Niklai Tibor megtörli a könnyeit, kiszáll a terepjárójából, és egyik tenyéréből a másikba teszi a mécseseket. – Ezeket a két gyermekem nevében hoztam, ezt a sajátoméban. Ezt egy Ausztriában élő ismerősöm, ezt egy kaposvári, ezt pedig egy budapesti barátom nevében fogom meggyújtani.
Tibor Kaposvárról jött Cserdibe, ahol korábban soha nem járt. Bogdán Lászlót személyesen nem ismerte, a település tragikus hirtelenséggel elhunyt polgármesteréről először hozzátartozói elbeszéléseiből hallott.
(...)
Egy fiatal srác úgy foglalja össze, amikor arról érdeklődöm, milyen volt Cserdi 2006-ban, Bogdán polgármestersége előtt, csak megvonja a vállát: „Semmilyen.”
– Állandóan loptak meg verekedtek itt az emberek. Ma nem. Ma munka van – mondja.
(...)
– Az országban ő volt az a cigány ember, aki mindent tudott, megálmodta a holnapot is – mondja Zsuzsanna. Úgy véli, nem csak ez a kis falu került most bajba Bogdán halálával, szerinte „valami ebben az országban is összeroppant”.
– Nem haragudtak rá a cserdi cigányok? Azért mondott kemény dolgokat néha…
– Nem, mert az igazságot mondta ki.
A tragikus hirtelenséggel elhunyt Bogdán Lászlóra emlékezünk. Cserdiben élők és a faluba a polgármestertől elbúcsúzni érkezők mesélnek riportunkban. A beszámolót elolvashatja a Magyar Hang július 17-én megjelent 2020/29. számában.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/29. számban? Itt megnézheti!
