Európára, illetve a világ vezető gazdaságaira, de még a feltörekvő országok jó részére is igaz, hogy a koronavírus-válság miatti korlátozások következtében kialakult igen komoly válság – a leggazdagabbak kivételével – szinte mindenki számára komoly megpróbáltatást jelentett. Nálunk is nagyon sokan elvesztették munkahelyüket, vagy csak részmunkaidőben foglalkoztatják őket, ami azt jelenti, hogy százezreknek kell anyagi problémákkal szembenézni.
Gyenge volt a mentőprogram, hatalmasat zuhantunk
Alapvető elvárás lenne az éppen regnáló kormányzattal szemben, hogy ilyen vészhelyzetben szolidaritást mutasson a bajban lévőkkel. Sokan ennek a kormányzati hozzáállásnak a megjelenésében reménykedtek, amikor a magyar kormány bejelentette munkahelyvédelmi, illetve munkahelyteremtési akciótervét. Ahogy azonban korábban is, ezúttal is hiú ábránd volt, hogy a kormány komoly lépéseket tesz a jövedelem nélkül maradtak megsegítésére. A minden idők legnagyobbikaként meghirdetett program munkahelymegőrzésre és -teremtésre fordított összege nemzetközi viszonylatban jelentéktelen volt, bürokratikus és korlátozott hatókörű, még azután is, hogy több alkalommal módosítottak rajta.
Nem véletlen – és jól mutatja a magyar kormány mentőcsomagjának alacsony hatékonyságát –, hogy a második negyedévben az Európai Unióban csak Spanyolországban volt nagyobb a gazdasági visszaesés, mint Magyarországon, a régiós országok pedig sokkal jobban teljesítettek, mint mi.
A kormány azonban továbbra is ragaszkodik a munkaalapú társadalom eszméjéhez – szemben a fejlett országok tudásalapú társadalom eszméjével – ezért továbbra sem hajlandó sem a munkanélküliséggel kapcsolatos ellátások összegét és idejét növelni, sem a családi pótlék összegét emelni. Pedig e két ellátási forma korrekciója jelentős segítség lett volna a bajban lévő családok számára.
Eltitkolt gazdasági adatok
Számos nemzetközi példa van arra, hogy a gazdasági visszaesés mérséklését a válság miatt kieső jövedelmek pótlásával igyekeznek elérni. Ez ugyanis egyrészt megmenti a munkahelyeket, hiszen az állam fizeti a munkabérek jelentős részét, másrészt valamelyest ellensúlyozza a bérkiesés miatt csökkenő fogyasztás visszaesését.
Az Egyesült Államokban 1200 dollárt utaltak minden amerikai számlájára, az Egyesült Királyságban a munka nélkül maradt, de el nem bocsátott munkavállalók bérének 80 százalékát a költségvetés állta, illetve a német kurzarbeit is hasonló elven működik. Emellett szerte a világban efféle támogatási rendszerrel igyekeztek a bajba kerülteken segíteni, ami mellesleg a vásárlóerő emelésével a kilábalást is segítette.
A grandiózusként bemutatott magyar válságkezelő programmal kapcsolatban hazai közgazdászok tavasszal és most is elmondták véleményüket. Legutóbb néhány nappal ezelőtt elemezték a 15-ök (Bihari Péter, Bod Péter Ákos, Chikán Attila, Felcsuti Péter, Győrffy Dóra, Király Júlia, Mellár Tamás, Nagy Zoltán, Oblath Gábor, Palócz Éva, Petschnig Mária Zita, Prinz Dániel, Riecke Werner, Scharle Ágota, Vértes András) az elmúlt néhány hónap kormányzati intézkedéseit.
Elemzésükben többek között rámutatnak, a kormány alig költött a munkahelyek megőrzésére, a kisebb cégek és alkalmazottaik támogatására, teljesen hiányoznak a kibontakozó társadalmi válsághelyzetet, a tömeges elszegényedést enyhítő lépések. Ezzel szemben a válságkezelésre költött összegek jelentős részben néhány rosszul kiválasztott iparágba, például az idegenforgalomba, illetve gyakran kormányközeli üzletemberek cégeibe kerültek, ami a korrupció gyanúját is felveti. De jelentős összegeket költöttek értelmetlenül a válságintézkedések hirdetéseire, illetve a nemzeti konzultációra is. Ezt fejeli meg szerintük, hogy folyamatosan titkolják a válsággal kapcsolatos valódi adatokat.
