Villámáradat zúdult le Somogy és Zala megyére július végén. Hogy élték meg a helyiek a történteket és mit gondolnak a pusztításról? Riportban jártunk utána.
(...)
– Csak jött vég nélkül az ár, és közben egyre csak esett, mi pedig pizsamában, papucsban, aztán később már papucs nélkül, mezítláb próbáltuk menteni, ami menthető. De hogy ez milyen volt, azt csak az érti, aki át is élte – idézi fel Zsuzsa, milyen volt, amikor megérkezett hozzájuk, a völgyben fekvő Surd legmélyebb pontján álló házukhoz a villámáradat.
(...)
– Hatvankettedik évemet taposom, de ekkora vihart legfeljebb ha ötven éve, lánykoromban láttam – mondja Éva.
(...)
Meg van kötve a falvak keze, sokszor pénzt sem kapnak a patakok kotrására, és közmunkásokkal sem biztos, hogy megoldható ez a feladat, hiszen ehhez sem a létszámuk, sem a felszerelésük nem biztosított.
(...)
– Annyi minden elhangzott, szakember kell hozzá, hogy kibogarássza, mi is történt itt – kezd bele a liszói Attila, aki szerint nem igaz, hogy 180 milliméter csapadék esett. Onnan gondolja, hogy a vödre is, és a malteros-ládája is megtelt esővízzel. Ahhoz pedig minimum 250 milliméternyi csapadék kell. És ha „este fél kilenctől reggel ötig leesik bő félévnyi csapadék, azzal mit lehet tenni?”
(...)
A teljes riportunkat elolvashatja a Magyar Hang augusztus 7-én megjelent 2020/32. számában.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/32. számban? Itt megnézheti!
