Botrányos előzmények után s hasonló körülmények között állították fel öt éve a pécsi Weöres Sándor-szobrot. A sajtót bejárták azok a fotók, amelyek a szobor lelisztezését, az avatás tiltakozásképpeni megzavarását rögzítették. A napokban ismét fellángolt a számos szobrász szerint pocsék minőségű alkotás körüli vita Pécsett.
Most azonban már az ellenzéki városvezetés látszólag semmiből jött ötlete miatt, hogy helyezzék át az alkotást máshová. Pécs legismertebb sétálóutcájából, a városháza tövéből egy olyan helyszínre, amely nem ennyire központi, de kötődik az élete egy kifejezetten fontos és termékeny szakaszában Pécsett lakó költőhöz. Az új helyszínnek javasolt Szent Flórián tér egy kis, patinás tér a történelmi belvárosban. És igaz: Weöres egyik pécsi törzshelye valóban itt volt.
A mai politikában tisztességet, megbánást elvárni botorság. Ugyanakkor az előzmények ismeretében még így is meglepő volt, ahogyan pécsi fi deszes politikusok, a kormánypárthoz közel álló sajtó rávetette magát az új szoborügyre. Amelyből azt hozták ki, hogy Pécs balliberális vezetése a mű eltávolítását arra használja fel, hogy belerúgjon a korábbi, fideszes vezetésbe, meggyalázzák a költő emlékét. Megszólalt az alkotó is, Kligl Sándor, mondván Weöres ennél többet érdemel, szobra áthelyezése a költővel szembeni tiszteletlenség.
Azt már egyik kormánypárti újság sem említi (vagy nem hangsúlyosan), hogy a szobrot egykor a fi deszes önkormányzat pályáztatás nélkül rendelte meg, gyakorlatilag egy kurzusszoborról beszélünk, s hogy ez ellen már felállításakor is sokan tiltakoztak. Művészek petíciót is indítottak akkor eltávolítását követelve. Ráadásul nemcsak a közvetlen kiválasztással történő szobormegrendelés miatt, hanem mert szinte szakmai közmegegyezés van arról (nem csak) a városban, hogy ez egy pocsék szobor.
Fontos okként hangsúlyozták azt is, hogy Budapesten kívül nem találni még egy olyan magyar várost, mint Pécs, ahol ilyen erős képzőművészeti és szobrász múlt, örökség és jelen lenne. Pál Zoltán Munkácsy-díjas pécsi szobrászművész a Magyar Hangnak azt is kiemelte, hogy a 60–70- es években alkotó híres Pécsi Műhely csoport onnan kapta a nevét, hogy városban a középkorban híres kőfaragó műhely működött. De megemlítette az egyetemi képzést, a szobrászdoktori iskolát, a pécsi szimpóziumokat, a villányi, nagyharsányi alkotótelepet és szoborparkot is.
Pál Zoltán a szobor eltávolítása mellett foglalt állást, elsősorban a fentiek miatt. Hangsúlyozta: a szobrászat kulturális tevékenység, a köztéri szobrok pedig folyamatosan hatnak a felnövekvő generáció ízlésre, ezért is nagy felelősség felállításuk és adott esetben eltávolításuk is.
Bognár Szilvia, Pécs alpolgármestere a Magyar Hangnak azt mondta, hogy a szobor áthelyezéséről indult el gondolkodás még tavaly novemberben, de lehetséges, hogy végül marad, ahol van. Szeretnének felállítani egy szakmai kerekasztalt, művészeket bevonva a konkrét döntés-előkészítésbe. Ha ők azt javasolják, hogy helyezzék át új helyszínre, akkor lehet arról szó, hogy megteszik.
Szeretnék, ha ehhez ebben az esetben megnyerhetnék az alkotó támogatását is, hiszen ők valóban egy Weöreshöz illőbb helyet szeretnének. Úgy gondolja, ha az alkotó nemet mond, jogilag akkor is rendben lenne az áthelyezés, mert tulajdonosként ehhez joguk lenne, sőt az előző vezetés által megkötött szerződés szerint is megtehetik ezt.
Mások viszont azt mondják, hogy a szerzői jog erősebb, mint a tulajdonjog, azaz Kligl beleegyezése nélkül elég problémás lenne.
Szeretnék pótolni a hiányzó csészét a kávéházi asztalról, amely mellett ül a szoboralak, és azt is, ha a megkopott könyvoldal is olvasható lenne, s ha abban a történelmi pontatlanságot javítaná a művész – Pécsi Tudományegyetem helyett Erzsébet Tudományegyetem. A politikus szerint őszre várható előrelépés bármiben is. Az előzmények szabályszerűségét meg fogják vizsgálni.
Talán sokakat meglep majd Böszörményi István szobrászművész. Ő volt az, aki annak idején lisztet szórt a pécsi Weöres-szoborra. Tettéért a művészt bíróságon elmarasztalták, és garázdaság miatt részesült figyelmeztetésben. Azóta is legtöbbször garázda feliratú pólóban látható, nemcsak Pécsett, hanem például nemzetközi szimpóziumokon is, munka közben.
Böszörményi most ugyanis tiltakozott a szobor áthelyezése ellen. Azt mondta a Magyar Hangnak, hogy egy rossz döntést nem lehet helyrehozni egy másik rossz döntéssel, ráadásul egy rossz politikai döntést egy másik rossz politikai döntéssel. Ha politikai döntéshozók vagy az ő kérésükre felálló grémium dönt egy rossz szoborról, az szerinte veszélyes precedens, mert legközelebb egy közepes vagy kiváló szobor esetében is meg lehet tenni ugyanezt – főleg, ha laikusok mondanak véleményt. Persze örülne, ha nem lenne ott a szobor, de csak akkor, ha az áthelyezést az alkotó engedélyezné, és megfelelő új helyszínre kerülne.
Böszörményi azt támogatná, ha az önkormányzat feltárná, miért mellőzték a pályáztatást, történhetett-e visszaélés, mert akkor talán ki lehetne mondani, hogy a szobrot nem törvényesen állították fel.
A legérdekesebb fejlemény azonban az lehet – ezt már Bognár Szilvia alpolgármester mondta –, ha úgy döntenek, a szobrot nem köztérre helyezik, hanem például az egyik pécsi múzeum udvarára. Merthogy a költő beszélt arról, hogy róla mintázott szobrot ne állítsanak fel.
És ez is szempont. Ha nem is szakmai, de legalább olyan fontos: emberi.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/28. számában jelent meg július 10-én
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2020/28. számban? Itt megnézheti!