Az általuk javasolt megoldás szerint ki kellene terjeszteni és egyszerűbbé tenni a bérgarancia programot, a munkanélküli ellátás összegének és idejének, valamint a családi pótlék növelésére is szükség lenne. Le kellene állítani a korrupciós kockázatokat is jelentő támogatási programokat, és a kisebb vállalkozásokat támogatni a nagyok helyett. Végül pedig a gazdaság állapotát mutató valódi adatokat nyilvánosságra kellene hozni.
Hogy mennyire másként állnak a válsághoz, illetve általában a szegényebbek megsegítéséhez a világban, azt jól mutatja, hogy amíg nálunk a parlamentben a kormánytöbbség lesöpörte az asztalról, azaz tárgyalni sem akarta a Párbeszéd alapjövedelemmel kapcsolatos elképzelését, addig másutt már be is vezették, vagy bevezetés előtt áll a rendszer.
Alapjövedelem nincs, az oligarchákat támogatják
A koronavírus-járvány idején, 2020 májusában döntött úgy a spanyol kormány, hogy előre hozza a választási kampányban tett ígéretét, és már június 15-től igényelhetővé vált az országban az alapjövedelem. Az alanyi jogon – a 23-65 év közötti korosztálynak, illetve 18 éves kortól a gyermeket nevelőknek – járó támogatás egyszemélyes háztartás esetén havi 472 euró. Amennyiben valaki dolgozik ugyan, de ennél az összegnél kevesebbet keres, úgy a költségvetés ezt egészíti ki 472 euróig. A többszemélyes háztartásokban ez az alapösszeg személyenként 139 euróval nő, de legfeljebb 1015 euróig. A gyermekeiket egyedül nevelők ezen kívül még 100 euró kiegészítést kapnak. További feltétel, hogy a kérelmező vagyona – nem számítva az ingatlant – nem haladhatja meg az 16614 eurót, többszemélyes háztartás esetén a 46146 eurót. A tervek szerint a hárommilliárd eurós keretből 850 ezer család, mintegy 2,3 millió spanyol számára biztosíthatnak támogatást. A program azóta elindult, és ha nyögvenyelősen is, de folyik.
Ilyen rendszert vezettek be a tavalyi év elején Olaszországban is, ahol azon alacsony keresettel rendelkezőknek jár a támogatás, akiknek családjában az éves jövedelem nem éri el a 9360 eurót. További feltételként írták elő, hogy képezzék tovább magukat, illetve hogy a lehető leghamarabb álljanak munkába. Elvileg minden támogatottnak havi 780 euró járt volna, ezt az összeget azonban csak a kérelmezők ötöde kapta meg. A támogatásért folyamodók 70 százaléka 300 euró fölötti összeghez jutott, hét százalékuk viszont alig havi 40-50 euró kapott. Az eltelt idő rövidsége, illetve a pandémia miatt a rendszer részletes elemzése még nem látott napvilágot.
Sőt, az Európai Unió motorjaként ismert Németországban is kísérleteznek az alapjövedelem bevezetésével. Egyelőre a kísérletben 120 ember vesz részt, havonta 1200 eurót (mintegy 420 ezer forintot) kapnak három éven keresztül, és az ő viselkedésüket hasonlítják össze egy 1380 fős mintáéval, amelynek résztvevői nem részesülnek ilyen ingyen juttatásban. A Német Gazdaságkutató Intézet szakértői arra kíváncsiak, hogy az ingyenpénz milyen hatással van az emberek viselkedésére, munkavállalási kedvére. A kísérletben részt vevő németeknek rendszeresen kérdőívet kell majd kitölteniük az életükről, a munkájukról és az érzelmi állapotukról.
Bár az alapjövedelem gondolatát világszerte sokan ellenzik, témája egyhamar nem kerül le a napirendről, mert a gazdasági előrejelzések arra számítanak, hogy az automatizáció és a robotok elterjedése rohamos lesz, így belátható időn belül megoldást kell találni a feleslegessé váló munkaerő lefoglalására.
