Július 2-án lejárt az árverési moratórium. Azon a napon a még korábban elindított és folyamatos ingatlan árverések száma 124 db volt. Július 26-án ez szám már 1532 élő árverést mutatott, és a számuk – feltehetőleg – meredeken nőni fog – olvasható Barabás Gyula pénzügyi tanácsadó Facebook-bejegyzésében.
A poszt szerint egy július 15-én, a Magyar Közlönyben megjelent törvény módosította a bírósági végrehajtásról szóló törvényt úgy, hogy az kifejezetten káros a bajba került adósok számára.
– A legfontosabb, és az érintettek számára legsúlyosabb változtatás, hogy a mostanáig 60 napos árverési időszakot ingóságok esetén négy, ingatlanok esetén három szakaszra bontja a törvénymódosítás. Ez egyben azt jelenti, hogy amíg korábban két hónap állt az adósok rendelkezésére, hogy bíróság előtt megtámadják az eljárást és annak felfüggesztését kérjék, addig most ingóság esetén 15, ingatlan esetén 20 nap alatt dobra verhetik a vagyontárgyakat, illetve a lakást – magyarázta a részleteket a Magyar Hangnak Szepesházi Péter ügyvéd. – Ez egyebek mellett azért szül ellenérzést az emberben, mert a felgyorsított árverési eljárással párhuzamosan nem intézkedtek a bírói eljárás felgyorsításáról. Így könnyen előfordulhat, hogy az egyébként megalapozott felfüggesztésről szóló döntés már későn érkezik, s bár a bíróság határozata szerint még maradhatott volna a lakás vagy az ingóság az adós tulajdonában, mégis elárverezik azt. Az út szélén hagyott családoknak pedig minden egyes nap haladék az életüket jelentheti.
De nem csupán ennyi a bajban lévő embereket sújtó változtatás. Amennyiben nem érkezik érvényes licit egy vagyontárgyra, úgy automatikusan érvénybe lép a 15 napokra osztott szakaszolás, ami akkor áll meg, ha valaki licitál az adott időszakban.
Ingóság esetében az első szakaszban, azaz az első tizenöt nap alatt a kikiáltási ár 75 százalékáért lehet elvinni a vagyontárgyat, a második 15 napon már a feléért, a harmadik szakaszban negyedéért, 45 nap elmúltával pedig akár a kikiáltási ár 1, azaz egy százalékáért is meg lehet szerezni azt. A könnyebb érthetőség kedvéért a bejegyzés egy példát is hoz erre. Az egymillió forintra értékelt autó kikiáltási ára 750 ezer forint lesz, az idő teltével pedig akár 7500 forintért is meg lehet szerezni a járművet.
– Mindezek ismeretében fel lehet tenni a kérdést, ki fog ilyen esetben a 46. nap előtt licitálni, illetve hogy ez a jogszabálymódosítás vajon kinek az érdekében történt. Józan ésszel nem lehet azt mondani, hogy az adósok védelme volt a cél – hangsúlyozta Szepesházi Péter.
A módosított jogszabály szerint ingatlanra, amennyiben nem lakóingatlanról van szó, a kikiáltási árnak legalább az 50 százalékára rúgó összeggel lehet licitet tenni. Amennyiben lakóingatlanról van szó, úgy a kikiáltási ár 70 százaléka lehet legkisebb árajánlat, akkor viszont, ha az árverést megelőző legkevesebb fél évben az ingatlan volt az adós bejelentett állandó lakcíme, és nincs más ingatlan a nevén, akkor nem lehet kisebb a licit, mint a kikiáltási ár.
A részletek értelmében nem lakóingatlan esetén az árverés első húsz napjában a kikiáltási ár 90 százalékán lehet érvényes licitet tenni, a második húsz napon 70 százalékon, a harmadik szakaszban pedig 50 százalékon. Lakóingatlan esetén ugyanezek az számok 90, 80 és 70 százalék a fenti kivétellel, azaz hogy a tényleges lakhelyül szolgáló lakást nem lehet a kikiáltási ár alatt megszerezni az árverésen.
Csakúgy, mint a vagyontárgyak árverezésével kapcsolatosan, ezekben az esetekben is vélelmezni lehet, hogy nem nagyon lesz érvényes licit a negyvenedik nap előtt, hiszen így jóval olcsóbban hozzá lehet jutni a fizetésképtelen adósok ingatlanjához. Ez egyben azt is jelentheti egy nagyobb adósság esetén, hogy hiába árverezik el az ingatlant, a lakhatás nélkül maradt család nyakában még akár milliós-tízmilliós tartozás is maradhat.
Kérdésünkre Szepesházi Péter arról is beszélt, hogy a kikiáltási ár alapjául szolgáló becsértékről az illetékes önkormányzat ma már íróasztal mellett, szemrevételezés nélkül hoz határozatot, amely alapján aztán a végrehajtó dönt a tényleges kikiáltási árról. Kifogásolni pedig ma már nem 60-70 ezer, hanem 200 ezer forint körüli összeg ellenében tud csak az adós, akkor is, ha piaci ár alatti a becsérték.
