Hiába emelkedtek a lakásbérleti árak Magyarországon ugrásszerűen az elmúlt években, a kormány hosszú ideig nem tervezett a bérlakáspiacot érintő intézkedéseket, helyette a saját lakáshoz jutást támogatta, mert az emberek is ezt részesítik előnyben. Közben azonban – az Eurostat adatai szerint – 2007 és 2019 között Magyarországon 60 százalékkal nőttek az átlagos bérleti díjak, és szakértői becslések szerint a háztartások már 14 százaléka bérelt lakásban él. A saját lakáshoz jutás pedig a támogatások ellenére – sőt, részben az ezek által generált áremelkedés miatt – egyre nehezebbé vált.
A problémát először a jegybankelnök, majd a kormányzat is elismerte. Matolcsy György januári cikkében fenntarthatatlannak nevezte az ingatlanpiaci helyzetet, a lakásárak robbanásszerű emelkedését a kormány családpolitikai intézkedéseire vezetve vissza, amelyek szerinte fordítva sültek el. Fürjes Balázs, a főváros fejlesztéséért felelős államtitkár ezután úgy fogalmazott, hogy az önálló életkezdés elérhetetlenné vált Budapesten.
A most elfogadott rozsdaövezeti akcióterv volt az első alkalom, hogy a kormányzati tervekben egyáltalán megjelent a „bérlakás” szó, részben elismerve a problémák létezését. Az akcióterv 27 helyett csupán 5 százalékos áfával sújtaná a városközpontokhoz közeli rozsdaövezetek helyén az új, „megfizethető” lakások építését.
Egyelőre azonban nem világos, mit jelent pontosan a megfizethetőség, és az sem, milyen következményei lehetnek a fejlesztésnek bérlakások szempontjából – ez a két kérdés ugyanis nem része a jogszabálynak, csupán kormányzati ígéret. Fürjes Balázs korábban egy konferencián azt mondta: ősszel derülhet ki, hogy a magyar állam meghatározza-e egyáltalán, hány bérlakást és hány eladásra szánt lakást kell építeni az egyes projektekben, vagy ezt a piacra bízza.
– Ha komoly a kormány szándéka azzal kapcsolatban, hogy megfizethető lakások jöjjenek létre, az jó irány, de egyelőre keveset tudunk az elképzelésekről – mondta a Magyar Hangnak Hegedüs József közgazdász, lakáspolitikai szakértő, a Városkutató Kft. ügyvezetője. A szakember szerint az eddigi információkból nem derül ki, hogy egy átlagos jövedelmű, közszférában dolgozó fiatal család hogyan lesz képes megfizetni az itt épülőlakások árát vagy lakbérét, és miben fog különbözni ez a modell az MNB által kudarcnak ítélt, 2015 utáni lakáspolitikától. Szerinte az is kérdés, ki vállalná a bérlakásrendszer üzemeltetését, mivel az eddigi tapasztalat az, hogy a beruházók nem érdeklődnek ilyen lehetőségek iránt: – Jelenleg nincs olyan, professzionális szervezet Magyarországon, amely üzemeltetőként beléphetne – mondta a közgazdász.
Állami bérlakásrendszer kialakításának vagy az önkormányzati lakásrendszer fejlesztésének kormányzati részről egyelőre nincs jele, pedig korábban Fürjes Balázs tett célzást ennek lehetőségére: az Inforádiónak azt mondta, nem lenne szabad tabuként tekinteni az állami vagy önkormányzati lakásépítésre.
A rozsdaövezeti akcióterv viszont nem tartalmaz szociális szempontot vagy az állami, önkormányzati lakásvagyon növelésére vonatkozó terveket. Sőt, a kormány által kilátásba helyezett kedvezményes hitelt önkormányzati tulajdonú cégek igénybe sem vehetnék lakásépítésre – hívta fel a figyelmet Misetics Bálint szociálpolitikus, a főpolgármester lakás- és szociálpolitikai főtanácsadója. Misetics elmondása szerint a főváros üdvözli azt a fejleményt, hogy olyan lakáspolitikai intézkedés történik, amely nem kizárólag népesedéspolitikai szempontokat vesz figyelembe. De sem a bérlakások létrejötte, sem azok megfizethetősége nem következik az eddig elfogadott jogszabályokból.
– Ha jelentős állami támogatást élvez egy lakáscélú beruházás, akkor fontos lenne, hogy a lakások egy része megfizethető is legyen, erre azonban nincs biztosíték a jelenlegi szabályozásban. Így fennáll a veszélye, hogy az állami támogatás a beruházó, illetve a lakás értékesítése után az első tulajdonos magánvagyonává váljon ahelyett, hogy hosszú távon és szélesebb kör számára tenné megfizethetővé a lakhatást – mondta a Magyar Hangnak a szakértő.
Azt is problematikusnak tartja, hogy a fejlesztések felett az önkormányzat nem rendelkezik majd szabályozási jogosultsággal, vagyis nem befolyásolhatja például az épületmagasságot vagy a laksűrűséget, pedig az ezzel kapcsolatos feladatokért – mint az odaköltözők közszolgáltatásokkal való ellátása, közlekedésszervezés vagy a zöld területek megfelelő aránya – az önkormányzat felel. Arra azonban Misetics szerint nem látnak garanciát, hogy a lakásépítést a közszolgáltatások fejlesztésével egységben kezelnék a kormányzati tervek.
Egyelőre az is kérdéses, milyen területek fejlesztése kerülhet szóba. Erről a kormány – ígérete szerint – az önkormányzatokkal egyeztet majd. Molnár György közgazdász, a VIII. kerületi polgármester főtanácsadója – 2012-ig MSZP-s önkormányzati képviselője – egyelőre nem látja, hogy lesz-e a kerületi lakáspolitika szempontjából bármilyen vonzata a fejlesztéseknek. Azért sem, mert szerinte nem világos, mit fognak rozsdaövezetnek tekinteni: csak a használaton kívüli ipari jellegű területeket vagy esetleg olyan más területeket is, ahol leromlott állagú lakóépületek vannak.
A VIII. kerület mindkét esetben érintett lehetne. A józsefvárosi piac területe, mint tipikus rozsdaövezet, viszont nem önkormányzati, hanem állami terület – a kerületnek tehát nem lenne sok beleszólása a beruházásokba. Az önkormányzat területén történő lakásépítéseknél viszont lenne lehetőség arra, hogy a kerületek érvényesítsék saját elképzeléseiket. A VIII. kerület esetén abban gondolkodnak, hogy a beruházók az önkormányzati területekért lakásokkal fizethessenek az önkormányzatnak, és így a kerületi állományt új lakásokkal bővítsék.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2020/28. számában jelent meg július 10-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/28. számban? Itt megnézheti!
