedagógusok. Tanulókkal szembeni fizikai agresszióban saját bevallása szerint a tanárok 2,2–3,3 százaléka volt érintett (az arány a szakképző intézményekben volt magasabb). A diákok által elkövetett „tanárverésről” átlagosan az oktatók 1,9 százaléka számolt be. Ám tájékoztatóikból kiderült, a diákok általi megszégyenítés, gúnyolódás már mindhárom iskolatípusban a pedagógusok 11–12 százalékát érintette.
Horváth Péter elmondta, ők is kértek visszajelzést a Nemzeti Pedagógus Karon belül a tavalyi erőszakos esetek után, és e szerint elsősorban a kelet-magyarországi régiót és főleg a szakképző intézményeket érinti a probléma. Bár az iskolaőrség bevezetéséről velük nem egyeztetett a kormányzat, úgy tudja, készült felmérés, amely alapján a szakképző intézmények mintegy 60 százaléka, 250–260 iskola igényelné az iskolaőröket. Az NPK elnöke hangsúlyozta: mindenképpen kívánatosnak tartják, hogy az iskolaőrök felkészítése pszichológiai és pedagógiai elemeket is tartalmazzon. Erre egyébként meglehetősen kevés idő maradt, hiszen szeptember 1-jén már munkába is állnának az iskolaőrök.
Abban a Nemzeti Pedagógus Kar és a PDSZ is egyetért, hogy az erőszak kialakulásának komplex problémáját nem, csak egyes tüneteit képes kezelni az iskolaőrség bevezetése. A harmadik érdekképviselet, a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) pedig egyáltalán nem támogatja az új intézkedést, nem tartja megoldásnak az iskolaőrséget; szerintük látszatmegoldásról van szó, az a megfélemlítés eszköze, és nem a megelőzésé.
Horváth Péter azon a véleményen van, hogy az iskolaőrség egyes tanulók viselkedését kedvező irányba befolyásolhatja, de a legfontosabb a problémák pedagógiai módszerekkel történő kezelése lenne, amelyhez legalább annyi, de inkább több nevelést-oktatást segítő új munkavállalóra és iskolapszichológusra lenne szükség, mint amennyi iskolaőr munkába állítását tervezik. Már csak azért is, mert az iskolaőr csak a tettlegesség kezelésében tud részt venni, a verbális vagy internetes zaklatáséban nem. Arra is felhívta a figyelmet: 1995 óta 30 százalékkal nőtt az óraszám, és a tanárok megnövekedett munkaterhei kedvezőtlenül hatnak e folyamatokra is. – Közösségépítésre, a problémák átbeszélésére, a szülőkkel való személyes megbeszélésre alig marad idő és energia. Egyre inkább elengedjük ezeket a dolgokat, az apróbb durvaságokon inkább átsiklanak a pedagógusok. Ez oda vezet, hogy a tanulóknál a nagyobb kihágások esetén is kevésbé kapcsol be a felelősségérzet. A tanár elleni fizikai erőszak már csak a folyamat vége – mondta.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/24. számában jelent meg június 12-én.
